"Még a kiskirályfi udvari bolondjától sem lehet hallani semmit. Pedig az aztán nagyon tudja a csavaros eszével egymásba ölteni a szavakat. Szerintem nem is bolond, inkább csak egyszerűen gonosz. De hallgatnak mindnyájan! Szerintem meg is tiltották a hírmondóknak, meg a kisbíróknak, hogy kidobolják a népeknek!"
Csendben ücsörögtem az ivóban a megszokott helyemen. Jobb híján kortyolgattam vörös boromat és elmélkedtem a világ dolgairól. Egyszer csak arra lettem figyelmes, hogy a madárcsiripelés elhalkult, majd el is némultak. Nem is lehetett semmi mást, csak azt hallani, hogy valaki igencsak káromkodik. Ahogy közelebb ért már értettem is miket mond. Mit mond, ordít. Azt a rézfán fütyülőjét! Hogy az Isten rogyassza rá az eget! Hogy az édesanyjának a keservit! Vigye el az ördög egytől egyig.
Rögtön tudtam, hogy az én atyafim szaporázza az ivó felé. Meg is érkezett, kivágta az ajtót! Csak úgy nyekerget belé a szúvas tölgy! Beviharzott, majd megállt előttem. És mán mondá is:
- Idefülelj deák! Most jövök Nekeresdből! Ezeknél már semmi sem szent! Emlékszel, nem is olyan régen a kiskirályfi száguldozott pityókásan a hintajával keresztbe-kasul, szegény pandúroknak földig lógott a nyelve míg utolérték. És mi lett az egészből? Semmi! Nemrégen egy csillogó hintót vásároltatott magának a kincstárból.
- Mondom: - ez mán régen volt miért kell neki ezen ilyen rútra felfújni az arcát?
- Nem oda deák! Most meg a Jószág Igazgató kegyeltje karikázott a saját hintajával pityókásan!
A francot pityókásan! Pitymallatkor olyan részeg volt mint a csap! Se látott, se hallott csak ment mint a birka, oszt belevágtatott egy jóravaló atyafi hintójába. Lett is ebből kalamajka. Mármint ott rögtön! Jöttek a pandúrok, meg a felcserék. A pandúrok elvitték a félnótást, a felcserék meg a másikat. Szegény nem is fog lábra állni egyhamar.
- Legalább bevitték a tömlőcbe? – kérdeztem.
- A rossz nyavalya tudja! Hallgatnak, mint szar a fűben! Még a kiskirályfi udvari bolondjától sem lehet hallani semmit. Pedig az aztán nagyon tudja a csavaros eszével egymásba ölteni a szavakat. Szerintem nem is bolond, inkább csak egyszerűen gonosz. De hallgatnak mindnyájan! Szerintem meg is tiltották a hírmondóknak, meg a kisbíróknak, hogy kidobolják a népeknek!
- És mit szólnak ehhez a nekeresdiek?
- Hát ez az! Egy részük ágál, mondja a magáét, mások meg csókolgatják a kiskirályfi kacsóját, meg popóját. A kiskirályfi meg csak őket hallja, mert ezek vannak hozzá a legközelebb és legbeljebb!
Ezzel sarkon fordult és faképnél hagyott. Persze mentében még egy kancsó borba fojtotta a dühét.
Én meg csak ültem magamba némán, s azon gondolkodtam, mit esznek az emberek Nekeresdben, hogy az agyuk így eltompul tőle? Lehet, hogy Pacalkirály konyháján keverik nekik a kását?
Deák