Nem mondom, hogy egyik napról a másikra állt elő ez a helyzet, de végül is előállt. A napokban szinte minden bank minden ügyfele levelet kapott a számláját kezelő pénzintézettől, hogy személyesen azonosítsa magát. Amennyiben a vállalkozók, a magánszemélyek a megfelelően kitöltött és aláírt nyilatkozatot június 26-ig nem juttatják el a bankhoz, a bank a vonatkozó jogszabályi rendelkezések szerint köteles megtagadni az érintett ügyfél megbízásainak és ügyleteinek teljesítését. 

Ez nem üres figyelmeztetés, ugyanis egy 2017-es törvény értelmében minden üzleti kapcsolattal rendelkező jogi személynek vagy jogi személyiséggel nem rendelkező szervezet képviselőjének és magánembernek ismételten nyilatkoznia kell a számla tényleges tulajdonosáról.

Nem is volna ezzel semmi baj, ha

ebben a rendelkezésben nem szerepelne egy szócska: „ismételten”.

Mert akinek már volt bármiféle banki kapcsolata, az jól tudja, hogy a számla megnyitásakor alaposan igazolnia kellett magát.

Néhány éve még meg volt kötve a pénzintézetek keze, ha szigorúan tartották volna magukat a jogszabályhoz, nem lett volna szabad másolatot készíteniük az ügyfeleik igazolványairól. De megtették. Egyszer vállalkozóként magam is megpróbáltam tiltakozni az igazolványaim lemásolása ellen, de a tisztviselő megvonta a vállát, ha nem engedem, úgy is jó, de akkor menjek másik bankhoz, náluk ez a szabály. Pedig akkoriban még nem is volt annyira kíváncsi az állam a személyes adatainkra, mint mostanában.

Nem vonom kétségbe, a világ azóta nagyot fordult. Abban az időben szerte e hazában nem akadt egyetlen olyan mesterember sem annak az egyszerű parasztgyereknek a barátai között, akinek több száz vállalkozás lett volna a tulajdonában, s akitől ha megkérdezték a cégei számát, a buksiját kellett volna vakarnia. Arra sem volt példa, hogy valaki a vagyonbevallásában megfeledkezett volna egy-egy milliárdocskáról. Szívesen megnézném, ahogyan az ilyenek több száz cégük és a milliárdos magánvagyonuk esetében hogyan tesznek személyesen „vallomást” a bankjukban. Arra is kíváncsi volnék, hogyan nyilatkoznak majd azok, akik odakint dugják el a vagyonukat, vagy idehaza rejtik el ilyen-olyan magántőke-alapokban.

Az élelmesebbek mindig megtalálják a módját, aligha akadnak fenn az állam hálóján azok, akiknek fenn kéne akadniuk, viszont alaposan megkeserítik a kisemberek életét. Több százezer hazánkfia keresi „migránsként” a kenyerét Európa számos országában, s ha nem szaladnak haza íziben igazolni magukat, hiába küldözgetik majd a pénzt a családjuknak, vagy a lakáshitelük törlesztésére, a bankjuk befagyasztja a számlájukat. Az itthon maradt feleségek, férjek, szülők nem mehetnek be helyettük kitölteni az értelmetlen kérdésekről szóló nyomtatványt, mert ezt csak személyesen teheti meg a számla tulajdonosa.

Ok, legyen. Ismételten igazolom magam, hadd lássák, hogy én vagyok én. Közben mormolom magamban a gyerekrigmust: ha én vagyok én, az állam a „te”, ki a nagyobb hülye, én vagy te?

Somfai Péter (Népszava)

Fotó-forrás: munkahelyiterror.blog.hu