Azt állította Orbán Viktor (a Kereskedelmi és Iparkamara rendezvényén, amelyen többek között arról beszélt, hogy folyton Ausztriához mérjük magunkat), hogy „a fokos és a rizsparóka mérkőzésében én a fokos oldalán vagyok, és a kisnemesi udvarházakat is jobban szeretem, mint a Kaiser palotáját.”

Ezzel szemben a tény az, hogy a fokos és a rizs- (helyesen: rizsporos) paróka nem helyettesíthető és nem is állítható szembe egymással, míg a kisnemesi udvarház és a Kaiser palotája kétségtelenül igen. Így már értem, miért költözött Orbán Viktor fokossal az oldalán a budai Vár egyik szerény, kisnemesi udvarházába.

Azt is állította Orbán (ugyanott), hogy a magyar modell a gazdaságban először is azt jelenti, hogy a pénzügyeknek mindig rendben kell lenniük. Ez Európában nem egy általánosan követett magatartás.

Ezzel szemben a tény az, hogy de igen. Sőt jóval inkább követik Európában, mint az állítólagos „magyar modell”-ben. 2018-ban a magyar államháztartás hiánya körülbelül 2 százalék volt, az euróövezet hiánya viszont mindössze 0,7 százalék. A különbség nemcsak a számokban van, hanem abban is, hogy ezt nem nevezik európai modellnek.

Azt állította Matolcsy György, a Magyar Nemzeti Bank elnöke (szintén a Kereskedelmi Kamara rendezvényén), hogy a kormány 2030-ig végre tud hajtani egy olyan versenyképességi programot, amellyel megközelítőleg utol tudjuk érni Ausztriát.

Ezzel szemben a tény az, hogy eddig nemhogy megközelíteni, de közelíteni sem tudtuk. Ausztriában 2010-ben 35 400 euró volt az egy főre jutó GDP, 2017-ben pedig 37 200, Magyarországon 9 900, illetve 11 800 euró. Vagyis nálunk 1900, az osztrákoknál 1800 euróval emelkedett az összeg. Másképpen összevetve: vásárlóerő-paritáson Ausztria az uniós átlag 126 százalékán állt 2010-ben, míg Magyarország 65 százalékon. 2017-ben a helyzet úgy változott, hogy mindkét ország 2 százalékot javult. Olvassa egyáltalán Matolcsy az Eurostatot?

Azt állította Szijjártó Péter külügyminiszter (a BBC-ben) arra a riporteri kérdésre, hogy miért kezdett a kormány hirdetési kampányt az Európai Unió ellen, hogy azért, mert választási kampány van.

Ezzel szemben a tény az, hogy nincs, az majd hivatalosan csak április 6-án kezdődik. De azután se lenne szabad a kormánynak kampányolnia, ezzel ugyanis közpénzt használ föl a kormánypártok politikai propagandájának terjesztésére. A Népszava-olvasók pénzét többek között. Szélesen mosolyogva, ahogy Szijjártó teszi.

Azt állította Szili Katalin miniszterelnöki megbízott (az Erdélyi Magyarok Egyesületének budapesti rendezvényén), hogy a civil szervezeteknek a magyar nemzeti érdeket és az ahhoz tartozó közjó szolgálatát kell megvalósítaniuk.

Ezzel szemben a tény az, hogy a civil szervezetek dolga a civil társadalom egyes csoportjainak, érdekeinek és az egyének jogainak védelme, képviselete. Ha ehelyett az úgynevezett magyar nemzeti érdeket kell szolgálniuk, akkor kialakul a pártállami rendszer, amelyben mindenki szem a láncban. Szili is, a civil szervezetek is.

Bolgár György (Népszava)