"Ebben a tízemeletesben többen vagyunk akik felett ott lebeg a kilakoltatás réme. Gyuri atya jut az eszünkbe, aki minden temetésen kér bennünket, hogy imádkozzunk azért, aki elsőként követi az elhunytat!"

Horváth Gyula Marika, a csepeli áldozat című felkavaró, megdöbbentő írását változtatás nélkül közöljük:

Utam a csepeli Kossuth Lajos út 148-as, tízemeletes ház mellett vitt el. Felfigyeltem arra, hogy virágok borítják el az egyik portált. Az aszfalton mécsesek a rács közben köszönő szöveg.  Marika fia írta! Mindenkinek megköszöni a megemlékezést, meg azt, hogy szerették az anyját.

Egy arra járó kiskutyája kötött belém. Érezte rajtam a saját kutyáim szagát, ezért különösen kiemelt érdeklődésben, köszöntésben részesített. A kutyások előbb szót értenek, mint mások! Megkérdeztem a gazdát, hogy kit gyászol itt a közösség? - Ne is mondja! - válaszolt egy idős hölgy. Marika halt meg! Talán ismerte, mert újságos volt itt!

Tönkrement, elszegényedett és kilakoltatták. Mondtam is a kilakoltatóknak, hogy nem szégyellik magukat? Miért bántják, ezt a közkedvelt drága asszonyt? Ha kilakoltatják ezt a beteg embert hamarosan belehal! Ő mindenkit megértett, mindenkit szeretett. Mi pedig szerettük őt!

Ekkor már törölgette a könnyeit. A hatalom emberei nem válaszoltak, csak tették kegyetlen dolgukat. Azt, amit az érzéketlen rendszer a nincstelenekkel szemben gyakorol. Marika alig hat hónappal később meghalt!  Nem maradt nekünk más utána, csak az emléke, és a bánat! 
Marika miatt is, meg azért, mert ebben a tízemeletesben többen vagyunk akik felett ott lebeg a kilakoltatás réme. Gyuri atya jut az eszünkbe, aki minden temetésen kér bennünket, hogy imádkozzunk azért, aki elsőként követi az elhunytat! Azok, akik ezen a portálon virágot helyeztek a rácsok közé, és mécsest tettek az ajtó elé, mind arra gondolnak, hogy egyáltalán nem kizárt, ők lesznek a következők. 

Két nappal ezelőtt  akartam megosztani olvasóimmal ezt a történetet, de két napig a szolgáltató nem engedett az internetre. Azért november 14-én, mert akkor volt a szociális munkások napja. Ezzel a történettel kívánom mindenki figyelmét felhívni arra, hogy nem csak a szociális munkások áldozatkészsége nem jelent gyógyírt, de a szolidaritásunk, és az érzelmeink is kevesek akkor ha a rendszer velejéig romlott.

HORVÁTH GYULA

Forrás: a szerző facebook oldala