Nekiment Ábel Attila csepel.info-ja Takács Mónikának (képünkön). A csepeli alpolgármester tulajdonában és szerkesztésében működő fideszes blog két cikkben is rászállt Takács Mónikára, az MSZP csepeli önkormányzati képviselőjére a képviselő-testület legutóbbi, augusztus 21-i ülésével kapcsolatos véleménye miatt. https://www.facebook.com/monika.takacs.714/posts/1776724622444228?__tn__=K-R „Válaszolt" a Borbély-Ábel-féle kommunikációs kommandó.
A válaszolt szót azért tettem idézőjelbe, mert az írások szakmai válasznak pocsékok, politikai véleménynek meg silányak. Silányak, mert nem válaszoltak a polgármesteri előterjesztésekkel kapcsolatban megfogalmazott megjegyzésekre, azaz a két cikk „picit sem foglalkozik azzal, amivel kellene”, épp, ahogy az „ismeretlen” szerző írja. Silányabbak, mert Takács Mónikát, az MSZP Csepeli Szervezetének önkormányzati képviselőjét, nyilvánvalóan politikai céllal, emberi, vezetői lejáratása érdekében, konkrét válasz helyett, a korábbi politikai vádak ismétlése mellett, kiállásában, emberi értékeiben, saját szakmai munkájában támadják. Hazugságokkal, demagógiával, hamis vádakkal. Olyan, szakmai gondokat vetnek a szemére, amelyek eredője éppen a Fidesz-uralom alatt álló önkormányzat vezetőinek nyolcéves tevékenységében keresendő.
A két cikk elhallgatja, hogy a Németh Szilárd, Borbély Lénárd, Ábel Attila és Morovik Attila vezette fideszes frakció uralkodásának nyolc éve alatt mindent megtett a Csepeli Munkásotthon tönkretételéért. A hamis vádaskodások, a
vezetés emberi lejáratását célzó törekvések, az intézmény elszigetelése érdekében tett lépések, a végrehajthatatlan lex Munkásotthon törvény, és a sorra elvesztett bírósági eljárások felsorolásától most eltekintek, írásaimban már többször foglalkoztam velük. Megjegyzem, ismereteim szerint a kerület vezetői nyolc év alatt sohasem tartották szükségesnek, hogy egyszer is leüljenek az intézmény vezetőivel és elmondják véleményüket, meghallgassák a másik felet. Most sem vállalják, egy politikai hírblogon üzennek. A hatalmi gőg náluk felülír mindent. Még a kerületi érdekeket is.
Egy eddig már sokszor megfogalmazott, tényszerű véleménytől azonban most nem tudok eltekinteni. Nyolc éve az urak által vezetett fideszes testületi többség leállította az intézmény anyagi támogatását, később nem támogatta pályázatait, emiatt sokmilliós veszteség érte a Munkásotthont, majd elérte, minden szakmai indoklás nélkül(!), hogy 2016-tól semmilyen állami, önkormányzati támogatást ne kapjon. Az ország 60, még működő hasonló művelődési intézménye közül egyedül, miközben a Csepeli Munkásotthon országosan és nemzetközileg is elismert intézménye a magyar kultúrának. Nyolc év alatt ~ 200 mFt-ot „vontak így el” a Munkásotthontól!!! Szerintem ez szakmailag, jogilag és politikailag sem védhető, szégyenteljes, lakosságellenes, nem megbocsátható lépés volt. Eredménye természetesen meglátszik a ház külső „megjelenésében”, visszafogottabb programjaiban.
A művelődési ház azonban, minden fideszes szándék ellenére, működik! Felnőtt és gyermek színházi programok, könyvtár, bővülő művészeti csoportok, klubok, szakkörök, tanfolyamok, saját és mások által szervezett kulturális rendezvények, programok „viszik” szét a hírt, vannak, dolgoznak, ott vannak Csepel kulturális, társadalmi közéletében.
Nem kerülöm meg a két cikk néhány állításával kapcsolatos véleménynyilvánítást sem. Néhány példa:
A korábbi szocialista vezetéssel kapcsolatos, konkrétumok nélküli „vádak”- kal kapcsolatban már jó néhányszor megírtam véleményemet. A fiumei látogatás kapcsán csak megjegyezném, én is hallottam, hogyan értelmezi a fideszes vezetés a „barátságot”: a fiumei önkormányzat ajándékát, a Szent Imre téren elhelyezett és közösen felavatott térplasztikát, a „hajóorrot”, Németh Szilárd, a fiumei önkormányzat megkérdezése és tájékoztatása nélkül vitette el a térről.
„ Az MSZMP-s majd MSZP-s vezetés ugyanis a színházterem kivételével a nyolcvanas évek óta nem végzett rajta nagyobb felújítást – a fideszes vezetésnek meg ezt visszautasítják” olvasható az egyik cikkben. Hazugság, a szerző nem ismeri a CSMO utóbbi 30 éves történetét sem. Az MSZP-s vezetésű önkormányzat anyagi támogatásából lett felújítva a nagy-és kistáncterem, a fővárostól elnyert pályázat eredményeként újult meg az előtér, a büfé, a baletterem, stb.
„…az intézmény szocialista vezetői, Nagy József és Takács Mónika is elutasították az önkormányzat anyagi segítségét, amit végül útépítésre fordított a kerület.” Ismereteim szerint, a két vezető nem tagja az MSZP-nek. Baloldali gondolkodású emberek. Egyébként az „önkormányzat anyagi segítsége” jogilag elfogadhatatlan feltétekhez volt kötve. A két vezető a zsarolást utasította el. A cikk szerzője viszont most vallotta be először, hogy a felajánlott 30 milliót útépítésre fordították. Eddig azt állították, Németh Szilárd és Borbély Lénárd is, az éves költségvetés általános tartalékkeretében most is benne van. Uraim! Írás előtt talán olvasni is kellene. Bár emlékezni sem ártana.
Az „önkormányzat az intézmény gazdálkodásának átláthatóvá tételét kéri.” – írja a szerző. Az Alapítvány honlapján az éves költségvetési beszámoló rendszeresen olvasható, a gazdálkodás törvényességi felügyelete biztosított és megfelel a törvényi feltételeknek. Csak el kellene olvasni a nyilvános dokumentumokat.
A hazug szerző még az Alapítvány létrejöttének körülményeit sem ismeri, de a szocialista vezetésű önkormányzati időszakra sem emlékszik, amit a következő mondata is bizonyít: „2010 előtt az önkormányzat nevezte ki a Munkásotthon kuratóriumi elnökét”. Hazugság. Nem az önkormányzat nevezte ki a kuratórium elnökét. Nagy József az 1991-es alapítási oklevél elfogadása óta elnöke a kuratóriumnak. A gyári alapítok ugyanis akkor úgy fogalmaztak a bíróság által jóváhagyott alapítói oklevélben, hogy a kuratórium elnöke a ház igazgatója. A két funkciót a Fővárosi Törvényszék 2014-ben kettéválasztotta, s Nagy József a kuratórium elnöke maradt.
Az augusztus 28-án írt cikkben azt állítja a hazug szerző, hogy a „mára meghirdetett pártgyűlésen” Takács Mónika a „gazdálkodásuk átláthatóságának visszautasítása miatt” fog tiltakozni. Nem pártgyűlés volt 28-án, hanem az időközben létrejött Csepeli Munkásotthon Baráti Társaság tartott vitanapot, amit nyilvánosan meghirdetett, s állítólag a Csepeli Hírmondó munkatársa is részt vett a nyilvános beszélgetésen. Csak nem Ábel Attila küldte oda? Ehhez képest már csak lényegtelen kérdés, hogy 28-án 13:47 órakor honnan „tudta”, mit fog mondani Takács Mónika 17 órakor a társasági megbeszélésen.
A két cikket végig olvasva úgy látom, hogy a fideszes vezetés nyolc éve, felkészületlenül, a törvények teljeskörű ismerete nélkül, hozzá nem értők közreműködésével „harcolt” és harcol azért, hogy a Csepeli Munkásotthon Alapítvány fennhatóságuk alá kerüljön. Sikertelenül. Minden eddigi pert elvesztettek. Megpróbálták/megpróbálják az intézményt anyagilag tönkretenni. Eddig ez sem sikerült. A harcot most Borbély Lénárd viszi tovább, ahelyett, hogy tisztességesen megegyeznének. Ezt kívánná a kerület érdeke is.
Az Orbán rezsimnek a civil szervezetek ellen indított támadását látva, ma kevés esélyt látok erre. Ismerve a teljes történetet, figyelemmel kísérve az eseményeket, egyértelmű a véleményem: nem a Csepeli Munkásotthonon múlott, múlik a megegyezés.
vox
