Facebook

Megvan a véleményük

Naptár

november 2019
Hét Ked Sze Csü Pén Szo Vas
<<  < Archív
1 2 3
4 5 6 7 8 9 10
11 12 13 14 15 16 17
18 19 20 21 22 23 24
25 26 27 28 29 30

Most olvassák

A Facebookon a Csepel Újságban
olvashatók cikkeink

Programkínáló

B u l v á r

Gyarmati Andrea: Apám csepeli csapos lett miattam

2019.11.01. 02:17 csú

csepeli_csapos_kocsma.jpgSokat hallottam, hogy a sportolók  buták, képzetlenek. Sosem értettem, mi végre ez az ostoba általánosítás, aminek pont annyi alapja van, mint hogy a medikák mind könnyűvérűek. Az én sportismeretségi köröm, különösen a családom okos, tanult emberekből áll, jártasak egyebek mellett irodalomban, képzőművészetben, zenében.

Persze nyilván vannak kevésbé képzett sportolók, miképpen minden szakmában találni inkább és kevésbé művelteket.

Kérdezhetnék, miért tekintem szakmának a sportolói létet. Jogos felvetés.A sport valójában ma sem szakma, annak ellenére, hogy a csúcson komoly megélhetési forrást jelent.A sport öröm, játék, élvezet, rengeteg energiabefektetéssel, s bár a hatása sokáig megmarad, nem életcél. Edzhetsz kifulladásig, és ha szerencsésen állnak fölötted a csillagok, nyerhetsz versenyeket, sőt, feljuthatsz a csúcsra, ahol dobogó, himnusz és mindenféle fantasztikus élmény vár – de mindez csupán egy szelete az életnek.

Az érzés, hogy örülhetsz egy-egy nagy eredménynek, és veled örül a családod, a hazád, néha az

egész világ, szinte összevethetetlen a munkában, a szakmádban elért későbbi sikerekkel, melyek akkor sem szólnak akkorát, mint, mondjuk, egy olimpiai érem, ha Nobel-díjat ítélnek meg neked.

A szakmához persze tanulni kellett, amire nálunk odahaza súlyt fektettek a szüleim: akkor sportolhattam, ha a jegyeim rendben voltak. Szerencsére szívesen és könnyen tanultam, aminek legfőbb oka a kíváncsiság; érdekelt a dolgok működése. A nyelvtanulással sem volt gond, élveztem, hogy nem csupán magyarul, hanem idegen nyelveken is képes vagyok kifejezni magam.

1960-ban kezdtem iskolába járni, amikor még erősen számított a származás. Abban az időben jól jött, ha kaptál a neved mellé egy F betűt, ami annyit jelentett: fizikai dolgozó gyereke vagy.

Bár a szüleim felfoghatatlan mennyiségű fizikai munkát végeztek, ami energiát edzéseken elégettek, azzal ötször oda-vissza tologathatnánk a Gellérthegyet Budáról Pestre, civil szakmájukat tekintve mégis értelmiségiek voltak.

Apu a Dózsában pólózott, ahol kötelező volt belépni egyenruhás testületbe. A katonaság és a rendőrség szóba sem jöhetett édesapám lázadó természete miatt, viszont a tűzoltóság jó választásnak tűnt. Felszerelt annak rendje s módja szerint, ám hamar botrányt okozott. Pedig csak viccelődni akart: az év végi jutalomosztáskor a nálánál sokkalta magasabb és szélesebb Wasser bácsi, Vízvári György olimpia bajnok ruháját öltötte magára, így téve nevetségessé az uniformist. Lefokozták, de legalább nem bocsátották el a testülettől. Pedig „a piacon” is találhatott volna civil munkát, hiszen művészettörténetből diplomázott; megjegyzem, fantasztikus élmény volt vele várost nézni, múzeumba járni.

Anyukám pedig gyógyszerészetet tanult, majd másfél évtizeden át tizenöt évig a MÁV Kórház gyógyszertárában dolgozott. Sokat jártam be hozzá segédkezni, ami bizonyára szerepet játszott abban, hogy érettségi után az orvosi egyetemet választottam.

Szóval, amikor az általános iskola első osztályába kerültem, a beiratkozásnál kérdezte Kati néni, a tanító nénim anyutól, hogy mi a szülők foglakozása.

Anyu így válaszolt: „Anyja gyógyszerész, apja művészettörténész.”

Kati néni: „Az nem lesz jó. Két értelmiségi nem jó a gyereknek. Nem csinál valami mást is a kedves férje?”

Anyu bevetette, hogy apu alkalmanként pultosként besegít egy barátja csepeli kocsmájában, csak hogy meg tudjunk élni.

„Nagyszerű – szólt a tanító néni –, akkor beírom foglakozásnak, hogy kocsmáros.”

„Lehetne inkább csapos” – kérte a nüanszokra érzékeny édesanyám.

Így esett, hogy a születési anyakönyvi kivonatomban az én olimpiai bajnok édesapám tűzoltóként van bejegyezve, míg az általános iskolai bizonyítványomban csapos a foglakozása.

Kiemelt képünk illusztráció. Fotó: Erdei Katalin / Fortepan 

A bejegyzés trackback címe:

https://csepeliek.blog.hu/api/trackback/id/tr1515276702

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.