Ferenc pápa menekültek lábát mossa húsvét előtt
Alig várom, hogy bemutassák a Ferenc pápáról készülő filmet. Hírek szerint Wim Wenders, a rendező nem akart portréfilmet készíteni, pusztán arra volt kíváncsi, ki az a törékeny kis ember, abban az egyszerű fehér reverendában, aki önvizsgálatra készteti a Vatikánt. Aki a természet és az ember harmonikus együttélésére próbálja biztatni a világot. Ki az az esendő lelkipásztor, aki újra és újra azt kéri a híveitől: a keresztényi szeretet jegyében nyújtsanak segítő kezet a rászorulóknak.
Innen, Magyarországról nézve nagyon ingoványos területre tévedt mind a film rendezője, mind a főszereplője. Valami egészen mást akarnak üzenni a világnak, mint amit a hazai politikai marketing évek óta sulykolni próbál. Ők azt mondják, akár egyházfővé is válhat, aki korábban kis lakásban élt és kis autóval közlekedett, és amije volt, azt mindig megosztotta a rászorulókkal. Nálunk azt kommunikálják: mindenki annyit ér, amennyije van, ha semmije nincs, semmi ő maga is.
A fehér ruhás kis ember a katolikusok legnagyobb ünnepén maga mosta meg egy menekült poros lábát. Nálunk a kereszténység szellemében bűncselekményt követ el, aki enni, inni ad az ilyeneknek. A hazai klérus
lila vagy bordó pileólust viselő élenjárói közül többeknek a „bűnpártolás vádjától tartva” eszébe sem jutna megmosni egy menekült lábát, netán a templomukban menedéket adni a rászorulóknak. A magyar kormány éppen most, június 20-án, a menekültek világnapján fogadtatta el az Országgyűléssel a törvénycsomagot, amely nem pusztán megbélyegzi, de büntetéssel, börtönnel is fenyegeti azokat, akik segíteni próbálnak a menekülteknek. A minap a KDNP ifjúsági szervezetének egyik fiatal aktivistája – a legendás pionír, Abroszimov lelkesedésével – megbélyegző cetlit ragasztgatott a Menedék Egyesület irodájának táblájára, hogy minden arra járó lássa, hol lakik az ellenség.
Nálunk ma már lehet valaki nem kívánatos menekült a saját hazájában is. A magukat keresztény szellemiségűnek mondó honatyák a törvény szigorával akarják büntetni az elesettséget. Az alaptörvény újabb módosítása betiltja a hajléktalanságot, de nem nyújt segítő kezet a rászorulóknak. Mindössze öten nyomták meg a nem gombot, a többi - 35 - ellenzéki nem vállalta, hogy színt valljon.
Az ellenzék téblábol. Bántják a járókelők szemét a hajléktalanok? Hát ne legyenek az utcán. A baloldaliság azt követelné, hogy az önkormányzatok segítsenek? A „helyi lakosok elutasító véleményére apellálva” a szocialista képviselők inkább együtt szavaznak a segítséget megtagadó kormánypártiakkal. Van olyan vidéki település, ahol szívfájdalom nélkül lemondanak félmilliárd forint ingyen pénzről is, csak ne lássanak a jobb módúak a faluközpontban a Biztos Kezdet Gyerekház tanfolyamára igyekvő, babakocsit tologató, fiatal cigányasszonyokat.
Az a fehér ruhás kis ember is jobban teszi, ha messzi elkerüli Magyarország határait. Pintér belügyminisztert már idegenrendészeti távoltartási törvény hatalmazza fel, hogy az olyanokat, akik egy menekült lábát megmossák, „migráns simogatás” címén akár áristomba is dughassa.
Somfai Péter
