Facebook

Megvan a véleményük

Naptár

szeptember 2019
Hét Ked Sze Csü Pén Szo Vas
<<  < Archív
1
2 3 4 5 6 7 8
9 10 11 12 13 14 15
16 17 18 19 20 21 22
23 24 25 26 27 28 29
30

Most olvassák

A Facebookon a Csepel Újságban
olvashatók cikkeink

Programkínáló

B u l v á r

Csodás autók Csepel múltjából, Korbuly Károlytól és családjától

2019.06.23. 05:25 csú

wm-autok_tesztelese.PNGA csepeli Weiss Manfréd Gyárgyan készült autók tesztelése

A hazai járműtörténelemben elsősorban a Csepelen gyártott motorkerékpárok töltöttek be jelentős szerepet. Ám a Weiss Manfréd Acél- és Fémművek Rt, a Csepel Vas és Fémművek elődvállalata az 1920-as években autókat is gyártott.

Múlt év végén elindult a Magyar Műszaki és Közlekedési Múzeum Korbuly család történetéről szóló virtuális kiállítása. Ennek apropóján már írtunk a Weiss Manfréd gépkocsi-gyártási törekvéseiről. Most, hogy a Múzeum Ganz Ábrahám Öntödei Gyűjteményében megnyílt a Korbuly család hazai ipartörténetben játszott szerepéről szóló kiállítás, amelyen a Múzeum Weiss Manfréd mentőautója is megtekinthető, érdemes visszatérni erre a témára.

A Korbuly - egy mérnökcsalád három generációja kiállítás megnyitója. Fotó: Magyar Műszaki és Közlekedési Múzeum

A csepeli Weiss Manfréd konszern az első világháború idején az Osztrák-Magyar Monarchia egyik vezető hadiipari termelő vállalatának számított. A gyáralapító Weiss Manfréd 1916-ban személyesen kérte fel Korbuly Károlyt a gyártelep műszaki vezetőjének. Korbuly Károly ezt megelőzően a Ganz vállalatnál dolgozott, majd Kandó Kálmánnal közösen Olaszországban felépítették, és irányították a Westinghouse helyi vállalatát, amely villanymozdonyokat gyártott.

Az első világháború után Korbuly Károly irányítása alatt a Weiss Manfréd áttért civil termékek gyártására. E törekvés jegyében részt vettek az 1920-ban alapított Autószindikátus működtetésében is.

A Magyar-Olasz Bank Rt és a mezőgazdaságban érdekelt Futura Rt által létrehozott Autószindikátus a francia hadsereg 613 db leselejtezett járművét vásárolta meg. Az állományban „5 tonna hordképességű eredeti francia Latil tracteur-ök. 4 tonnás eredeti lyoni Berliet-teherautók, 3 és ½ tonnás eredeti amerikai Packard-teherautók, 2 tonnás amerikai gyártmányú Jeffery teherautók, 1 ½ tonnás turini Fiat gyorsjáratú teherautók, amerikai Ford-gyártmányú csomagszállító kocsik és különféle személyautók” szerepeltek. „A géproncsok legnagyobb része uszályokon érkezett, és a Dunaparton levő darukkal emelték ki. A gurítható és kisebb javítás után használható gépeket a Dunapartról 4-5 kocsi összeakasztásával bevontatták” írta visszaemlékezéseiben Korbuly László, Károly legidősebb gyermeke, aki sofőrként vett részt a műveletekben. A Weiss Manfréd alvállalkozók bevonásával kijavította, s értékesítette ezeket a járműveket – így indult újra a háború utána hazai javítóipar és a kereskedelem is.

Ebben az időben már szintén a Weiss Manfrédnál dolgozott Korbuly Károly 20 évvel fiatalabb öccse, Korbuly János is. A Korbuly család ismerőse volt Szmick Viktor, egy fiatal gépészmérnök. Szmick az 1924-1926 között a francia márkákra szakosodott Volante Rt munkatársa volt. Ennek ellenére egy olasz, FIAM gyártmányú kisautót is használt. Arról, hogy ez a rövidéletű torinói cég hogyan került képbe, sajnos nem maradt fenn információ. Szmick Viktor hagyatékában két fotó is található, amelyen a próbarendszámos, karosszéria nélküli FIAM kisautóval a Weiss Manfréd gyártelepén próbálkoznak. Korbuly János meggyőzte testvérét arról, hogy egy ilyen jellegű autó ideális lenne budapesti taxinak. A hivatalos taxivállalat, a Szürketaxi az első világháború előtt gyártott MARTA gépkocsijait éppen az 1920-as évek közepén kezdte lecserélni a Magyar Általános Gépgyár Magotax típusú járműveire. A magánvállalkozókat tömörítő Kéktaxi azonban nyitott volt megfelelő ajánlatra.

FIAM túrakocsi a csepeli telepen, a kormánynál Szmick Viktor

A FIAM kéthengeres, kétütemű motorja alapján Korbuly János elkészített egy 750 cm3-es négyhengeres, de továbbra is kétütemű motort. Mivel a cél az olcsóság és az egyszerűség volt, ezért a karosszéria kialakításánál a francia Charles Weymann által kidolgozott, s akkoriban népszerű műbőr borításra voksoltak.

Weiss Manfréd autók tesztelése. (Forrás: Magyar Műszaki és Közlekedési Múzeum / Korbuly Archívum)

Szmick Viktor ekkor már a Weiss Manfréd alkalmazottja volt, s ő lett az aki 1926. őszén a hagyományos Svábhegyi versenyen bemutatotta a WM túrakocsiját.

Szmick Viktor a svábhegyi versenyen.

1927. őszén a taxiknál szerzett tapasztalatok felhasználásával megjelentek a nagyobb, négyhengeres, kétütemű, 875 köbcentiméteres, 26 lóerős motorral szerelt, javított WM modellek, majd fél évvel később az első másfél tonnás kisteherautók is. Az eladási adatok önmagukért beszélnek: 1927-ben 13, 1928-ban 23 db WM személygépkocsi kelt el. Tehergépkocsiból 1927-ben csupán pár darabot, 1928-ban 24 darabot sikerült eladni. A hazai WM személygépkocsi-állomány 1930. végére 129 darabra kúszott fel (ami azt jelenti, hogy 1929-1930. folyamán kb. 90 WM autót értékesítettek), míg WM tehergépkocsiból 36 db közlekedett.

 

Weiss Manfréd túrakocsi Weymann-féle műbőr karosszériával

Weiss Manfréd táraskocsi (Forrás: National Archives)

Ugyan 1927-ben a kormány új iparvédelmi rendelkezést hozott, amelynek értelmében a közszállítások során kizárólag magyar gyártmányú járművet lehetett beszerezni, de sem a taxisok, sem más vállalkozások nem voltak igazán elégedettek a Weiss Manfréd gyártmányaival. Többek között az autó nem volt olyan olcsó, mint amilyennek ígérték: akkor amikor egy másfél literes motorral szerelt Fiat 503 8950 pengőbe került, s egy hasonló méretű Magotax autóért 10,000 pengőt kértek az egy kategóriával kisebb Weiss Manfrédot a taxisoknak 9660 pengőért árusították. Ráadásul, mint azt később egy per során felrótták a gyárnak, az ígért 10 literes átlagfogyasztás a valóságban éppen duplaannyi volt.

Korbuly János WM túrakocsija, amelyet az 1930-as évekig használt (Forrás: Magyar Műszaki és Közlekedési Múzeum/Korbuly Archívum)

Korbuly Károly is kapott egy egyedi Weiss Manfréd automobilt (Forrás: Fortepan/117631)

Korbuly Károly WM autójáról a gyárban készült egy makett is, amely a kiállításon megtekinthető (Forrás: Magyar Műszaki és Közlekedési Múzeum)

Mivel a motorral rengeteg probléma akadt, ezért Korbuly és csapata a Ford négyütemű, négyhengeres motorjából kiindulva elkészített egy 3,2 literes 55 lóerős motort. A kialakításnál ügyeltek arra, hogy a motor elférjen a kétüteműek helyén, így – Korbuly János visszaemlékezése szerint – több taxi és teherautó is új „szívet kapott. Mire az új, LA típusjelzésű motor elkészült az 1929-es gazdasági válság már Magyarországon is éreztette hatását. A WM 1930-1932. között készített még egy kisebb sorozat teherautót, amelyet házon belül használtak.

Az egyik legutolsó Weiss Manfréd teherautó, amelyet a gyár reklámcélokra használt. Az egyik ilyen járművet a második világháború után mentőautónak alakították át, s ma a Magyar Műszaki és Közlekedési Múzeum állományának része. (Forrás: Magyar Műszaki és Közlekedési Múzeum/Korbuly archívum)

Monte Carlo Rally

A Weiss Manfréd automobilokhoz kapcsolódó legnagyobb siker az 1929-es Monte Carlo Ralin elért második helyezés. Szmick Viktor, Czaykowsky Emánuel és Pesti Ferenc 1929. január 19-én indultak Bukarestből. A Weiss Manfréd kisautó a Bukarestből indult autók közül elsőként ért Budapestre – megelőzve többek között egy jóval nagyobb Buickot. Ausztria, majd Németország következett – sűrű hóesésben. „Január 23-án reggel fél 7-kor végre elérik a tengerpartot. 75 perces előnyüket arra használják, hogy Cannes-ban betérnek egy fodrászhoz, elvégre Monte-Carlo-ba nem mehet az ember csapzott frizurával. Hej, boldog békeidők! A magyar alakulatnak megérte a fáradság, hiszen a 64 indulóból benne voltak abban a 24-ben, akik az előírt időn belül teljesítették a távot, ráadásul az abszolút első helyen álltak. Bizony, a magyar kisautó, magyar legénységgel, vezette a híres Monte-Carlo Rallye-t!

Már csak egyetlen átlagtartó szakasz volt hátra, hogy győztesként ünnepelhessék őket, amikor megtörtént a baj. A Col de Braus-on egy kanyart elnézett Szmick, és egy hirtelen kormánymozdulatnak köszönhetően egy oszlopnak csapódtak. Az autó hátsó futóműve használhatatlanná vált, az addig második helyen álló holland, dr. Sprenger Van Eijek, egy Graham-Paige volánjánál ülve megnyerte az 1929-es Montét. A WM és háromtagú legénysége még így is elég pontot gyűjtött az abszolút második helyhez”

 

Bár a személy- és teherautógyártásnak 1932-ben vége szakadt Korbuly János nagyszerű szakembergárdát gyűjtött maga köré. Az Autó és Traktorosztálynak kinevezett részleg az 1930-as években harcjárműveket konstruált, amelyekről a cikksorozat második részében lesz szó.

 

A Magyar Műszaki és Közlekedési Múzeum Ganz Ábrahám Öntödei Gyűjteményében 2019. augusztusig megtekinthető a „Korbuly – egy márnökcsalád három generációja című kiállítás. Részletek a Múzeum honlapján .

Ezen kívül szintén a Múzeum honlapján böngészhető a Korbuly család életéről szóló virtuális kiállítás is.

 

Források:

https://magyarjarmu.hu/ipar/weiss-manfred-autok-es-motorok/

https://vancello.blog.hu/2017/11/19/monte-carlo_rallye_a_ferenciek_teren

A bejegyzés trackback címe:

https://csepeliek.blog.hu/api/trackback/id/tr8814900776

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.