Facebook

Megvan a véleményük

Most olvassák

A Facebookon a Csepel Újságban
olvashatók cikkeink

Programkínáló

B u l v á r

Hogyan és miért alakult meg a Csepeli Munkásotthon Baráti Köre?

2018.09.08. 05:59 csú

csmo-kor.jpgÖnálló civil kezdeményezés nyomán megalakult egy baráti kör, egy kör, amely létrehozóinak szándékai szerint hamarosan továbbgyűrűzik, előbb kisebb, majd nagyobb hullámokat vetve erősíti azt a 100 éves intézményt, közösséget, amely kerületünkben áldozatos munkával kulturális missziót teljesít. Az eseményről Bárány Tibor, a Fidesz által megszüntetett Csepel újság utolsó főszerkesztője az általa irányított 21. kerületi Hírhatár című internetes lapban számolt be. Három részes tudósítását – részenként – szombatonként közölni fogjuk. Az elsőt az  alábbiakban ajánljuk olvasóink figyelmébe:

A Csepeli Munkásotthon Baráti Körét olyan emberek hozták létre, akik megelégelték, hogy a Csepeli Munkásotthon Kulturális Központ, s az azt irányító Csepeli Munkásotthon Alapítvány immár nyolc esztendeje magára hagyva, önkormányzati támogatás nélkül, egyre erősebb politikai támadások (s az ebből eredő jogi hercehurca) közepette teszi a dolgát, megfosztva minden anyagi lehetőségétől, a túlélésért küzdve működik – önerőből. Mindenkit szívesen látnak, aki valamilyen formában segítséget tud nyújtani. Mindenképpen meg akarják őrizni a házat a csepelieknek – de működő formában!

Maroknyi szimpatizáns (közöttük Kiss B. Mihály, a kuratórium tagja, Tóth Mihály korábbi polgármester, aki igazgatója is volt a háznak, Horváth Gyula önkormányzati képviselő, aki korábban fővárosi képviselőként sokat segített a háznak, Tarjányi László, aki szívén viseli a ház sorsát) gyűlt össze 2018. augusztus 28-án azért, hogy kifejezze együttérzését az intézmény sanyarú helyzetével, s támogatásáról biztosítsa a Csepeli Munkásotthont, egyúttal ötletekkel és tettekkel, s erejükhöz mérten némi pénzzel is hozzájáruljanak az intézmény működőképességének fenntartásához.

Nagy József, a Csepeli Munkásotthon Alapítvány kuratóriumának elnöke moderálta az eszmecserét, s bevezetőben egy tájékoztató gondolatsorral indította útjára a vélemények láncát.

nagy_jozsef_csmo.jpg- Ennek a háznak a jövője iránti aggodalom, a szeretet és a jó szándék fűz össze bennünket. Egy baráti kört szeretnénk létrehozni, s ebből az alkalomból hirdettük meg ezt az összejövetelt.

A ház helyzete az elmúlt hónapokban alapvetően nem változott, talán annyi történt, hogy Hoppál Péter helyett egy új államtitkárt neveztek ki a minisztériumban, akit Fekete Péternek hívnak. Az új államtitkárt a Népszava úgy mutatta be, hogy ő nem politikus, hanem szakember! Nosza írtunk neki egy levelet, melyben leírtuk, hogy hogyan alakult a ház helyzete, miért vonják el a pályázaton elnyerhető működési támogatást. Szóval egy olyan levelet írtunk, amelyben a segítségét kértük.

A nyár folyamán lehetőséget kaptunk, hogy meglátogassuk, s mintegy harmincöt percben (Mónikával jártunk nála) szóljunk erről a házról. Elmondtuk a történetét, s azt is, hogy milyen tevékenységek folynak itt. Azt ígérte, hogy személyesen is el fog jönni – bár erről még nem kaptunk eddig jelzést. Mondtuk neki, hogy szívesen látjuk. Azt mondta, tájékozódik, és vissza fog jelezni...

Égetően fontos lenne, hogy a jelen pillanatban számunkra nem elérhető, kimondottan a működést támogató összeg megjönne. Ezt tovább osztani nem lehet, ez kifejezetten csak a ház működését célozza!

Hatvan ilyen művelődési intézmény van Magyarországon, amelyik ebbe az egyesületbe tömörül. Egyedül minket „tüntetnek ki” három éve ilyen formában.

Kormányzati szinten elhangzik, hogy a magyar ember az első. Nos, itt is magyar emberek élnek Csepelen, s felvetődik a kérdés, vajon a csepelieket miért büntetik ezzel?

Ez a ház pár hónap múlva 100 éves lesz, azóta működik és szolgálja a csepelieket. Semmi ok nincs a büntetésre. Ráadásul befogadták a pályázatainkat, minden szempontból benne vagyunk...

Tehát ezt nagyon várjuk, hogy esetleg az államtitkár úr lépéseket tesz e téren, hogy megkaphassuk ezt a pénzt.

Régen a költségvetésünk négy lábon állt: 1. saját bevételek, 2. pályázaton elnyerhető állami működési támogatás, 3. helyi önkormányzati támogatás (Tóth Mihály polgármester idejében – 16 éven át – ez mindig megvolt), 4. egyéb pályázatokon elnyert támogatások, adományok.

Ezek közül kettő most kiesett! 2010 óta az önkormányzattól nem kapunk támogatást, s az utóbbi három évben az állami működési támogatást is megvonták tőlünk.

A mai helyzetben az adományoknak és a különféle támogatásoknak nagyon nagy szerepe van, ezeket jó szívvel fogadjuk, s ezek hozzájárulnak ahhoz, hogy a ház nyitva van, s a számláinkat ki tudtuk fizetni. Itt az ősz indul a közművelődési évad, a ház működik a hét minden napján!

Szeretném bejelenteni, hogy tegnap meghívást kaptunk a TEMI, a Területi Művelődési Intézmények Egyesülete (ehhez az egyesülethez tartozik a ház, annak alapító tagjaként, s legnagyobb tagintézményeként) elnökségi ülésére, a Fehérvári útra. A napirendi pontok egyikére meg vagyunk híva, hogy beszéljünk az állami működési támogatás jövőbeli lehetőségeiről. Gondolom, ott majd érdeklődni fognak, hogy az államtitkár úr ígért-e valamit? Majd elmondjuk.

A másik, amiről informálni szeretném Önöket, hogy ez az épület jelen formájában 50 éve működik: 1968-ban adták át sok évi felújítás után, melynek költségeit a Csepel Vas- és Fémművek fedezte. Ezért mi – még most is – mindig odatartozónak érezzük magunkat, jó szívvel megyünk be a gyár területére. Itt van például Molnár Rudolf, aki a Transzformátorgyár igazgatója volt, mindig jószívvel fogadott, s mindenben igyekezett segíteni. Vagy Tóth Mihály, aki szintén bent dolgozott a gyárban, s akitől szintén nagyon sok segítséget kaptunk.

Hajdan egyébként voltak olyan, a főváros által kiírt pályázatok, kimondottan épület felújításra, amihez mi tudtunk csatlakozni.

12 éven át tartott a felújítás, a színházteremben és az előtérben. Ismerik a Nemzeti Színházat, Siklós Mária tervezte. Ő, Siklós Mária építész vezényelte le a munkásotthon legutóbbi felújítását. Ő azt mondta nekem: Józsi, ez egy jól megépített ház! Ma a földszinten már minden külső nyílászáró új, hőszigetelt ablakokra lett cserélve. Nem tudunk feljebb menni (hiába szeretnénk rendbe szedni a homlokzati részeket), mert először ki kell cserélni az ablakokat! Azokból pedig több száz darab van! Akárkivel tárgyalunk, akárhova pályázunk, az önrészt oda kell tenni! Ezt ma nem tudjuk kigazdálkodni! Sajnos a homlokzat romlik, árt neki az éghajlat, meg a nagy forgalom is.

Mindenesetre mind a nyolc munkatársunk készen áll arra, hogy elindítsuk az évadot!

Bízom benne, hogy helyreáll ez a dolog! Csepel városközpontjában áll Budapest egyik legszebb művelődési háza: négy épület, 5400 négyzetméter, 129 helyiség! Ez egy csepeli érték! Ezt szeretnénk megtartani!

takacs_monika_es_nagy_jozsef.PNGEzek után Nagy József átadta a szót Takács Mónikának, a Csepeli Munkásotthon Kulturális Központ igazgatójának, aki egyúttal helyi önkormányzati képviselő is.

- Szeretettel köszöntök mindenkit, s nagyon örülök, hogy személyes találkozóra is tudtunk most időt szakítani. Reméljük, hogy ez rendszeressé tud válni. Régóta érlelődik a gondolat, hogy a munkásotthonnak szüksége lenne egy támogató baráti körre, amelynek ebben az intézményben valamiféleképpen helye van! Lehet többféle fórumon is ezt a munkát végezni, de a személyes találkozók jobb alkalmat nyújtanak arra, hogy megismerjük egymást, egyeztetni tudunk, véleményeket, ötleteket tudunk meghallgatni, és ebből, remélhetőleg, sikerül majd olyan használható dolgokat meríteni, amelyekből tovább tudunk működni.

Napról napra nehezebb a helyzetünk! Jelen pillanatban túl vagyunk egy nyári időszakon, amikor a ház működéséből adódóan nincsenek nagy bevételeink. Mi évad-jelleggel dolgozunk, általában szeptembertől június végéig, s ezek az időszakok azok, amikor tudunk olyan rendezvényeket is csinálni, amelyek bevételeket is hoznak, ám a nyarat nem igazán tudjuk erre kihasználni. Sajnos most már arra sem tudjuk kihasználni a nyarat, hogy felújításokat eszközöljünk (régen nyáron folytak a nagyobb karbantartási munkálatok). Jelen pillanatban csak azokat a munkákat tudjuk elvégezni, amelyek a legszükségesebbek.

Sajnos a csepel.info olyan riasztó képeket hozott le (Ábel Attila fotóit) amelyek a valóságot mutatják: a ház kívülről tényleg borzasztó állapotban van! Belülről szerencsére nem ez a helyzet. Az épület külső kinézete annak is köszönhető, hogy évek óta sajnos nem tudjuk megoldani a ház nagyobb külső tatarozását. Viszont a szükségessé váló veszély-elhárítási munkákat mindig megcsináljuk! Arra nagyon vigyázunk és figyelünk, hogy az emberek biztonságban közlekedjenek a ház mellett. Ez azzal járt együtt, hogy a homlokzatról nagyobb elemeket is el kellett távolíttatnunk. Sajnos, ez tényleg nagyon rontja a ház külső képét – de azt gondolom, a biztonság mindennél fontosabb!

Sokáig így már nem tudjuk húzni, mindenképpen megoldást kell találnunk, s ez a csepeli lakosság érdeke is. Akik idejárnak, azok szeretik a házat, ezt nem kell külön mondanom. Most is vannak itt a nyugdíjas klubból is, nagyon örülök, hogy köztünk vannak. Sokan mások is ragaszkodnak ehhez az intézményhez, nagyon sok új csoport keresett meg bennünket évaddal, s ebből következik, hogy nagyon sok új dolog lesz még a házban! Szívesen jönnek ide – szükség van erre az intézményre!

A csepel.info cikke azt sugallja, hogy mi tönkre tesszük ezt a házat! Könyörgöm: nem volt más lehetőségünk!!! Három évig vagy mi csináljuk, vagy senki! Amíg ez a bizonyos bejegyzési folyamat nem zajlott le, addig nem volt más megoldás: amilyen szinten tudjuk csinálni, olyan szinten csináljuk! DE NYITVA VAN A HÁZ! Mindent megpróbálunk megoldani, mindenkit megpróbálunk befogadni, szeretettel fogadni, s végezni a munkánkat!

Lehetett volna biztosan sokkal jobban, ha több tízmillió forinttal meg lettünk volna támogatva! Ennyit bírtunk pénz nélkül! Azt hiszem, mindenki odarakta magát, becsülettel!

Vagy bezárták volna a kapukat, s nem lett volna Csepeli Munkásotthon senkinek, se nyugdíjasklub, se semmi, vagy csináljuk!

Nem arról van szó, hogy mi ragaszkodunk a helyhez!

takacs_monika_csmo_ig_szurkeben_2018_08.jpgNem mi kezdtük el ezeket a bejegyzési folyamatokat! 2015-ben elkezdte a Városkép Kft, s ennek 2018. februárjában lett vége!

Tehát: lehet ránk minden rosszat mondani, csak azért maradjunk a tényeknél! Azért nem ment jobban, mert nem mehetett, mert egy olyan folyamat volt, amelynek a bírósági döntését meg kellett várni! Nem volt ebből kiugrási lehetőségünk!

Egyébként is, azt gondolom, hogy azok a módszerek, amelyekkel ŐK próbálkoztak, azok egyáltalán nem támogathatóak!

Emberi tisztesség és becsület szempontjából nem kérdés, hogy az ember teszi a dolgát, védi az ügyét, s megpróbál a jogi és törvényes lehetőségeket kihasználva, a jogos úton haladni.

Azért van némi félelemre okot adó momentum is: a bírósági folyamat lezárult, s úgy tűnik, a napokban pedig elkezdődik egy másik! Most nem a kuratóriumot támadják, hanem a felügyelő bizottságot. Nem baj, hogyha tudnak róla: ez a terv. Ugyanazokkal az illetőkkel, akikkel próbálták eredetileg, nincs ebben semmi titok, mindegyikük erős önkormányzati és fideszes kötődésű ember – de keményen!

Meglátjuk, hogy mi lesz ennek a bírósági folyamatnak a vége. Azt lehet látni, hogy a megegyezés szándékáról szó sincs! Olvashattunk borzasztó cikkeket rólunk a csepeli lapokban, nem kell velük törődni, én sem foglalkozom velük.

Mi nem gyűlölködünk, egyszerűen tényeket szeretnénk, dolgozni. Az, hogy mi lesz velünk, nagyon sok mindenen múlik! Hogy meddig megyünk le, az is nagyon sok mindenen múlik.

Az Alapító Okiratban meg van határozva az, hogy az Alapítvány céljai szerint kell működnünk. Ebben azonban nincsenek meghatározva mennyiségi elemek! Meg minőségi elemek sem! Ezzel nem azt akarom mondani, hogy nem akarunk minőséget csinálni – mert szeretnénk!

De nem tudom mi lesz annak a módja, mit akarnak a felügyelő bizottsággal? Milyen szinten akarják betámadni az Alapítványt?

Felkészültnek kell lennünk jogilag, szakmailag is, mindenféleképpen! Nagyon ügyelek arra, hogy a kötelező szabályzatok meglegyenek a házban. Nagyon jó lenne, ha néha lenne segítségünk, mert olyan iszonyat sok munka ezt mind összefogni, ellátni. Ma – sajnos – egy munkatársam négy-öt munkaterületen is dolgozik, s ez nem jó, nagyon megerőltető.

Én a magam részéről szívesen venném, ha néha meg tudnám beszélni valakivel ezeket a dolgainkat, s kérhetnénk akár jogi, akár gazdasági segítséget, vagy bármilyen munkafolyamatban támogatást. Minden segítség nagyon jól jönne nekünk!

Még egyszer elismétlem, mert nem lehet elégszer elmondani: amit csináltunk, az jogos volt. Beletettük minden erőnket, s megpróbáljuk ezt tovább folytatni, s a lehető legjobban megoldani – amíg mienk a pálya...

Szakmailag is nagyon sok ötletünk van. Nem kell mindenhez pénz, ha van egy olyan közösség, akikkel kiváló dolgokat lehet tenni.

S a lényeg: hogy mindehhez van egy gyönyörű házunk, ami maga a csoda! Annyi minden belefér, annyi munkát lehet belefektetni, s olyan sok szépet lehet kihozni belőle!

Nagy József megjegyezte: nagyon szeretnénk, hogy a jelenlevőkből megalakuljon a baráti kör, amely a későbbiekben tovább bővülhet, s mi magunk is szervezünk további tagokat is.

Fontos, hogy hiteles információk kerüljenek ki a házról a kerületbe. Havonta tervezünk találkozókat azoknak, akik el tudnak jönni, s elmondjuk majd az aktuális információkat, hogy min dolgozunk. Az is lényeges, hogy – ha csak szerény összeget is – de adományokat tudjunk gyűjteni. Közeleg a hidegebb idő, amikor a rezsi- és fűtésszámlák nagyon megemelkednek...

Még pár szót a házról: 1917 és 1920 között csepeliek hozták létre, s azóta eltelt száz év. Most megint egy olyan történelmi helyzet alakult ki, hogy kérjük a csepeliek segítségét!

 (Folytatjuk)

Forrás: 21. kerületi Hírhatár Online – Bárány Tibor;

Fotók: Bárány Tibor

A bejegyzés trackback címe:

https://csepeliek.blog.hu/api/trackback/id/tr8714228741

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.