"Nem maradok sohasem egyedül! Mindig akadnak olyanok, akiknél betelik a pohár, és - így vagy úgy - fellázadnak a rendszer ellen. Egyre gyűlik az elégedetlenkedő felvilágosultak száma! Ők még csendben dühöngnek, és szimpátiával figyelnek..."

A minap megkaptam a bíróság hivatalos értesítését! Ez mutatja, hogy folytatódik a járvány miatt felfüggesztett, ellenem indított eljárások sorozata! Három eljárást függesztettek fel, - a vírushelyzet miatti ítélkezési szünet idejére - velem kapcsolatban.

Sokan vélekednek úgy, (és, jóakaratúan figyelmeztetnek is) hogy nem kéne nekimenni a helyi hatalomnak! Felesleges ostorozni Némethet, Borbélyt, Juhászt, Vidát, és Sághit az itteni demokratikus elvek felszámolására tett intézkedéseik miatt. Tudomásul kéne vennem, hogy most ez hoz hasznot, most ennek van konjunktúrája - egyeseknél!

A magyarok történelmük során számtalanszor megtapasztalták, hogy hiába volt igazuk, vesztettek. Az önkényre, a kivagyiságra, és az emberek megkülönböztetésére épülő rendszerben ugyanis az erősebb kutya elmélete érvényesül. Most pedig az erősebb kutya a hatalom! Az, amelyiknek ma Magyarországon, semmi köze a demokráciához! Az önkényeskedő arroganciához, és az átverésre épülő önfényezéshez, és hírhamisításhoz viszont annál több. Ilyen helyzetben a történelmileg bevált módszer az „alámerülés” a „kibekkelés” és a „megalkuvás”!

Tudom, hogy

az élet fenntartásának, az emberi túlélésének jól bevált gyakorlata kényszerítette ki ezt a életviteli - túlélést biztosító megalkuvó - formát. Tudom, hogy ez a realitás! Azt is tudom azonban, hogy ennek a népnek a megmaradását, a fejlődés lehetőségének reményét mindig azok tartották fenn, akik hittek, és konokul kiálltak elveikért. Kiálltak az itteni emberek jogaiért :„Azokért, akiké az igazság rég, csak nem tudják még…”. Akkor pedig nem felesleges, - sőt még nem is reménytelen - az ellenállás!

Sokan támogatnak, és elismerő mosollyal értesülnek a hatalommal szemben viselt küzdelmemről. Elismerően ugyan, és némileg mégis megvetően. Úgy gondolják, hogy felesleges és reménytelen a küzdelmem. Most az a korszerű, ha beállnak a megalkuvók, a kibekkelők közé. A lojalitásra való hivatkozással veszik ki részüket a hatalom jutalmi rendszeréből, és a jogfosztások rájuk eső kis részeinek előnyeiből. Nem örömmel teszik, de teszik! Tudják, hogy ezekkel az apró lépésekkel – ugyan kelletlenül - de a fideszes rendszer megerősödését, a maguk által is képviselt értékek megszűnését gyorsítják fel. Szeláví – mondják, /ilyen az élet!/ Széllel szemben nem lehet…!

A lassan egy évtizedes harcomat a helyi hatalom túlkapásaival egyre nagyobb elismerésben, és egyre szűkülő együttműködő közegben vagyok kénytelen megvívni. Testületi üléseken elmondott felszólalásaimmal, írásaimmal, cselekedeteimmel (villámhárítóként) magamra vonom a vezetés agresszív haragját. Ez bírságokban, tiszteletdíj elvonásokban, fideszes többség által hozott elmarasztalásokban, bírósági büntetésekben ölt testet. A másik oldalon viszont, - a lakosság többségéből - elismerő megbecsülés érzékelhető. Tapasztalom ezt a HÉV-en, a buszon, a piacon, az utcán!

Nem hoz azonban segítőket, tanukat, sőt mostanában már ügyvédet sem. Most a diktatúra azt hiheti megfektetett, mert nincs aki segítene, támogatna küzdelmemben. Jogi-szakmai támogatás nélkül az igazságszolgáltatás előtt végzett megméretésben nagy hendikeppel indulok. Ezért néha elítélnek, megbüntetnek! (Legutóbb már a két éves letöltendő indítványozása is felvetődött)

Mégsem maradok sohasem egyedül! Mindig akadnak olyanok, akiknél betelik a pohár, és - így vagy úgy - fellázadnak a rendszer ellen. Egyre gyűlik az elégedetlenkedő felvilágosultak száma! Ők még csendben dühöngnek, és szimpátiával figyelnek. Lassan eljön az idő, amikor a mennyiség, minőségi változást is magával fog hozni. Akkor majd lesznek tanúk, segítők, és bizonyára ügyvédek is! Szeláví /ilyen az élet/?

Forrás: Horváth Gyula Facebook oldala