Óriási ambíciójánál, hatalmas becsvágyánál csak az étvágya nagyobb, ha csepeli prédát vesz észre a láthatáron. A birkafej megvolt, de a Csepeli Munkásotthonra régóta fáj a foga
Van, aki el tudja képzelni, hogy Németh Szilárd a Csepeli Munkásotthon igazgatója? Pedig ő, mindenáron a Csepeli Munkásotthon igazgatója akar lenni – mondta minap egy ismerősöm. Honnan veszed? – kérdeztem. A csepeli fideszes vezetéshez közelálló személytől – jött a válasz.
Elképesztő! Egyébként, „nem zörög a haraszt, ha a szél nem fújja” alapon, még igaza is lehet az ismerősömnek szivárogtató fideszes notabilitásnak. Egyszer már – a lex Munkásotthon törvény 1915. júliusi elfogadását követően –, szembesültünk a témával, amikor is a Vida István igazgató által vezetett Csepeli Városkép Kft. megkapta a Borbély Lénárd polgármester vezette képviselő-testülettől a Munkásotthon Alapítvány alapítói jogát. Vida István, minden egyeztetés nélkül, Németh Szilárdot nevezte ki az
Alapítvány egyszemélyes kurátorának, teljhatalmú urának. Levélben fel is szólította a Munkásotthon kuratóriumát, azonnal mondjon le, s adjon át mindent az általa kinevezett kurátornak. Irgum-burgum. Döntése hamar elbukott – törvénytelen volt. A törvény, amelyet Németh terjesztett elő a parlamentben, nem állta ki a próbát: szakmailag, jogilag rossz, végrehajthatatlan volt, Németh éppen ezért nem lett sem egyszemélyes kurátor, sem igazgató. Igaz, törvényére hivatkozva azóta is többször próbálkozott, de minden jogi fórumot elbukott.
Most újból előkerült a téma. Ezek szerint a képviselő úr mégis csak vágyik a 98 éves művelődési ház igazgatói székébe. Megértem. Már szinte minden volt, csak éppen kultúrház igazgató nem. Trófeái közül már csak ez hiányzik. Felháborító. Mellesleg, volt polgármesterként, listás fideszes képviselőként, honvédelmi miniszterhelyettesi államtitkárként, fideszes pártalelnökként, birkózó szövetségi elnökként, Orbán kötcsei főszakácsaként, a fideszes pártlap, a Csepeli Hírmondó „Így főzök én” rovatvezetőjeként, hogy a többi fontos megbízatását ne is említsem, ő ért hozzá a legjobban. Sőt! Orbán embereiből lesznek, a fideszesek szerint, a legjobb művelődési ház igazgatók. Ráadásul az ő zsebében van a pénz, paripa, fegyver, ő Orbán Viktor legfőbb csepeli vazallusa, megmentője, a Nagy Szoborállító, a keresztény kultúra hős csepeli lovagja. A priori, ahogy a művelt latinok mondták az ókori Rómában.
Nekem viszont komoly gondjaim voltak és vannak ezzel az eleve elrendeltségi Németh-tudattal. Igaz, könyvtárosként kezdte pályáját, majd általános iskolai tanító, igazgatóhelyettes lett, később a volt Görgei iskola igazgatója, amit hamar feladott. Fideszes barátai segítségével dolgozott a vasutas szakszervezeteknél osztályvezetőként, majd volt európai integrációs igazgató, szakági igazgató a VITUKI – nál. Állítólag társalgási szinten beszél olaszul. Iskolaigazgatói munkája után rástartolt a politikára. Korábban az SZDSZ-nél kezdett, majd már fideszesként évekig küzdött, önkormányzati képviselőként, frakcióvezetőként, a csepeli polgármesteri címért. Harmadik nekifutásra el is nyerte a hőn áhított posztot.
Innentől vált hírhedtté, leginkább politikai állásfoglalásai, majd kultúraellenes lépései miatt. Az előbbit egy Orbán Viktorért aggódó imával kezdte, az utóbbit már többször megírtam. Mivel egyik volt munkatársa szerint mégis bejelentkezett a Csepeli Munkásotthon igazgatójának, érdemesnek tartom felhívnom a csepeliek figyelmét viselt dolgaira.
Hatalomra kerülése után azonnal leállította a Csepeli Munkásotthon és a Csepel Sport Klub Alapítvány támogatását, megszűntette a Csepel Újságot, a CSEPP TV-t, a Csepeli Művelődési Központot, a Csepel Galériát. Testületi üléseken, fórumokon, állami vezetők körében offshorozott, kommunistázott, többször megsértette a Munkásotthon dolgozóit, vezetőit. Később személyesen függeszttette fel, majd állíttatta le, a törvény szerint a Munkásotthonnak járó, állami támogatást, eltiltotta a csepeli önkormányzat által irányított intézményeket a ház látogatásától, termeinek igénybevételétől.
Azt tervezte, hogy „kivérezteti” a Munkásotthont, hogy „törvényi alapot” teremtsen önkormányzati kézbe kerülésére, a jelenlegi alapítvány elsöprésére, és fideszes emberek pozícióba helyezésére. Legutóbb elérte, hogy az Alapítvány Felügyelő Bizottságát leváltották. A Csepeli Várokép Kft., az alapítói jogok gyakorlója, valószínűleg Németh javaslatára, fideszes embereket állított helyükre, Süle Lászlóval, a Csepeli Városfejlesztési Kft. ügyvezető igazgatójával az élen. Süle úr társaival együtt politikai feladatot kapott. Egyes vélemények szerint meg kell próbálni „szétzilálni” a Munkásotthon vezetését, az ott dolgozó munkatársakat, együtteseket, klubokat, az oda bejelentkezett bérlőket.
Mivel azonban ez sem elegendő az alapítvány feletti hatalomátvételhez, Németh folytatja harcát a kultúra csepeli fellegvárának, a Csepeli Munkásotthonnak a bevételéért. Ő, aki évek óta be sem tette a lábát az intézménybe, aki az elmúlt nyolc év alatt tevékenyen hozzájárult a csepeli kulturális intézmények feletti fideszes hatalomátvételhez, a II. világháború előtti csepeli keresztény, kulturális hagyományok – gyakran rosszemlékű ‑ legfontosabb jelképeinek visszaállításához, a Csepeli Munkásotthon állami, önkormányzati támogatásának megvonásához.
Úgy érzi, már mindent megtehet. Nem fog meghátrálni, be akarja fejezni művét: a csepeli kultúra teljes politikai leigázását. Az sem érdekli, hogy idei, a Csepeli Hírmondóban folytatott országgyűlési választási kampányát törvényellenesnek minősítette a bíróság, vagy nemrégiben ugyancsak elmarasztalták, s bocsánatkérésre és pénzbüntetésre ítélték hazugságért. Csak egy módja van leállításának: 2019-ben le kell váltani a csepeli önkormányzati vezetést, élén, Németh hű táskahordozójával, Borbély Lénárddal. Van rá esély.
vox
