Azt állította a Kormányzati Tájékoztatási Központ (közleményében), hogy a kormánynak az a rendelete, amellyel nemzetstratégiai jelentőségűvé nyilvánította a Közép-Európai Sajtó és Média Alapítványnak ingyen felajánlott tévéket, rádiókat, újságokat és hírportálokat, azzal indokolható, hogy „közérdek fűződik Magyarországon a print és nyomtatott médiakultúra megmentéséhez és a helyi, különösen a megyei nyilvánosság fórumainak hosszú távú megmaradásához.”
Ezzel szemben a tény az, hogy az alapítványba nemcsak nyomtatott kiadványok kerültek, hanem ott van a Hír TV, az Echo TV, a Retro, valamint több más rádió, az internetes portálok közül az
Origo, a 888, a Mandiner, vagy például a Hung-Ister nevű, film- és videó műsorgyártó cég is. Vagyis az indoklás hamis és nevetséges. De ha a Kormányzati Tájékoztatási Központban azt sem tudják, hogy a print és a nyomtatott média egy és ugyanaz, akkor nem csoda, hogy a tévét, a rádiót és az internetet is papíralapúnak és megmentendőnek minősítik. Lelkük rajta. Meg a köz pénze.
Azt állította a kormány közeli Nézőpont Intézet Nézőpontok blogja (médiapiaci elemzésében), hogy „a magyar médiapiacon – a közszolgálati médiumokat nem számolva – továbbra is balliberális, Magyarország kormányával szemben szinte kizárólagosan kritikus médiatermékek túlsúlya érvényesül.”
Ezzel szemben a tény az, hogy ez egészen meghökkentő méretű hazugság. A különböző médiatermékek besorolásánál ugyanis a tévék és a rádiók között nemcsak a közszolgálati adókat nem vették számításba, amelyekből pedig rengeteg van, és mind totális kormánypropagandát sugároz, de valahogy még az Inforádiót is kifelejtették a sorból, és például csak a Klubrádió hallgatottságát hasonlították össze a Karc FM-mel és a Gong-gal, hogy kimutassák az ellenzéki médiafölényt. Arról nem beszélve, hogy országszerte a zenei és a helyi rádiók százai a kormány híreit közlik, a helyi tévék pedig túlnyomórészt a fideszes önkormányzatok propagandaeszközei. Ahogy a Nézőpont is.
Forrás: Bolgár György (Népszava)