Hírek, tudósítások, tények, vélemények

CSEPELIEK ÚJSÁGA

Ki győzött Csepelen? Mi lesz most? Mit tesz az ellenzék? Ki fog majd itt szembenézni a tényekkel?

2019. október 24. - csú

gondolkodok-777_6.pngA csepeli önkormányzati választás eddigi eredményét, számait, tényeit VOX értékelte: Borbély Lénárd győzelme  mutatja a csepeli Fidesz beágyazottságának növekedését, amivel valószínűleg öt év múlva is számolni kell. A Fidesz mindent meg fog tenni az ellenzéki összefogás mielőbbi szétverése érdekében. Ezért az önkormányzati munka az ellenzéknek a következő évek egyik kulcskérdése. Az „ej ráérünk arra még!” Pató Pál-i magatartás  elfogadhatatlan, az ellenzéki erők állapotának megváltoztatása több éves feladat lesz. Ha az ellenzék ezt nem veszi komolyan, s nem lép előre az együttműködésben - kampányban, programban, hiteles polgármester és képviselők kiválasztásában, a jelenleginél erősebb ellenzéki összefogásban -  akkor 2022-ben nem lesz esélye a győzelemre...

Míg Budapesten és az ország több nagyvárosában komoly sikereket értek el az önkormányzati választáson az ellenzéki erők, ezen belül a baloldali pártok is, Csepelen „újrázhat” a fideszes Borbély Lénárd polgármester. Igaz, a képviselő-testületbe fele-fele arányba kerültek a fideszes és ellenzéki képviselők. Az eredmény okainak feltárása a választásokon indult pártok, civil szervezetek számára létfontosságú feladat.  A valós tényeken alapuló elemző munka megkerülhetetlen.

Túl sok időt sem szabad fordítani rá, mert a hosszabb önmarcangolás elveheti az erőt a pártoktól, civil szervezetektől, a jövőre való felkészüléstől. A következő választásra való felkészülés viszont már a október 14-én elkezdődött. A Fidesz mindent meg fog tenni, pl. az ellenzéki összefogás mielőbbi szétverése érdekében, sőt már, a hírek szerint, próbálkozott is vele. Országosan és Csepelen is. Ezért vállalkozom véleményem megfogalmazására.

Csepel lakosainak, ezen belül a választópolgároknak a száma 2010-hez képest csökkent. Az idei önkormányzati választásokkor 3.188  választópolgárral kevesebb élt a kerületben. Ugyanakkor jelentős mértékben aktivizálódtak a kerület választópolgárai, majdnem 22 %-kal többen szavaztak mint kilenc éve. Az okok nem elsősorban Csepelen keresendők. Az országos kampány eseményei, a helyi fideszes vezetés leváltását akaró választópolgárok számának növekedése, az ellenzéki összefogás, a kampány eldurvulása, a fideszes karaktergyilkossági kísérletek, a győri polgármester körüli botrány stb, felpaprikázhatták a csepeli választók egy részét is. A csepeli ellenzék összefogása körüli gondok (polgármester jelölti váltás, egyes képviselőjelöltek körüli botrányok, az összefogásban résztvevők folyamatos kibeszélése, a végső megállapodás előtt zajló nyilvános adok-kapok stb) miatt ez részvételi arány, valószínűleg magasabb is lehetett volna. Különösen a menet közbeni ellenzéki polgármester-jelölti váltás váltott ki felháborodást az ellenzéki pártok és a nyilvánosságot is vállaló baloldali párttagok, a változást akaró függetlenek körében. Többen a facebook-on és egyéb fórumokon, beszélgetéseken előre jelezték is pártjukból való kilépésüket, a szavazástól való távolmaradásukat. Ez komoly lehetőséget adott a helyi fideszes kampányirányítóknak, amit a Csepeli Hírmondó hasábjain és más fórumokon ki is használtak. 

Németh Szilárd 2010-es eredményéhez képest Borbély most 3094 szavazattal (126,2 %-kal) többet kapott, de 2014-ben kapott szavazatait is túlszárnyalta,  összesen14.899 voksot gyűjtött be. Ez több az egyéni körzetekben indított fideszes képviselőjelöltekre adott szavazatoknál, tehát a polgármester jelölt népszerűbb volt egyéni körzeti képviselő jelölt társainál. Köszönhető mindez az előzőekben jelzett országos kampány hatásának, a Fidesz uralma alá hajtott Csepeli Hírmondónak, a polgármester rendelkezésére bocsátott kampánymilliókból rendezett, „kulturális” rendezvénydömpingnek. Borbélyt „segítette” a helyi ellenzéki erők gyengesége, nyilvános vitákkal terhelt, kényszerű összefogása, továbbá a Csepelen alig ismert polgármesterjelölt és a nemegyszer vitatható elemeket is tartalmazó kampánya. Mindezek hatásaként az ellenzéki polgármesterjelölt már a szavazás előtt esélytelenebbnek látszott.

Sajnos bejött a pesszimisták jóslata. Az ellenzéki összefogás a polgármesterségért folytatott küzdelemben összességében 1,3 %-kal kevesebb szavazatot hozott 2019-ben mint amit 2014-ben a Borbély ellen induló jelöltek elértek! Erdősi Éva, a közös ellenzéki jelölt egyértelműen vesztett. Igaz, a polgármesteri „versenyben”, de az egyéni körzetekben sem volt teljes az ellenzéki összefogás: külön indult a Munkáspárt és a Bucka szövetség. Ezzel együtt kisebb volt most a Fidesz ellenes szavazótábor, sőt az utóbbi két szervezet hívei szavazatukkal gyakorlatilag az ellenzéktől vettek el szavazatokat. Azonban Erdősi Évának az ellenzéki megállapodással együtt elért szavazatszáma 6,5 %-kal kevesebb(!) volt, mint a 12 ellenzéki egyéni körzeti képviselő-jelöletre adott szavazatok száma! Összesen 13.102 fő szavazott az ellenzéki képviselő jelöltekre, Erdősi Évára viszont csak 12.260 fő! Ez komoly visszajelzés: az ellenzéki szavazók nem kis része nem fogadta el az ellenzéki polgármester jelöltet, míg sokan csak kényszerből szavaztak rá, többen el sem mentek szavazni vagy kitöltetlen szavazólapot adtak le, ami így érvénytelen lett. Erdősi megszorítani sem tudta a hatalmi pozícióból indult Borbély Lénárdot. 

A felelősség elsősorban a jelölőket terheli. Bár a jelölés az MSZP Csepeli Szervezetének feladata volt, a médiában megjelent híreket, a kiszivárogtatott véleményeket és a facebook-on közölt kommenteket ismerve, vélem, a DK Csepeli Szervezete egyes vezetőinek, tagjainak is részese volt a Csepelen jól ismert, a baloldalon túli ellenzék által is támogatott, korábban már mindenki által elfogadott polgármester jelölt, nagyobb győzelmi eséllyel indítható Takács Mónika „leváltásában”. Egyesek azzal próbálták „mentegetni” a váltást, hogy ha „a lovat indítjuk, az is nyer.” Súlyosan tévedtek. 

Borbély Lénárd győzelme azonban mutatja a csepeli Fidesz beágyazottságának növekedését is, amivel valószínűleg öt év múlva is számolni kell. Ezért az önkormányzati munka a következő évek egyik kulcskérdése. Nem lehet távol maradni a képviselő-testületi ülésektől, mert egy esetleges 10:8-as fideszes többség bármilyen, helyrehozhatatlan döntést is meghozhat. A polgármesteri versenyben elszenvedett, illetve az egy-egy testületi ülésen esetleg bekövetkező vereség pedig tovább növelheti az ellenzéken belüli, amúgy is jelentős feszültségeket, erodálhatja a változást akaró ezreket, gyarapíthatja a választástól távol maradók, a bizonytalanok táborát. Az „ej ráérünk arra még!” Pató Pál-i mondás sem elfogadható, az ellenzéki erők állapotának megváltoztatása több éves feladat lesz. Amennyiben az ellenzék ezt nem veszi komolyan, s nem lép előre az együttműködésben (kampányban, programban, hiteles polgármester és képviselők kiválasztásában és teljes ellenzéki támogatottságának megvalósításában, a jelenleginél erősebb ellenzéki összefogásban), 2022-ben nem lesz esély a győzelemre.

A választást követő napok tapasztalatai alapján egyértelműen megfogalmazható: nagyon sokan vereségként élik meg a csepeli választási eredményt és a csepeli baloldali szervezeteket, leginkább az MSZP helyi szervezetét teszik felelőssé „Csepel elvesztéséért”, a polgármester újrázásáért. Igazuk van-e? Kétségtelen eredmény, hogy a testület összetételében kiegyenlítettebb erőviszonyok jöttek létre, ami sikerként is elkönyvelhető. Az előző testületben 42,8 % volt az ellenzék aránya, míg most 50 %. Október 13. előtt 4 MSZP-s, 2 DK-s és 1-1 LMP-s és Jobbikos, illetve PM-es képviselő volt, most 3 MSZP-s, 2 DK-s, 1- 1 jobbikos, LMP-s, momentumos és Buckai szövetségi került a testületbe. A korábbi testületi ellenzék 2/3 részét adta a két baloldali párt, arányuk most csak 55,5 %, ami viszont a baloldali erők gyengülésére utal. A 70 egyéni szavazókörben az ellenzéki összefogás jelöltjei ugyanakkor 2,58 %-kal többet kaptak a fideszeseknél – tehát a helyi Fidesz-KDNP  kisebbségbe került az ellenzékkel szemben.           

2010 után viszont immár ez harmadik ciklus, amelyben fideszes polgármestert választott a kerület. Az ellenzék, amely teljes változást akart és hirdetett, most talán megbéníthatja az önkormányzati képviselő-testület munkáját, de nem tud gyökeres változásokat elérni. Győzelemről beszélni, s elfelejtkezni a reális önértékelésről, az együttműködést akadályozó ügyekről és személyekről, nagy hiba lenne. Merthogy a változást akarók a leváltani szándékozott polgármesterrel és csapatával kényszerülnek majd alkudozni, elfogadható és elfogadhatatlan kompromisszumokat kötni. S ebben a sárdagasztásban könnyen felmorzsolódhat a korántsem egységes, éppen hogy összeállt ellenzéki képviselő csoport, a mögöttük álló pártokról, a mindezt „kívülről” figyelő választópolgárokról nem is beszélve. A változásért küzdő, nem baloldali pártok (Momentum, Jobbik, LMP) testületbe jutott képviselői pedig csak általuk is elfogadható, egyeztetett, szakmailag is megérlelt érvek mentén fogják vállalni az esetleges fellépést. Ehhez pedig dolgozni kell: a pártoknak és a frakcióknak is – különben egyszer csak arra ébrednek, hogy elfogyott a korábbi ellenzék, s a polgármester újra együttműködés nélkül, többséggel viheti végbe elképzeléseit. 

Ezért azt gondolom, ez a patthelyzet némi időt adott a két baloldali párt (MSZP és a DK)  helyi szervezeteinek az erőgyűjtésre, az elkerülhetetlen valódi megújulásra, a valódi együttműködést nem nagyon vállaló főszereplők cseréjére. Lehet továbbra is azon vitatkozni, hogy melyik az erősebb, lehet, elfeledni, elhallgatni a kampány során elkövetett, a vereséghez vezető súlyos hibákat, lehet a másikra, másokra, leginkább az ellenzék nem baloldali szervezeteire kenni a felelősséget, a kenhetőt, dicsekedni, hogy melyiknek lett több képviselője a testületben, s kihirdetni, hogy hatalmas munkát végeztünk, mi győztünk. Nem, nem mi győztünk. Csak most, nagyon nehezen, de összefogott az ellenzék jelentős része és ezzel az egyéni körzetek felét meg tudtuk nyerni.

Új idők, erők jöttek/jönnek. A két baloldali párt vezetésének illene tehát levonni a következtetéseket. Most kell, lehet még váltani, esetleg félreállni, korrekten átadni a vezetést másoknak. A barátok, haverok pártja helyett nyitott, állandó megújulásra, társadalmi, emberi párbeszédre, együttműködések, szövetségek kötésére alkalmas, az emberek felemelkedése mellett elkötelezett, szolidáris baloldali pártszervezetet/pártszervezeteket kell Csepelen létrehozni. Most kell elkezdeni, mert később talán már szervezet sem lesz. Akkor viszont újra kell építeni Csepelen, a hosszú évekig baloldali kerületben, az egész baloldalt, a baloldali értékrendet. Lehet, hogy nincs más út? 

vox

 

A bejegyzés trackback címe:

https://csepeliek.blog.hu/api/trackback/id/tr8015258120

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Tarjányi László 2019.10.27. 18:54:20

Az Összefogás mind a 12 képviselőjelöltje felelős a mai csepeli helyzetért! Azért mert belenyugodtak Bangóné-Szenteczky döntésébe! Horváth Gyula meg különösen felelős! Sunyin lapított, azzal a megjegyzéssel, hogy az MSZP kapta Csepelen a jelölés jogát! Igen, jelöltek, sőt lecseréltek, de ez nem azt jelentette hogy el kell fogadni a többinek! Akiknek nem tetszett, azok tettek valamit! Pákozdi kilépett a még meg sem alakult Összefogásból, a Momentum meg felfüggesztette a döntést! Horváth Gyula meg örült, hiszen ő is felelős a 2010 előtt történtekért! Sunyiság az is hogy saját maga jelentkezett be alpolgármesternek! Az ereje, számaránya alapján az Összefogás jogosult lenne alpolgármester állítani, még fideszes polgármester mellett is, ahogy más kerületekben is volt meg lesz is ilyen! Viszont a 8 képviselőnek kellett volna eldönteni, ki legyen az! Még az is előfordulhatna, hogy nem képviselő a javasolt személy! Lehetne, főleg ha nem tudnak saját maguk közül választani az ellenzéki képviselők!

Ezenkívül felelősek lesznek a Munkásotthon sorsáért, ha nem is akarják megoldani a Munkásotthon önkormányzati támogatását egyidejűleg a Képviselőtestület megalakulásával! Az előjelek erre mutatnak, hogy a képviselőket jobban érdekli a tiszteletdíj minél előbbi kézhezvétele, az alpolgármesteri nettó 700 ezeré leginkább, mint a Munkásotthon sorsa! Ha már hagyták lecserélni Takács Mónikát, legalább ezt az egyet oldják meg! Aztán felejtsük el egymást! Önök uraim, utána azt csinálnak amit akarnak! Tőlem koalícióra is léphetnek Borbéllyal! Akinek nem inge, ne vegye magára!