Hírek, tudósítások, tények, vélemények

CSEPELIEK ÚJSÁGA

Halász Imre temetése csütörtökön 11 órakor lesz Szigetszentmiklóson

2019. október 16. - csú

halasz_imre_elhunyt_2019-09-23-kerettel.pngKorábban közöltük a fájdalmas hírt, amely szerint HALÁSZ (BECZ) IMRE  költő, író, újságíró, a volt Csepel újság egykori munkatársa szeptember 23-án, hosszan tartó, súlyos betegség után 81 éves korában elhunyt.

Halász Imre temetése október 17-én, csütörtökön 11 órakor lesz a szigetszentmiklósi temetőben. Családtagjai, barátai, tisztelői ekkor vehetnek tőle végső búcsút.

Halász Imrét jól ismerték és becsülték az egykori Csepel Művek vállalatinak és intézményeinek munkatársai, a kerület lakói. Több ezren személyes ismerősi voltak, hiszen Halász Imre közöttük dolgozott, életük jó ismerőjeként születtek irodalmi igényességgel készített írásai. A szülőföldjét, a szomszédos Szigetszentmiklóst szeretve, szívébe zárta Csepelt és őt is szívébe zárták a csepeliek.

Dolgos, iparos szülők gyermekeként az első munkáséveit a szigethalmi Csepel Autógyárban töltötte. Itt jegyezte el magát az újságírással, a leírt szó felelősségével. Onnan ment át a Csepeli Papírhoz, a Papírgyár lapjához, majd megérkezett a Csepel újsághoz, ahol a szerkesztőség kiemelkedő, szeretett és megbecsült tagja lett. Versei, cikkei heroizálás nélkül, aprólékos pontossággal és nagy-nagy szeretettel ábrázolták a munkás, alkotó embert, az ő érzéseit, küszködését...

Tapasztalatát dörmögő hangján, sokszor karcos kritikával osztotta meg a nála öt-tíz évvel fiatalabb pályakezdőkkel. Örömmel követte szárnybontogatásukat, szárnyalásukat és gyógyító szavai voltak a kudarcok feldolgozásához.

A lappal együtt sikert sikerre halmozott, de gyökereihez, Csepelhez, a szigethez mindig hű maradt. A rendszerváltás után az újjáalakult Csepel újságnál folytatta igényes újságírói munkáját, miközben szebbnél szebb verseket tett az asztalra. Mintha a világ  címmel megjelent Gyűjteményes kötetének kiadását 2006-ban a Csepeli Önkormányzat támogatta anyagilag.

halasz_imre-3.PNGElhatalmasodó betegsége azonban meggátolta abban, hogy folytassa a lapkészítést. Barátként megbecsült kollégáival azonban még így is éveken át őrizte, ápolta a kapcsolatot. Szívszorító levelei sok egykori Csepel újságos kollégájának lettek legértékesebb emlékei Halász Imréről és egy korszakról, amelyik vele együtt búcsúzik, de keze nyoma  ‑ rengeteg írása, sok verse – kitörölhetetlenül megmarad az ország és Csepel, valamint Csepel-sziget történelmében, emlékezetében.

Részese, éltetője, később vezetője lett a Csepeli Munkásotthonban működő Tamási Lajos Olvasó Munkás Klubnak, amely így emlékezett Halász Imrére:

Szomorú hír – Halász Imre (Becz Imre) szeptember 23-án, hosszú, évtizedes betegségek után 81 éves korában eltávozott közülünk. Közülünk, hiszen Szigetszentmiklós mellett – ahol született és lakott – Csepel volt „második otthona”.

A Munkásotthon Tamási Lajos Olvasó Munkás Klubnak (irodalmi klub) 13 éven át (2001-ig) vezetője, a Fényszóró, a Csepel Újság a Magyar Papír üzemi szerkesztője volt. Az ő javaslatára vette fel az OMK a Tamási Lajos nevet, a klubalapító költő halála után és a kéthetenkénti rendezvényeinket javaslatára Tamási-verssel nyitjuk.

Halász Imrét a herminatelki (halásztelki) nagymamája szerettette meg – Petőfin keresztül – a költészettel, no meg a tanárai közül példaképnek tekintett „nagyevő, nagyivó, nőket- költészetet szerető” Csikesz Endre. Életében rengeteget olvasott, ötezres könyvtára volt – az utóbbi években a legértékesebb könyveket írótársai között osztogatta szét.

Szívesen tartott irodalmi előadásokat nálunk és a szigethalmi IRKA asztaltársaságnak. Rengeteget levelezett, így tartotta fenn a kapcsolatot társaival, mikor már járni alig tudott. Mint annyi másért, ezért a nagy szívéért is szerettük.

Két első verskötete a Gyöngédségem gyűlölete (1979) és a Kettős ünnep (1998) – az első cím is erősíti mondását: „Én sosem voltam lángcsóvás forradalmár… Néha azért fellázadtam.” Félévszázados összegyűjtött verskötete, Mintha a világ (2006) – az akkori csepeli önkormányzat nagy anyagi támogatása, Udvarhelyi András és többen mások szerkesztése – óriási helytörténeti gyűjtemény lírai formában, regösének, ahol megénekli a „modern poklot, a füstös műhelyek világát”, siratja elvesztésüket, a vízcsobogást, madárdalt, súlyosan beteg feleségét, Csörit (kit azóta fájón búcsúztatott). Mind ezt a könyv 352 vers 600 oldalán (a versek tehát általában hosszú, sokszor balladisztikus, elbeszélő költemények). Hol ironikusan szól, hol részvéttel és minden versében ott van a nagy-nagy szeretet az emberek iránt. Méltán kapott e könyv után Csepeli Nívódíjat (életműdíj).

Gyászolja családja, fia, unokája, két dédunokája.

Mi barátai, költőtársai szívünkbe zártuk, soha nem feledhetjük Halász Imrét.

 

Csepeli Munkásotthon Alapítvány

Lengyel Géza klubvezető

Nagy József kuratóriumi elnök

Takács Mónika igazgató

   

A bejegyzés trackback címe:

https://csepeliek.blog.hu/api/trackback/id/tr6715225098

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.