CSEPELIEK ÚJSÁGA

Hírek, tudósítások, tények, vélemények

VOX: A csepeli baloldalnak új vezetőkre van szüksége

2019. november 05. 04:24 - csú

gondolkodok-777_7.pngA vörös Csepel narancssárga címmel jelent meg egy cikk a 444.hu-n, október 14-én, az önkormányzati választás másnapján. Szerzője szerint „ellenzéki bénázások után – az MSZP lecserélte azt a jelöltet, akiben már megegyeztek az ellenzékkel, és a Munkásotthon igazgatója helyett inkább Erdősi Éva pénzügyi tanácsadó és mediátor lett a jelölt – nyert újra a fideszes Borbély Lénárd”. https://444.hu/2019/10/14/a-voros-csepel-narancssarga Sajnos, egyet kellett értenem az újságíró lényeget kifejező mondatával. Tíz nappal később magam is foglalkoztam a témával.  https://csepeliek.blog.hu/2019/10/24/ki_gyozott_csepelen_mi_lesz_most_mit_tesz_az_ellenzek_ki_fog_majd_itt_szembenezni_a_tenyekkel#more15258120,, s mivel többen is reagáltak véleményemre, most néhány gondolattal kiegészítem akkori írásomat. 

Kilenc év telt el a 2010-es országgyűlési és önkormányzati választások helyi elvesztése óta. A csepeli baloldal 2014-ben sem tudta visszaszerezni a kerület vezetését, sőt az idei ellenzéki összefogás ellenére is a fideszes Borbély Lénárd lett ismét a polgármester. Kudarc érte a baloldalt a 2014 – es és az ez évi  májusi EP  választásokon is. Egyedül az utóbbi két országgyűlési választáson tudott győzni – így 2014 óta az ellenzék adja a csepeli/soroksári országgyűlési választókerület képviselőjét.

Ugyanakkor a baloldal kisebbségbe szorult a helyi önkormányzati képviselő-testületben, s csak idén sikerült, az ellenzéki összefogás eredményeként(!), patthelyzetet  „összehozni” a képviselő-testületben. A baloldali képviselők aránya 2014-hez képest azonban ~ 6 %-kal csökkent a testületben, ami

nem éppen jó jel a következő évekre nézve. Ugyanakkor az októberi eredmények nem teljesen összehasonlíthatók a korábbi, 2010 és az azutáni választások eredményeivel, mert most új erők is megjelentek, illetve teljesebb volt az ellenzéki összefogás, a változást, a Fideszt leváltani akaró pártok fellépése, mint korábban. 

Viszont a polgármester választás eredménye siralmas. Öt éve nem tudta Borbély maga mögé állítani a választásokon résztvevők többségét, gyengébben szerepelt, mint Németh Szilárd 2010-ben és csak 47,1 %-kal nyert, most pedig az előzetes felmérések szerint még erősebbnek tűnt a változást akarók tábora. A közvélemény kutatók ugyanis Csepelt, sok fővárosi kerülettel együtt, sokáig az ellenzék által nyerhető kerületek között tartották nyilván. Az ellenzék Budapesten és 14 kerületben meg is nyerte október 13-át, a „vörös Csepel” azonban ismét, immár harmadszor is, narancssárga lett. A választás előtt tehát valamikor megtört a trend, s végül, a várakozások ellenére, nagy fölénnyel, több mint 9,3 %-kal nyert Borbély. Ezzel nemcsak 2014-es eredményét, de Németh Szilárd 2010-es 50,7 %-os arányát is túlszárnyalta, közel 2 %-kal, majdnem 3.100 szavazattal!

Az ellenzéki közös jelölt veresége azért is érdekes, mert még annyi szavazatot sem kapott, mint ahányat az egyéni választókerületekben az ellenzéki jelöltek összesen: a 12 ellenzéki jelöltre 13.102 fő, Erdősi Éva ellenzéki polgármester jelöltre csak 12.260 fő szavazott. A változásra voksolók közül 842-en(!) nem rá szavaztak. Ismereteim szerint több baloldali párttag a korábbi jelölt leváltását követően kilépett a pártból, sokan el sem mentek szavazni, egyes körzetekben a változást akarók kitöltetlenül dobták be az urnába a polgármesteri szavazólapot, sőt találkoztam baloldali párttagokkal is, akik Borbélyra szavaztak. 

Ezek tények. Számomra bizonyítják: egy oldalról hiba volt a Fidesz lebecsülése, csepeli beágyazottságának figyelmen kívül hagyása, ha a „lovat indítjuk, az is nyerni fog” felfogás felerősödése, más oldalról pedig sokat ártott az ellenzéki összefogás körüli nyilvános veszekedés. Kifejezetten rossz döntés volt az ellenzéki polgármester jelölt menet közbeni cseréje, amit igazából a helyi, változást akaró ellenzéki erők sem fogadtak el, ráadásul kellő ismertségének hiánya és indításának körülménye az ellenzéki, illetve a baloldali szavazókat is megzavarta.

A következmények ma még beláthatatlanok, már csak azért is, mert az egyéni választókerületek egyes baloldali önkormányzati képviselő jelöltjeinek kiválasztása sem volt botránymentes. Mindez „meglátszott” az ellenzéki összefogás hetekig tartó elhúzódásában, rombolta az ellenzéki szavazótábor egységét, növelte a bizonytalanok elfordulását a politikától, a szavazástól való távolmaradását, csökkentette az ellenzéki összefogás és a közös polgármesterjelölt iránti bizalmat. Igen, a bizalom, „az veszett el”, s ez éppen elég volt. Komoly „fegyver” került a helyi fideszes kampányvezetők kezébe. Ki is használták a lehetőséget, pl. a Csepeli Hírmondó rendszeresen „figyelemmel kísérte” az ellenzéki összefogás „bénázását”, botrányait. 

Mindezt figyelmen kívül lehet hagyni, lehet, kívül állóan, visszafelé, a 2010-es bukás okaira mutogatni, a másikra kenni a közös felelősséget, a fideszesek hatalmas anyagi fölényére, a rendelkezésükre álló média szerepére hivatkozni, s elhagyni a választási tapasztalatok reális, átfogó értékelését. Egyet azonban nem szabad elfelejteni. A vesztes: a változást akaró ellenzék, a csepeli baloldal, illetve a változásra szavazó sok ezer csepeli. Ők ugyanis, akár tetszik, akár nem, vereségként élik meg a polgármesteri verseny elvesztését. Nem vagyok pesszimista, de bizalmuk visszaszerzése szerintem évekig fog tartani, mint ahogy kilenc évig tartott annak elérése is, hogy egyáltalán esély nyílt a győzelemre. Csakhogy a csepeli ellenzék, ezen belül a baloldal ismét elbukta a változtatás lehetőségét, talán éppen az „erkölcsi-morális tényezők”, a helyben ismert és becsült személyiségek, az emberi kapcsolatok jelentőségének lebecsülése, az elfogadhatatlan vezetési módszerek, a pártok és a vezetők közötti korrekt együttműködés hiánya, az elvtelen kompromisszumok miatt.

****************************************

Tudom, egy „emberi hang” nem hallatszik messzire, még nem gondolkodtatja el a kialakult helyzetért felelős pártvezetőket, mégis bízom, véleményem nem marad pusztába kiáltott szó. Úgy vélem viszont, hogy ezekkel a módszerekkel nem sokáig fog tartani az ellenzéki összefogás, s elúszhat a 2022/24-es valódi változás is, hiszen a baloldali pártok és az ellenzék más erői közötti bizalom is elég gyengének látszik. A kölcsönös bizalom visszaállításához a csepeli baloldali pártoknak is változni kell. A felelősség felvállalását, a változás végigvitelét a vezetésben kell elkezdeni. Lehet keresgélni „új ösvényt … a rengetegben”, én azonban leírom sokunk véleményét: új vezetőkre van szükség. Ez a csepeli baloldal előtti „hosszú menetelés” kiinduló pontja. 

V O X

komment

A bejegyzés trackback címe:

https://csepeliek.blog.hu/api/trackback/id/tr3415287966

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Tarjányi László 2019.11.05. 07:52:31

A képviselőtestület alakuló ülésén eldől, lapátra kell-e vágni az ellenzéki összefogást! Ha a tisztelt képviselőink nem fogadják meg a tanácsokat, közte az enyéimeket is, s nem állnak keményen a sarkukra, akkor kénytelenek leszünk valami újba kezdeni! Ennyi ideig tartott a türelmünk! Sokan, köztük én is kifejtettem a véleményemet Takács Mónika leváltásakor. A felelős személy azt írta nekem, ő vállalja a felelősséget a döntéséért! Vállalta, felszívódott, még az Fb-oldalát is megszüntette! A többi felelősnek is megírtam, közte a 12 összefogás jelöltnek, hogy ők is felelősek a helyzetért! Nagy a hallgatás azóta, mindenki kussol! Én már csak annyit várok el tőlük, érjék el a Munkásotthon önkormányzati támogatását, aztán azzal paktálnak le, akivel akarnak! Engem többé nem érdekelnek! Az alakuló ülésen ki fog derülni, kit vett meg Borbély!
süti beállítások módosítása