Pócs János fideszes országgyűlési képviselő (képünkön) élvezi, ha hülyét csinálhat magából. A legbetegebb álmainál is ízléstelenebb mozit is képes volna legyártani az AI segítségével, de nem. Pócs János a saját kezébe veszi. Filmrendez.
Bejelenti a Parlamentben nyilván, hogy erre a kis időre inkább fizetés nélküli szabadságra menne, mert miért is kérne fizetést azért, hogy szórakozik. A tevékenységének tényleg nincs közös halmaza a népképviselet eszméjével, pláne a gyakorlatával.
A debilitásmétert csúcsra járató Orbán-rendszer ellenzékét biztosan nem képviseli, és – keblemre, patrióta honfitársak, jön a kiegyezés! – szerintem a Fidesz-szavazókat sem.
Van ugyanis egy olyan vissza-visszatérő álmom, hogy a nemzeti keresztények sem hisznek benne őszintén, hogy Pócs polgártárs filmes munkássága fog csókot lehelni a félhalott magyar gazdaság homlokára. De az már viszont igaz, hogy
amíg Pócs meg a többi pöcs propagandista tartalmain derül az ország, addig sem vetül a népek szigorú tekintete a gödi akkumulátorgyár egészségkárosító működését feltáró jelentésekre, és a kormányzásnak látszó notórius mellébeszédkényszer folytatólagos elhanyagolással és elhallgatással terhelt gyermekbántalmazásaira.
Pócs és tsai legyintenek az országra. Választást kell nyerniük, derékig állva a szotyihéjban. Közben körbekiabálják a Kárpát-hazát a békepárti világkoalíció fura premisszájával, miszerint a magyarok életét és vérét, meg a pénzét egyaránt Ukrajnába akarják transzportálni. Mert azok ilyenek, megérdemlik, hogy Pócs arra a bizonyos üres szobára utalva elmesélje, hogy az egyetlen ellenzéki párt, amely a Fidesz rendszerére veszélyes, egymással hancúrozó vezetőkből áll.
Tizenhat éve kormányoznak, és a legfőbb reményük egy üres szoba, ahol Pócs elbábozza a rémálmait. Csinálhatnák ugyan Orbánék a négy fal között, de hajrá.
Forrás: Balassa Tamás (Népszava)
