Facebook

Megvan a véleményük

Naptár

október 2019
Hét Ked Sze Csü Pén Szo Vas
<<  < Archív
1 2 3 4 5 6
7 8 9 10 11 12 13
14 15 16 17 18 19 20
21 22 23 24 25 26 27
28 29 30 31

Most olvassák

A Facebookon a Csepel Újságban
olvashatók cikkeink

Programkínáló

B u l v á r

Jönnek a (cseh)szlovákok!

2019.09.15. 04:24 csú

magyarorszag-szlovakia_1-2_-2019-09-09.jpgHamarosan pont ötven éve lesz a magyar foci Mohácsának, amikor 1969 végén Maseilleben a csehszlovák válogatott legyőzte a magyar válogatottat, és ezzel csapatunkat elütötte az 1970-es világbajnoksági részvételtől. Az akkori magyar szurkolóknak azóta is Szepesi György kétségbeesett éteri kiáltása idézi fel a drámát: jönnek a csehszlovákok! Jönnek a csehszlovákok,...! 

Szepesi György nemrég elhunyt. Ezért most hétfőn a rádiós vagy televíziós közvetítésnél senki sem kiáltotta, hogy jönnek a szlovákok, jönnek a szlovákok..! Pedig tényleg jöttek a szlovákok, és megint nyertek. Az elmaradt kiáltás helyett az alábbiakban kritikusan és higgadtan szól Hegyi Iván sportújságíró: 

Józanul nézve a magyar válogatott még mindig jobban áll Eb-selejtezőcsoportjában, mint ahogyan az a hazai futball általános állapotából következne.

Elvégre a nemzeti együttes a szlovákoktól elszenvedett újabb vereséggel együtt is azonos helyzetben van kétszeri legyőzőjével, valamint az ezúttal szabadnapos walesi csapattal; mármint a vesztett pontokat illetően, mert a kettős szlovák diadal a szomszédok számára jelent előnyt. Azaz honfitársaink versenyben maradtak a továbbjutásért, bár kétségkívül nehezebb a szituáció, mint amilyen az Üllői úti 1-2 előtt volt, mert hátralévő három mérkőzésükből kettőt vendégként kénytelenek megvívni. Ám az, hogy túl a féltávon egyáltalán szóba jön a gárda, mint lehetséges Eb-résztvevő, sokak mostani csalódása ellenére is figyelmet érdemel, elvégre ezzel a hátországgal már a lépéstartás is eredmény.

Hiába zengik, akik zengik, hogy micsoda fejlődésen ment keresztül a magyar futball az utóbbi dekádban, a valóság az: a hazai labdarúgás semmivel sincs előrébb annál, mint ahol egy évtizede tartott. Sőt. Irdatlan állami ráfordítással

újra Vaduzig jutott – 2006-ban már járt e szakadékban, ráadásul nem csupán liechtensteini, hanem máltai szurdokban is megfordult –, és úgynevezett kirakatcsapatai egyikének másodosztályú megszégyenítése tényszerűen jelzi: itt bizony változatlan a mélység. Elvégre európai kupaszinten a svájci B ligánál egyszerűen nincs lejjebb. (Pláne, ha az onnan érkező ellenfél momentán az utolsó előtti helyen áll a második vonalban.) De látható volt az is, hogy a másik „kirakatot” miként törte darabokra a kontinens középmezőnyéhez sem tartozó zágrábi Dinamo vagy a középmezőnyhöz sorolható Torino milyen magától értetődő módon játszadozott el itt is, ott is a Debrecennel. (Nem a DVSC játékosai tehettek róla, hiszen a mezei poszáta miként versenghetne a kabasólyommal?)

A példákat esztendőkre visszamenőleg hosszasan lehetne sorolni. A lényeg: a magyar mezőny emberemlékezet óta harmatos színvonala a súlyos százmilliárdokban mérhető dotációval sem javult, sőt inkább romlott. Akkor pedig hogyan lehetne elvárni, hogy kvalifikációs ötösében szériában négy győzelmet arasson a válogatott? A körülményeket figyelembe véve már a három egymást követő siker (Horvátország 2-1, Azerbajdzsán 3-1, Wales 1-0) is maximális, ha nem éppen erőn felüli teljesítmény volt, és bizony hosszú távon nem lehet megúszni, hogy előtűnjék: a fundamentum ingatag lábakon áll.

Ha nálunk lenne, mondjuk, Marek Hamsik vagy Stanislav Lobotka, akkor alighanem honfitársaink nyerik a hétfői meccset is. Hamsik most Kínában futballozik, de több mint négyszáz bajnokit lenyomott a Napoliban, és egyáltalán nem mellékszereplőként; középpályás társa pedig Spanyolország első osztályában „penget”. E labdarúgók maga- és labdabiztosságán tökéletesen tükröződik, honnan jönnek, mi van mögöttük. A vendégek 4-0-ás hazai kudarc után játszottak Budapesten. Ennélfogva a mérkőzés első harmadában kivártak. Majd amikor világossá vált, hogy elkerülik az újabb megpróbáltatásokat, olyannyira megnyugodtak, hogy a találkozó befejező szakaszában már kimérten adogattak.

Mifelénk ezzel szemben az érzelmek kavarognak. „Az év mérkőzése”, meg hogy milyen volna, ha a szlovákok vívnának jövőre Eb-meccseket Budapesten. Amúgy – megfigyelésem szerint – azzal is emelkedett a tét, hogy nem csupán a futball „játszik”, mert a kabinetfüggők úgy gondolják: az Európa-bajnokságon futballozó magyar együttes visszamenőleg igazolná a páratlan kincstári költést. Csak hát amíg Vaduz jut, hallatlanul bonyolult az alátámasztás...

A selejtezők hajrája sem sokkal könnyebb. Egyrészt a mostani vereséggel odalett a horvátok elleni győzelem előnye. Másrészt legközelebb éppen Splitbe kell menni, és csekély a valószínűsége, hogy a vb-ezüstérmes szomszédot ugyanabban a sorozatban másodszor is sikerül felülmúlni. Még az is elképzelhető: a végső sorrendről csak az utolsó játéknap (november 19.) dönt. A záróra Cardiffban éri a magyar csapatot. Számolgatni amennyire izgalmas, olyannyira fölösleges. Ami tény: hazánk fiai csoportjuk harmadik helyére csúsztak vissza, ez a pozíció pedig még a kontinenstorna huszonnégyes mezőnyében sem jelent tagságot. Úgy tetszik, a válogatottól az eddigieknél több kell.

Miközben körülötte idehaza mindenütt csak kevesebb van.

Európa-bajnoki selejtező, E csoport

  1. Horvátország 5 3 1 1 10-5 10 2. Szlovákia 5 3 0 2 9-7 9 3. Magyarország 5 3 0 2 7-6 9 4. Wales 4 2 0 2 4-4 6 5. Azerbajdzsán 5 0 1 4 5-13 1 A magyar válogatott mérkőzései: október 10., Horvátország–Magyarország. Október 13., Magyarország–Azerbajdzsán. November 19., Wales–Magyarország. 

 

HEGYI IVÁN

Forrás: Népszava

A bejegyzés trackback címe:

https://csepeliek.blog.hu/api/trackback/id/tr5815066898

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.