Két kis ugrással nem lehet átugrani a szakadékot 

"Tessék látni, hogy a narancsosok az oszd meg és uralkodj elvét használják!...Ha gyávák leszünk/lesztek, azt is látni fogják a választók. És meg fogják jegyezni. A kiszavazókat, a biztosra menőket, a kollaborálókat. Öt év múlva lehet listákat lobogtatni, hogy "én kérem ennyi beadványt készítettem, de sajnos lesöpörték....Remélem senki nem azért indult el, hogy listáról becsúszva legyen öt nyugodt éve! Tessék bátornak lenni! Ezért szavaztak ránk, rátok! Hogy mi/ti legyünk/legyetek bátrak értük/értünk!

Sajnálatos, hogy a politikai bátorságról kell beszélnünk a 3. évezred második évtizedének végén Európában, az Európai Unió egyik államának fővárosában. Különösen annak fényében súlyos a téma, hogy a legutóbbi választáson komoly siker született az ellenzéki térfélen ... mégis ... vannak olyan kerületek, ahol kérdés: kell e, merhetünk e bátornak lenni?

Nyilván elcsépelt definíció, hogy a bátorság nem a félelem hiánya - hisz ebben az esetben ez nem lenne túl nagy erény -, hanem a félelem leküzdésének képessége. Ugyanúgy, mint bármilyen helyzetben, bármilyen harcban bármilyen küzdelemben.

Az is nyilvánvaló (kellene legyen), hogy aki beszáll egy küzdelembe, egy versenybe, annak számot kell vetnie azzal, hogy

nem csak győzhet, veszthet is. Sajnos, mai magyar valóság, hogy sok esetben nem csak egy választást, hanem talán más elért eredményeit - munkáját, lakhatását - kockáztathatja az induló ... mert csak egy ilyen aljas hatalom elleni küzdelem követelheti meg minden más ellenzéki erő egyöntetű összefogását egy olyan viadalon - a választáson -, ami egyébként éppen a versengés terepe kellene legyen. Egy normális, demokratikus országban.

A közelmúltban látható volt, hogy az illiberális diktátum is meg kell hajoljon az egységes fellépés előtt.

De ... mi a helyzet egy olyan helyen, ahol a demokrácia betűivel takarózó minidiktátorokat nem sikerült kisebbségbe hajtani, csak meggyengíteni? Mi a helyzet egy olyan helyen, ahol erő és ellenerő kiüti egymást? Mi a helyzet egy olyan helyen, ahol a minidiktátorok azt gondolják, hogy még mindig kétharmados többséggel kormányoznak, s gőgjük, arroganciájuk változatlan a legutóbbi megmérettetés után is?

Itt kerül elő a bátorság.

Mert igen, lehet félni attól, hogy a befektetett munka elvész. Lehet félni attól, hogy a nehezen kivívott egyéni győzelem eredményei a semmibe vesznek. Lehet félni attól, hogy anyagilag rossz vagy rosszabb helyzetbe kerülünk. Lehet félteni megszerezhető pozíciókat, juttattásokat.

De ezek a mi félelmeink.

Viszont a választáson nem magunk miatt indultunk, ugye?
Azok miatt az emberek miatt indultunk, akiket képviselni szeretnénk. Egy plusz feladatért indultunk versenybe. Hogy a nyakunkba vegyük más emberek problémáit. Hogy megoldásokat keressünk, kínáljunk. Hogy a lakhelyünket olyanabbá formáljuk, amilyenebbé a szavazóink szeretnék.

Ne legyünk azért álságosak, persze, ezért fizetést is adnak. Mert a napi 8 - sokszor több - óra munka után nincs olyan ember, aki örömmel és nagy tettrekészséggel vágna bele - valamilyen motiváció nélkül - újabb több óra munkába. Kell, hogy le lehessen tenni a másik munkát ... legalább részben, hogy több energiával lehessen képviselni azokat, akik megtiszteltek a szavazatukkal!

De szem elől veszteni az elsődleges célt, a választóink akaratát, több mint tévedés. Az hiba. 2019-ben azért szavaztak Budapesten a nem narancsosokra - többségükben a zöld-sárgákra -, mert azt akarták, hogy MÁS legyen az önkormányzat, mint eddig.

MÁS.
Ellenzéki megalkuvástól mentes.

Ehhez kell a bátorság. Hogy merjen a megválasztott képviselő nemet mondani a "talán" helyett .... NEMet az "ügyek mentén el tudom képzelni" helyett ... NEMet a "nézzük meg, mit ajánlanak" helyett, amikor azt mondják, hogy "nem gondolkoznak változtatásokban".

NEM a mindenségit!

A választók változást akarnak. Csepelen minden választókörben kisebbségben maradtak a narancsosok, tehát az emberek a változtatásra szavaztak, NEM fogadható el, ha a "hatalmasok" nem gondolkodnak változtatásokban.

Tessék bátornak lenni! Tessék látni, hogy a narancsosok, amióta élnek, az oszd meg és uralkodj elvét használják! Tessék merni bevállalni NEM-et, ha kell! Tessék bevállalni egy új választást, ha nincs más megoldás!

De ha gyávák leszünk/lesztek, azt is látni fogják a választók. És meg fogják jegyezni. A kiszavazókat, a biztosra menőket, a kollaborálókat. Meg lehet úszni ezt az 5 évet, el lehet lébecolni "tessék-lássék beadványokkal", de érdemi kockázatvállalás nélkül. És akkor 5 év múlva lehet listákat lobogtatni, hogy "én kérem ennyi beadványt készítettem, de sajnos lesöpörték". Két kis ugrással nem lehet átugrani a szakadékot!!

Én nem ezért indultam el. Remélem, senki sem. És remélem senki nem azért indult el, hogy listáról becsúszva legyen öt nyugodt éve! Tessék bátornak lenni! Ezért szavaztak ránk, rátok! Hogy mi/ti legyünk/legyetek bátrak értük/értünk!

Csepelért!

Forrás: Paál Géza közösségi oldala