CSEPELIEK ÚJSÁGA

Hírek, tudósítások, tények, vélemények

Téged is vertek az iskolában? Kinek, mire és miért volt az jó?

2020. augusztus 28. 05:34 - csú

iskola-kormos_nadpalca_1.PNGLassan kezdődik a tanév, és ugyan már régen kinőttem az iskolapadból, mégis foglalkoztat ez az országra szóló esemény. Manapság főleg azért, mert egy új, idáig ismeretlen fogalommal is ismerkednünk kell, az iskolaőrrel.

Nem csak magam, hanem az egész magyar társadalom némi ambivalenciával, és értetlenséggel áll a kezdeményezés előtt. Tényleg olyan rossz az általános fegyelmi helyzet a nebulók közt, hogy testi kényszert is alkalmazni jogosult iskolaőrökre van szükség?

Nemrégen a közösségi hálón, több felvétel is bizonyította, hogy vannak olyan elvetemült diákok, akik odáig is elmennek, hogy – a pedagógus cselekvési körét korlátozó szabályozás miatt - tettleg bántalmazzák a tanáraikat. Ha csak ezt nézzük, jogos az iskolaőr! De az iskola olyan kicsiben, mint az élet nagyban. Itt is vannak jó, és rossz emberek. Az a lényeges különbség, hogy az iskolába járók egyénisége, magatartása, sokkal nagyobb eséllyel formálható, mint a megcsontosodott felnőtteké. Kortársaimban ezért a gyakori egyoldalú nosztalgia igen megtévesztő lehet.

Hallani, hogy annak idején egy jól irányzott pofonnak milyen nevelő hatása volt! Nem kívánok ezeknek a megjegyzéseknek a pedagógiai, és nevelő hatásával foglalkozni, mert nem az én szakterületem.

 Csupán egykori diákként szeretném kifejteni ellenvéleményemet. Az általános iskolát a csepeli II. Rákóczi Ferenc Általános Iskolában jártam. Magamat nem tartottam a rosszak közé, sőt visszahúzódásom miatt inkább a félénk jókhoz álltam közelebb. Az iskolában volt egy magyar tanár, bizonyos K. tanár úr (nevét és emlékét ma is megemlegetem) aki úgy ütött vert minket, mint a répát! Pajeszt húzott, hajat tépet, pofonokat osztogatott! Akkor még nem tudtam, - de azóta tudom - ez egy szadista ember volt! Nem egyszer előfordult, hogy nem tudta fékezni magát, és véresre verte a gyereket, meg nem írt házi feladatért, egy nyelvtani hibáért, elvétett ragozásért. Ilyenkor megijedt, és saját zsebkendőjével próbálta az óra végére elállítani a gyerek vérzését, „kezelni” a sebét.

Megparancsolta nekünk, hogy azt mondjuk, hogy a gyerek elesett és így keletkezett a sérülése. Természetesen nyomatékot is adott mondókájának, és a kérése nem teljesítése esetére hatalmas verést helyzet kilátásba. Hallgattunk is mint a sír! Még otthon se mertük megmondani, csak rettegtünk, és féltünk ennek a tanárnak a verésétől. Most lassan hat évtizeddel az esemény után merem én is leírni ezeket a mondatokat! Most is azért, hogy felnyissam azoknak a szemét, akik a „rég volt, szép volt” emlékeikre építve sírják vissza az iskolai tanári pofonok hasznosságát. Mert, teszem fel a kérdést: nem elképzelhető, hogy ahol elnézhető az egy pofon, ott a verésnek is lehet jogosultsága? Csak nézőpont kérdése!

Meggyőződésem, hogy az erőszakon kívül is ismer a pedagógia tudomány számos olyan módszert, amikkel formálhatók, ösztönözhetők a gyerekek. Tudom, hogy léteznek olyan motiválatlan gyerekek, akikkel igen nehéz a munka. Ezek, mint egy csepp ecet, az akó bort úgy tudják tönkretenni egy osztály életét, egy jó tanár erőfeszítéseit. Remélem, hogy nem az iskolaőrök legalizált szadizmusa, azaz egyetlen erő, amelyikkel eredményt lehet elérni.

Ezek az erőszakra feljogosított emberek valójában a rendszer kudarcát mutatják. Nem csak az oktatásban, hanem a társadalom egyéb területén is. Ez a rendszer ugyanis nem a szakmai erőfeszítések sikerében, a meggyőzések, és a példamutatás erejében bízik, hanem a nyers erőszakban! (Nem csoda, mert ebben is fogant!) Ez látható a filmekben, erről olvasni a ponyvaregényekben, erre felé halad az illiberális világ!

De, ha erre halad, hová jut?!

HORVÁTH GYULA (Facebook)

komment

A bejegyzés trackback címe:

https://csepeliek.blog.hu/api/trackback/id/tr5116178788

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása