A magyar főváros XXI. kerületének egyik legforgalmasabb útján, a II- Rákóczi Ferenc úton (képünkön) nem lehet úgy közlekedni, hogy ne lenne a gépkocsivezető annak kitéve, hogy bármikor kitörhet autójának kereke, vagy a hirtelen kormányrántás miatt ütközést szenvedhet el. Nem igaz, hogy ez olyan helyi adottság, amin változtatni nem lehet.

Persze mindenki tudja, hogy tél van. Talán több van már belőle mögöttünk, mint előttünk! Azt is tudjuk, hogy ilyenkor az egyébként is elhasználódott utak aszfalt rétegei megadják magukat. A repedésekből felszakadások, a felszakadásokból gödrök, kátyúk keletkeznek. Tehát ez nem egyedi dolog, hanem így tél végeken országos jelenség. Ezt a dolgot sem lehet ráverni senkire, mert Magyarországon periodikusan előforduló jelenségről van szó.

Az viszont helyi specialitás, hogy Csepelt, - mivel sziget - csak négy út köti össze a környezetével. Ebből következik, hogy a kiemelkedően elhasználódott útjaink, itt sokkal nagyobb bajt okoznak, mint máshol. Ennek oka, hogy jó másfél évtizede a vezetői döntések sem  előrelátóak, sem  körültekintőek nem voltak!

Mindenki által ismert, hogy a II. Rákóczi Ferenc út ily mértékű járhatatlanságát a rossz útszerkezet és a hatalmas kamion forgalom okozza. Ezt akkor is tudni lehetett persze, amikor a Metrans hatalmas kamionforgalmat generáló megtelepedését elősegítették. A csepeli emberek is tudták, mert a cég bemutatkozó lakossági fórumán sokan és hosszasan kifejtették. Többek közt azért játszhatja el, hogy nem tud mind erről a helyi vezetés, mert egyikük sem vett részt a rendezvényen.

Nem igaz, hogy ez olyan helyi adottság, amin változtatni nem lehet. A Metrans-t is lehetett volna az utak állapotjavításában nagyobb áldozatvállalásra meggyőzni, ha ezt az illetékesek fontosnak tartották volna! De nem ez volt az itteni vezéreknek fontos, hanem az, hogy közös fotón szerepeljenek Szijjártó Péterrel. Példának a Szigethalomnál épülő múlticéget lehet felhozni, ahol a beruházás elvégzéséhez a beruházót még arra is rá lehetett venni, hogy egy hatalmas atombiztos bunkert is elbontson. Mi lehetett volna ehhez képest néhány kilométer út szőnyegezése, vagy néhány körforgalom megépítése?

Meg lehetett volna tehát ezt a helyzetet előzni! A 2010 óta hatalomba lévő többségnek, nem kellett volna hagyni, hogy Tarlós István megállítsa a Déli utcáig elkészült - és a legnehezebb, legköltségesebb szakaszain már túllendült - gerincút-építést. A most is hatalomba lévő társaság még mindig hálát rebeg Tarlós Istvánnak, mert játszótereket, Urmánczy szobrot épített nekik. A hangulatjavító intézkedésekre, a rengeteg fekvőrendőrre, és az összes presztízsberuházásra elköltött tízmilliárdok hiánya most látszik az csepeli infrastruktúrán!

Az nem felmentést adó érv, hogy a főúti beruházások valójában fővárosi hatáskörben lennének! A fővárosi beruházás is csak akkor sikeres, ha kerületi hajtómotorja, ösztönzője van! Na, ez az, ami Csepelen ebben a kurzusban sose volt! Tarlóst szerették, a fővárost utálták! Nem csak a helyismeret, hanem a fejlesztésekhez kapcsolódó szak- és rendszer-ismeret sem állt rendelkezésre Csepelen. Az itt kialakított centrális vezetési törekvések ugyanis kivették a szakma, a hivatal kezéből a döntés előkészítést és ténylegesen (mint mindent) a polgármesteri egyszemélyi hatáskörré degradálták. Ez aztán lehet, hogy könnyebb döntéshez vezetett, de a felelős megkeresése okoz majd nehézségeket!

Csepelt csak négy úton lehet elhagyni! Kettőt Budapest belvárosa, kettőt meg az agglomeráció irányába! Mára majd mindegyik járhatatlan! Mára oda jutottunk: 1, a Weiss Manfréd úton kocsik garmadájának törött ki a kereke, 2, A Gubacsi híd környéke meg teli van leszakadt dísztárcsákkal, mutatva, a közlekedés traumáit. 3, A II. Rákóczi F úton életveszélyes közlekedni. 4, A Lámpás utca, Csepeli út kerületi szakasza, meg már évek óta a Budapest vége tábláig gödrös és zötyögős volt, a szigetszentmiklósi rész meg olyan, mint a biliárdasztal.

A csepeli diktatúra egyeneságú következménye, hogy ma-holnapra teljessé válik a blokád!

Forrás: Horváth Gyula közösségi (fb) oldala