Lohr am Main egy ideje Hófehérke Városának nevezi magát, dőlnek a turisták, az almakereslet az eget veri. Valahogy nem zavarja őket, hogy voltaképpen egy kínos, leverő, igazságtalan történettel néznek szembe, nem a mesebeli megváltással.
Előkerült Hófehérke sírköve, illetve újra előkerült, hiszen egyszer már megvolt, csak elveszett; de most végre megtalálták egy hagyatékban, ezentúl a bambergi Diocesan Múzeum őrzi.
Azt eddig is sejthettük, hogy a Hófehérkét eredetileg nem erre a névre keresztelték, nem valószínű, hogy mondjuk Schneewittchen Kaufmannak hívták, már ha ősz atyja, a király valóban a Kaufmann-ra hallgatott. Igazából Maria Sophia von Erthal-nak nevezték, tényleg egy palotában nőtt fel Lohr am Main-tól nem messze a német Franconia régióban. A papája azonban üveggyáros volt - tán innen az üvegkoporsó regéje - és második feleségnek, tehát Maria mostohájának
valóban egy gonosz természetű asszonyt vett el. A környéken tényleg működött egy bánya, ahol törpenövésűek is dolgoztak, hercegről azonban szó sem volt, Hófehér Maria egy zárdába menekült, ott halt meg 1796-ban, a Grimm-testvérek róla szóló meséje 1812-ben jelent meg.
Lohr am Main egy ideje Hófehérke Városának nevezi magát, dőlnek a turisták, az almakereslet az eget veri. Valahogy nem zavarja őket, hogy voltaképpen egy kínos, leverő, igazságtalan történettel néznek szembe, nem a mesebeli megváltással.
A hatvanas években egy német tanító, Hans Taxler megírta Jancsi és Juliska igaz históriáját. Eszerint a banya igazából Katharina Shraderin mézeskalácskészító asszony volt, akit - miután titkos receptjét hiába próbálta megszerezni - egy Hans Metzler nevű pék boszorkányság vádjával feljelentett, ám az 1651-es perben Katharinát felmentették, ő a spessarti erdőbe menekült. Itt azonban Hans rátalált, és Grete nevű húgával rágyújtotta a házat. Ezt közölte könyvében Taxler tanító 1963-ban.
A Spiegel meg 1964-ben azt írta meg, hogy az egész hülyeség, illetve hazugság, avagy, amint az Claudia Schwabe, az Utah Állami Egyetem mesekutatója mondta: a világ legszenzációsabb átverése, egy apró részletekig kidolgozott és "adatolt" kamu, ami sok akadémikust és tudóst is megtévesztett.
Ebben az esetben tehát győzött a mese, azzal a halvány sejtelemmel persze, hogy a mélyén mégiscsak lapulhat valami régi és sötét valóság. Hófehérke viszont elbukott, és a világ egy részén kialudt a fény. Rajta nem segített olyasmi, mint Jancsin és Juliskán, abban az esetben ugyanis kiderült, hogy a titkos 17. századi mézeskalács recept száz százalékig azonos egy Dr. Oetker recepttel, Taxler tanító álvalósága így lelepleződött.
A miénket még írja valaki.
Szénási Sándor (Klubrádió)
