Facebook

Megvan a véleményük

Naptár

szeptember 2019
Hét Ked Sze Csü Pén Szo Vas
<<  < Archív
1
2 3 4 5 6 7 8
9 10 11 12 13 14 15
16 17 18 19 20 21 22
23 24 25 26 27 28 29
30

Most olvassák

A Facebookon a Csepel Újságban
olvashatók cikkeink

Programkínáló

B u l v á r

Emlékezzünk az áldozatok millióira a holokauszt nemzetközi emléknapján!

2019.01.27. 04:24 csú

holokauszt-gyerekek-szovjet_asszonnyal_2.PNGAz egykori túlélőként megmenekült gyerekek, ha még köztünk vannak, akkor már elmúltak 80-85 évesek is. Amíg élnek, emlékezni fognak a borzalmakra és a felszabadítóikra is

Az Egyesült Nemzetek Szervezetének (ENSZ) közgyűlése 2005. november 1-jei határozatával január 27-ét a holokauszt nemzetközi emléknapjává nyilvánította. Az emléknap a legnagyobb második világháborús megsemmisítő láger, az auschwitzi koncentrációs tábor 1945. január 27-i felszabadításának évfordulója.

holocaust-emlek.PNGA nagyszülei és dédszülei nevét kereső lány a fekete márványba vésett, végeláthatatlan veszteséglista előtt

Az egyhangúlag elfogadott határozat hangsúlyozta, hogy a tagállamok kötelessége megemlékezni a közel hatmillió, többségében zsidósága miatt üldözött és meggyilkolt áldozatról, és oktatási programokat indítani annak elősegítésére, hogy az ehhez hasonló népirtás többé ne ismétlődhessék meg. A határozat emellett elutasította a holokauszttagadást, és általánosságban is elítélte a vallási vagy etnikai diszkriminációt és erőszakot.

*********************************************

Auschwitz (a név a lengyel Oświęcim város nevéből ered) a második világháború során a németek által lerohant Lengyelország területén létesített koncentrációs és megsemmisítő táborok hálózata volt, amely

az Auschwitz I-ből (Stammlager vagy főtábor, amely ugyan elsősorban adminisztratív központként szolgált, de ugyanitt mintegy 70 ezer embert is kivégeztek), Auschwitz II-Birkenau-ból (Vernichtungslager, a megsemmisítő tábor), s az Auschwitz III-ból állt (a munkatábor), illetve további 45 altábor tartozott hozzá.

holokauszt-2_1.PNGAz altáborok legtöbbjét a német ipar szolgálatába állították, a foglyok száma a néhány tucattól a több ezerig terjedt. A meggyilkoltak számát a tábor parancsnoka, Rudolf Höss vallomásai alapján három millióra becsülték, de ezt később 1,1 millióra módosították: a meggyilkolt személyek 90 százaléka zsidó volt, de 150 ezer lengyel, 23 ezer roma, 15 ezer szovjet hadifogoly és más nemzetiségűek tízezrei is a különböző haláltáborokban lelték halálukat. Egy új orosz bejelentés azonban legalább négymillióra teszi ezt a számot.

A tábor a nácik paramilitáris egysége, a Schutzstaffel (SS) égisze alá tartozott, amelyet először Rudolf Höss (1940. május-1943. november), majd Arthur Liebehenschel (1943. november-1944. május), végül Richard Baer (1944. május-1945. január) irányított. A rendfenntartó kápók munkáját a zsidókból álló sonderkommando segítette, akik a foglyok elgázosítását készítették elő, s ők nézték át a halottak fogait, hogy azok vajon tartalmaznak-e aranyat, amelyet aztán a Harmadik Birodalomba küldtek. A kápók és a sonderkommando felügyeletét a hatezer fős SS-egység látta el. A lengyel hadsereg által elhagyott kaszárnya barakkokból álló terület helyén 1940 áprilisában Heinrich Himmler, az SS birodalmi vezetője adta ki a parancsot a koncentrációs tábor kialakítására.

Az Auschwitz I-be (a krematórium mellett maga Höss is itt lakott családjával) az első – 728 fős zsidó – szállítmány 1940. június 14-én futott be a lengyel Tarnówból. Az első transzport mégis a sachsenhauseni táborból érkezett (a táborban az első kapavágást is zsidókkal végeztették), a visszaeső bűnözőkből álló csoport azonban az SS meghosszabbított karjaként a helyi irányításban vállalt szerepet. A táborokban az embertelen munkakörülmények (nyáron napi 12 órás munkaidő, pihenő nélkül), a kevés élelem és a rossz higiéniai feltételek következtében az egekbe szökött a halálozási ráta.

A 11-es blokkba („börtön a börtönben”) a szigorú szabályok megsértőit helyezték: itt négy ember egy alig másfél négyzetméteres kis cellában volt kénytelen álldogálni, továbbá az alagsorban létezett egy „sötétkamra”(itt az oxigénhiány következtében sokan megfulladtak), s egy olyan helyiség, amelyben az SS-tisztek halálra éheztették a fogvatartottakat. A 10-es blokkban a Josef Mengele doktor által vezetett áltudományos vizsgálatokat tartották. Az I.G. Farben által gyártott Zyklon-B nevű, eredetileg rovarirtáshoz szánt cianid gázt először 1941 szeptemberében használták fel 650 orosz hadifogoly és 250 lengyel ellen a 11-es blokk alagsorában – ebben a gázkamrában 1941 és 1942 között 60 ezren lelték halálukat.

A Brzezinka melletti Auschwitz-Birkenau tábor építése Himmler parancsára 1941 októberében kezdődött, amellyel a főtábor túlzsúfoltságán kívántak enyhíteni. 1943-ban a nácik a birkenaui haláltábor elgázosítási kapacitásának növeléséről döntöttek: ekkor négy új krematórium felhúzását rendelték el. A gázkamrák 1944. április-július között (ekkorra már csaknem az összes lengyel zsidót megölték), a magyarországi zsidók lemészárlása idején teljes kapacitással működtek, s akár napi húszezer embert is képesek voltak kivégezni. Az auschwitzi munkatáborok közül a legnagyobb az Auschwitz III-Monowitz volt, amelynek tevékenysége a projektbe 700 millió márkát invesztáló, s ezzel ingyen munkaerőhöz jutó I.G. Farben vegyipari konglomerátum tulajdonába tartozó Buna-Werke műgumi-műbenzingyárához kapcsolódott.

Az utolsó kiválasztási procedúra (a munkára alkalmasakat rendszerint jobbra, míg az arra alkalmatlanokat – így a halálba küldendőket – baloldalra sorolták be) 1944. október 30-án zajlott; a közelgő Vörös Hadsereg hírére Himmler a krematórium-rendszer lerombolását adta parancsba, majd januárban a nácik a birkenaui gázkamrákat is felrobbantották. A kétségbeesett náci döntéshozók elrendelték a táborban levő összes fogoly lemészárlását, ezt azonban nem hajtották végre.

holokauszt-felszabadulas_1.PNGAz 1945. január 27-én Auschwitzban felszabadított rabok közel fele lengyel és magyar volt - 745, illetve 542 fő -, s rajtuk kívül többek között 542 francia, 346 cseh és szlovák, 315 orosz, 180 holland, 159 jugoszláviai, 91 görög, 52 román, 41 belga állampolgárt és 96 szovjet hadifoglyot szabadítottak fel az 1. ukrán front 60. hadseregének és a 4. ukrán front 59. hadseregének egységei. A főtábor felszabadításában különböző számítások szerint 100-322 szovjet katona vesztette életét.

Január 17-én  megkezdődött az evakuálás, s elindultak a halálmenetek - köztük a leghírhedtebb, Auschwitzból Wodzisław Śląski közötti 56 kilométeres szakaszon, ahol 15 ezren vesztették életüket – Felső-Szilézia nyugati részébe, majd innen tovább Németországba: főképp Gross-Rosen, Buchenwald és Mauthausen táborába. Majdanek, Belzec, Sobibor és Treblinka haláltáborának 1944. nyári felszabadítása után az auschwitzi következett, ahová a Vörös Hadsereg 322. lövészegysége 1945. január 27-én ért el.

Fekete Isván

Forrás: mult-kor.hu 

Archív fotók az internetről

A bejegyzés trackback címe:

https://csepeliek.blog.hu/api/trackback/id/tr6613606199

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.