Álmos reggel, nyolc óra előtt haladok a friss péksüteményekért a csepeli Tejút úton. Az autómban a Klubrádió hallható.
Nem értem! Miért kell az Orbánt leváltani akaró politikai oldal egyetlen rádiójának az EP kampányidőszak végén úgy kommunikálni egy eseményt, hogy az, az ellenfelek érvrendszerébe illeszkedjen? Miért kell ironizálni azon, ha a demokratikus erők egyike megtalálja a hangot a legifjabbak érdeklődésével, és hangnemével?
Miért kellett a demokratikus szocialista-liberális kormányzás 2010 előtti működését, és annak a megújítást szolgáló intézkedéseit – önkényesen és egyoldalúan - bűnös értékkörbe állítani akkor, amikor ma ennek félremagyarázása a hatalom propagandájának legfőbb eszköze?
Miért kell azokat a
meggondolatlan mondatokat kiemelni, amik a generációs ellentétek szítására alkalmasak: nevezetesen, hogy a „nyugdíjasok buták”? Egyáltalán miért kellett felvállalni az általánosítások igazságtalanságának veszélyes gyakorlatát, és azt, hogy a baloldali pártok alakuló együttműködése közé éket vernek?
Nincs válasz! Ebben a rádióban a szólásszabadság híveként gyakran lehet hallani a „véleményformáló” emberektől kemény kritikát a politikusokról, és a demokratikus baloldali politizálásról. Bizonyára van igazság a felvetésekben, bírálatokban.
Az igazsághoz azonban akkor kerülhetünk a legközelebb, ha mindig szem előtt tartjuk, hogy mi a célunk! Ha, ezt megjelöljük, és ennek érdekében cselekszünk, akkor van remény a győzelemre, ha eltévesztjük, akkor belekeveredünk azok uszályába, akik ennek a belső ellentétnek a tüzénél kívánják pecsenyéiket továbbra is sütögetni.
Forrás: Horváth Gyula Facebook oldala