Szijjártó Péter és társai eddig nem tettek semmit a volt Csepel Művek helyzetének javításáért, az általuk aranytartalék nak nevezett értékek kiaknázásáért. Most azonban választások jönnek, s valamit Csepelen is fel kellett mutatni.

    Már Szijjártó is Csepelnek ígérget, nagyon kell a Fidesznek a csepeliek áprilisi voksa. Ezért tartott csepeli napot csütörtökön a külgazdasági- és külügyminiszter. Két, hangzatos, pártkampányba illő cím a tudósításokból: Történelmi bejelentés a fővárosban: a kormány újraindítaná a legendás magyar gyáróriást, Készül a fejlesztési terv a magyar ipar „aranytartalékára”.  

    A tudósításokból megtudhattuk, hogy Borbély Lénárd polgármesterrel és Király Nórával, a Fidesz csepeli országgyűlési képviselőjelöltjével közösen „bejárták a Csepel Műveket, amely valóban a magyar ipar aranytartaléka, és

fantasztikus lehetőséget kínál barnamezős beruházásokra a hazai gazdaság és Budapest fejlesztése érdekében.” Sőt a gyárosokkal közösen készítik majd el, áprilist követően, „a Csepel Művek fejlesztési tervét, hogy a létesítményt az aranytartalékból újra a gazdaság motorjává tegyék.” Cél: visszahozni a régi időket Csepelre és „Weiss Manfréd szellemét” megidézni.

    Az áprilisi választások előtti kampányrendezvényről készült tájékoztatókból számunkra kiderült, hogy a kormány nagy gazdasági- és iparfejlesztési szakértője, Szijjártó Péter, aki pár éve a százmilliárdokba került, de most már évek óta a raktárakban álló, használatlan lélegeztető gépek behozatalát intézte, és az akkumulátoripar hírhedt hazai fellendítéséért felelős miniszter címével is dicsekedhet, nem sokat foglalkozott eddig a Csepel Művekkel, annak történetével. Magyarul: nem tettek semmit az aranytartalék kiaknázásáért. Most azonban választások jönnek, s valamit Csepelen is fel kellett mutatni. Hogy hihető a történet vagy sem, az nem volt érdekes. Lehet, hogy ezért nem derült ki az írásokból, hogy Szijjártónak hány gyárossal sikerült tárgyalni, megegyezni? Ezért az is érdekes, hogy a Csepeli Munkaadók és Gyáriparosok Egyesületének elnöke sem nyilatkozott az egyeztetések tapasztalatairól. 

    Egyrészt Szijjártó Csepel Művek-je már rég nem létezik, másrészt a még mindig bekerített 200 hektáros gyártelepet ennyi idő alatt nem járhatták be. A közölt képek a kerékpárgyárban tett sétáról tanúskodnak. A beígért fejlesztést pedig nehezítheti, hogy a volt Csepel Művek városrésznyi területén, a rendszerváltás előtt elkezdődött gazdasági átalakulás eredményeképpen ma már néhány nagyvállalat mellett több száz kis cég, magánvállalkozó van jelen, tulajdonosként vagy csak bérlőként. Jelentős tulajdonnal rendelkezik a csepeli önkormányzat is, amely az utóbbi 15 évben inkább az egész gyártelep helyzetének konzerválódását, mint fejlődését segítette elő. 

    Különösen elmarasztalható a Németh- Borbély duó 2010 utáni semmittevése: hatalomra kerülésük után felmondták a Csepeli Munkadók és Gyáriparosok Egyesületével 2010 előtt megkötött együttműködési megállapodást, majd az általuk felvállalt, a kerületi közlekedést is befolyásoló feladatot, a gyári Központi út felújítását sem teljesítették, amit az ott működő vállalkozók jelentős része napjainkban is felemleget.    

    A miniszter bejelentésének a jelenlegi politikai, társadalmi és gazdasági helyzetben nincs reális alapja. Az is lehetséges, hogy a választások után megalakuló új kormány másképp ítéli majd meg a terület fejlesztésének lehetőségeit. A később induló fejlesztési programban számolni kell azzal is, hogy nemcsak a jogi, környezetvédelmi gondok megoldása kerül majd sok milliárdba, de a fejlesztéshez szükséges több százmilliárdos tőkét vállaló állami, önkormányzati és befektető oldal sincs abban a helyzetben, hogy megegyezzen, például a feladatok megosztásában, a milliárdos kiadások biztosításának megosztásáról nem is beszélve. Pl. a fejlesztést leginkább hátráltató teljes infrastruktúra (közlekedés, víz, csatorna és áramhálózat) felújítása, szükséges fejlesztése vagy a tulajdonosi érdekek összehangolása ilyen széttagoltság mellett szinte lehetetlennek tűnik.  

    Annak elismeréséig pedig, hogy a gyártelep fejlesztése jelentős önkormányzati, csepeli érdek is, a jelenlegi önkormányzati vezetés 15 év alatt sem jutott el. Ezért érthetetlenek és hiteltelenek számunkra Borbélynak a saját közösségi oldalán, a találkozóról írt mondatai: véleményünk szerint gyakorlatilag semmit sem tett az összefogás érdekében. Az önkormányzat által elvégzendő jogi feltételek megteremtése, a rendezési, szabályozási tervek kidolgozása, minden szintű elfogadtatása más hozzáállást kíván Borbély úrtól és csapatától. 

    Az aranytartalék fejlesztése ugyanakkor hosszabb távon mindenki (kormányzat, főváros, kerületi önkormányzat, kis- és nagyvállalkozó, csepeli lakosok) érdeke. Valamennyi érintett egyetértése nélkül azonban nem megoldható, még hosszabb távon sem. Csak a politikai, társadalmi és gazdasági erők együttműködése hozhat eredményt. Ennek hiányában a kerület fejlődését segítő komoly gazdasági erők esetleges visszaesése a kerület további fejlődését is alááshatja. Pedig Csepel jövőjéről van szó.

    Szijjártó miniszter úr gyári programja után, Király Nórával együtt a Németh Szilárd írányítása alatt működő Csepel SC-t is felkereste, amiről lényegében csak Németh közösségi oldalán közölt szövegből, illetve az ott megjelent képekből értesülhettünk. 

Ui.: A helyi közösségi oldalakon, leginkább a Csepeli vagyok nyilvános csoportban, sok kritikus komment olvasható a miniszter csepeli látogatásáról szóló tájékoztatók alatt. Ábel Attila, volt alpolgármester, jelenleg a polgármester közvetlen munkatársa, eddigi szokásához híven, most is úgy érezte neki kell helyre tenni néhány hozzászólót. Többek között ezt írta: 

„… Ha a Csepel Művek fejlődik, az magával húzza a jelenlegi, egyáltalán nem jó infrastruktúra fejlesztését is.” Két megjegyzés véleményéhez: a tőke nem fog megmozdulni, amig ilyen közlekedési viszonyok uralkodnak a Gyártelepen, illetve akkor sem, ha nem változik az önkormányzat hozzáállása a gyárterület egészének fejlesztéséhez.

**********   

    A Főpolgármesteri Hivatal tegnap a budapest.hu-n megjelent hírlevelében tájékoztatást tett közzé a főpolgármester által bejelentett kátyúmentesítés eddigi eredményeiről. A tájékoztató legfontosabb részei:

> A januári bejelentés óta a Budapest Közút megemelt létszámmal, összesen 30 brigáddal, három műszakban végzi a kátyúk megszüntetését, a mintegy 1100 kilométeres úthálózat 12,6 milliós négyzetméterén. Január 2 és február 6 között a vállalat munkatársai által észlelt kátyúk száma majdnem háromszorosa a tavalyi azonos időszakban észlelt kátyúknak.

> Február 12-ig, a kerületekkel együttműködve, alvállalkozók segítségével, 18.048 kátyút javítottak ki. Csepelen 27 utcában végeztek kátyúzást. A legfontosabb tömegközlekedési utak (Weiss Manfréd; Teller Ede; Ady Endre; Kossuth Lajos; II. Rákóczi Ferenc; Szent István Széchenyi; Kölcsey; Erdősor; Szent Imre tér, Szentmiklósi, stb) mellett eljutottak pl. a Csikó sétányra, a Csepeli útra, a Déli utcába, a Mars, az Akácfa, Lámpás utcába, illetve a gyári Központi útra is.  

    Ők is tudják, mi is, hogy a kátyúzás ideiglenes megoldás, az elkerülhetetlen, teljes szélességű, minőségi felújítás, majd folyamatos útkarbantartás nélkül jövőre kezdhetik elölről. 

    Ezzel együtt kíváncsian várjuk a csepeli önkormányzat hasonló beszámolóját a helyi hatáskörbe tartozó utak kátyúzásáról.  

**********        

Kitekintés – egymondatos hírek a magyar médiában:

1) Az orosz állami tévé stábja is részt vett a pusztaszabolcsi Lázárinfón. (atlatszo.hu, 2026. február 11.)
2) Lemondatták volna a Fidesz kecskeméti polgármesterét, de az MNB a segítségére sietett. (hvg.hu, 2026. február 13.)

3) Karácsony Gergely: Nem lehet egyszerre vágyni a békét és morális gátlás nélkül terjeszteni a gyűlöletet. (nepszava.hu, 2026. február 13.) 

őrületnek❗

V.-a.