Hírek, tudósítások, tények, vélemények

CSEPELIEK ÚJSÁGA

Takács Mónika írta júliusban: a hibákból tanulni kell(ene)

2019. október 15. - csú

takacs_monika_-777_1.pngTakács Mónika: "A pártok diktálnak, kerületünkben az MSZP kapta jogot a polgármesterjelölt megnevezésére. A választások meg igazolni fogják, hogy jól döntöttek-e....Nem búcsúzom, mert itt maradok, mint ismerős és barát, akit elértek, ha szükségetek van rá és hát minden bizonnyal nekem is szükségem lesz rátok! A politikai csatározásokon kívül vannak az igazán fontos dolgok... Hivatásomat tekintve a Munkásotthonban 9 éves küzdelem áll mögöttem...

A 2019. október 13-i csepeli önkormányzati választásról  blogunk tegnap éjjel már részletes összefoglalót közölt. Az eredmények ellenzéki elemzéséhez segítségként most Takács Mónika 2019. július 14-én publikált nyílt levelét  közöljük ismét. Úgy gondoljuk, hogy a levél sok mindent megvilágít a vasárnap éjszakai szavazatszámlálás után, és ezért ma talán aktuálisabb mint amikor először közöltük.

Takács Mónika július 14-én ezt írta:

„Elengedni valamit, azt jelenti, hogy megváltozva menni tovább.”

Kedves Barátaim!
Kedves Csepeliek!

A látszólagos „szundi funkciónak” vége. Bizalmat kértem Önöktől, Tőletek, megkaptam. Türelmet kértem Önöktől, Tőletek, megkaptam. Most pedig megértést szeretnék kérni!

Az elmúlt időszakban központi kérdés volt számomra a „hogyan tovább?”, mivel számtalan jelzést kaptam, hogy változatlanul sokan bíznak bennem. Igyekeztem végig gondolni mindent pro és kontra. A lelkiismeretem, a felelősségérzetem és az ésszerűség azonban már nem voltak teljes harmóniában.

Hivatásomat tekintve a Munkásotthonban 9 éves küzdelem áll mögöttem, amiben voltak nehéz, nehezebb és még nehezebb időszakok. Mégis számomra nem volt kérdés soha a folytatás, mert imádtam és hittem benne. A cél szent volt: a szabad kultúra a civil létforma és az igazságosság. Ehhez természetesen kellett

egy hasonlóan gondolkodó munkatársi közösség és kezelő szerv, a lakosság és a szervezetek támogatása, visszajelzései és egy feltétel nélküli bizalmi viszony. Sokszor kényszerültem kemény döntéseket hozni, ennek ellenére ott állt mellettem egy kitartó csapat, jóban-rosszban.

Vezetőként egyértelmű volt számomra, hogy elsődlegesen a munkatársaim érezzék magukat biztonságban, ez azonban sok személyes lemondással járt. A családom, a gyermekeim a nehézségek ellenére elfogadták elkötelezettségemet. Igyekeztem nekik mindent elmagyarázni, hogy mit miért teszek, hogy végig kell mennem az úton, amíg látok reményt, nem tudom feladni. Hasonlóan megbeszéltünk mindent a polgármester jelöltséggel kapcsolatban, amit nagyon nehezen vállaltam el. Végül elhittem azt, hogy csak olyan jelölt kerülhet szóba, akinek van önkormányzati tapasztalata, aki független, aki le tud tenni az asztalra legalább egy csepeli fontos ügyet. Ez mára már értéktelenné vált, az eredeti jelölő szervezet számára, a további folyamatok pedig kölcsönös bizalomvesztést okoztak. De mert első perctől abban hittem és azt képviseltem, hogy a siker csak teljes- és a legszélesebb körű együttműködéssel érhető el (ez pedig már nem áll fenn), így az eredmény velem most kétséges lenne.

A kényszerből létrejövő közösségek sosem lesznek olyan hatékonyak, mint a jó szívvel és tiszta fejjel, saját elhatározásból és választásból, bizalmi alapon szerveződők. Most pedig kényszerhelyzet van és akkor is az lenne, ha az esetleges előválasztást megnyerném, amit egyébként Csepel esetében, nem támogat a fővárosi megállapodás.

A kormánypárti ellenfelet súlyos tévedés lebecsülni, a hibákból tanulni kell(ene). A polgármesteri rang megszerzése, számomra csak egy olyan hatalmi eszközrendszer birtoklását jelentette volna, amivel közelebb kerülhetünk a maitól lényegesen különböző, emberközpontú, a lakosság igényeire érzékeny, tisztességes és egyenlőbb bánásmódot képviselő kerületvezetéshez. Csak ez ösztönzött, maga a tisztség, a rang, a személyes ambíció sosem, valószínűleg ez is kellett volna a sikerhez. A pártokra pedig partnerként tekintettem a jövendőbeli munkához.

Sok vád ért az elmúlt időszakban, hogy ezzel-azzal a párttal lepaktáltam, ami természetesen nem volt igaz, leginkább úgy fogalmaznék, az volt a baj, hogy nem paktáltam le senkivel. Innentől azonban részemről szabad a politikai terep, a versengésben nem veszek részt. A helyi polgármesterjelöltről csak annyit, egy dologban biztosan egyetértünk, egyikünk sem tartja a másikat alkalmasnak. A választók azonban gondolhatják ezt másképp is, tapasztaljon és döntsön mindenki saját belátása szerint.

Hosszú évek óta meneteltem előre és természetessé vált, hogy a gyerekeim fogadjanak el tőlem mindent, ami ezzel járt. Most viszont egyhangúlag fellépve, a családomnak vannak elvárásai velem szemben. Eddig és ne tovább! A jelenlegi helyzetet már nem tudják elfogadni. A 14 éves lányom - aki egy okos és erős gyermek, a visszahívásom óta olyan kitartóan és eltántoríthatatlanul „kampányolt” azért, hogy engedjem el a jelöltség gondolatát - nálam „választást” nyert. Persze ez korántsem volt könnyed időszak, inkább mélyen megrázó és „kijózanító”. A mérleg elmozdult. Nincsenek kétségeim, ez most a helyes döntés.

Tudom, hogy nagyon sokan csalódással fogadják a bejelentésemet, szívből sajnálom, nekem sem közömbös. Meg kell érteni, hogy az egység általam jelenleg nincs meg. Sok kerületi pártszervezet véleményét és hajlandóságát felülírta a fővárosi megegyezés. A pártok diktálnak, kerületünkben az MSZP kapta jogot a polgármesterjelölt megnevezésére.A választások meg igazolni fogják, hogy jól döntöttek-e.

Szeretnék azonban rendbe hozni valamit. A Csepeli MSZP-t nagyon sok támadás érte a döntés miatt. A szervezetben most is vannak értékes, igaz és kiváló emberek, akik nem a helyi vezetésük miatt ragaszkodnak a pártjukhoz, hanem a párt eredeti értékei és saját baloldali, szociáldemokrata nézeteik miatt. Ahogyan én is emiatt fogadtam el a jelölést és vállaltam az elmúlt 5 évben a frakcióközösséget.

Az élet megy tovább és nekem is vannak még feladataim, céljaim, ezekről majd később írok. A hitemet pedig csak részlegesen vesztettem el. A leckét megtanultam és természetesen változtam is általa, de alapvetően semmi nem tudott kifordítani önmagamból. Ez fontos.

Végezetül szívből köszönök mindent mindazoknak, akik a hosszú hónapok alatt mellettem álltak: a családomnak, a barátaimnak, a lakosságnak, a civileknek, a pártok helyi vezetőinek, tagságának, szimpatizánsainak, Tóth Mihály volt polgármester úrnak, dr. Szabó Szabolcsnak, a kerület országgyűlési képviselőjének!

Nem búcsúzom, mert itt maradok, mint ismerős és barát, akit elértek, ha szükségetek van rá és hát minden bizonnyal nekem is szükségem lesz rátok! A politikai csatározásokon kívül vannak az igazán fontos dolgok.
Sosem fogom elfelejteni, hogy jelöltségem idején, a vártnál is támogatóbban fogadott Csepel ellenzéki közössége!

Tisztelettel és barátsággal,
Takács Mónika

Forrás:  Facebook

A bejegyzés trackback címe:

https://csepeliek.blog.hu/api/trackback/id/tr9115223294

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.