A Medián legutóbbi, jelentős ellenzéki fölényt mutató  közvélemény-kutatása pillanatfelvétel, önmagában nem garantál kormányváltást. A Fidesznél hitelesség nélkül is létezhet uralom, csak az már annyit sem fog törődni a látszattal, mint eddig. Orbán Viktor meg is mondta őszintén az elmúlt napokban: „ Mindenre képesek vagyunk.” Mondhat és ígérhet bármit, már minden csak szó, duma, szöveg, smúz, hanta, sóder, illetve rizsa.

A közvélemény-kutatás mindig pillanatfelvétel. Nem örökérvényű igazság, nem jóslat, nem biztosíték semmire. Amikor a Medián húsz százalék előnyt mér a Tiszának, az is az időből kimetszett szelet, konkrétan a február 18-a, és 23-a közötti darab, a legjobb esetben is kétnapos történet.

Ezt mondatja velünk a sokszor csalódottak óvatossága.

De persze azért kirajzol valamit, mondjuk egy vörös vonalat, amin ha egy rezsim túlkerül, ostobaságból, vagy kényszerből, a legfontosabb támaszát veszíti el, a hitelét ugyanis, a hitelességét, a társadalomnak azt a meggyőződését, hogy a rendszer lophat, hazudhat, csalhat, de

az erő okán mégis jogosult a hatalomra. Az erő adja a magabiztosságát, a fölényes hangot, ahogy lefelé beszél, a mindentudó mosolyt, az erő igazolja, hogy azt tesz, amit akar. Az emberek mindig újra és újra bedőlnek a látszatnak, annak tudniillik, hogy úgy tűnik, az erő a hatalomból sugárzik, pedig ez az energia az övék, az ő hitük adja kölcsön a rezsimnek, és ők is veszik vissza egy idő után. Amikor a „lent” már nem hisz a „fent-nek”.

Ez történt a Fidesszel is. Mondhat és ígérhet bármit, már minden csak szó, duma, szöveg, smúz, hanta, sóder, illetve rizsa. Mindaz, amit korábban az emberek bevettek, és amit a hívek egy része ma is bevesz, a másik része meg nem, de azt mondja, az ellenséggel szemben minden fegyver jó. O.V,. persze érzi, hogy a mágiája egy törött varázspálca, amiből kilóg a lószőr, a bűvölet elillant, és köröskörül csak a lehangoló, szürke valóság van. És igézet helyett hókuszpókusz.

Ezért felcsavarja a hangerőt. Keményebben beszél, durvábban. Fenyeget, mellet dülleszt, konfliktusokat szít, többet, mint valaha, és azt harsogja, mindet ő fogja megnyerni. Egyszerre megy neki a horvátoknak, az ukránoknak, Brüsszelnek, a német kormánynak, csupa igazából tétnélküli meccsen. Az erő látszatát mutogatja.

A valódi kihívásokat kerüli, a felvidéki magyarokért nem áll ki, a gödi mérgezésekről hazudik. Általában is többet hazudik, mint szokott, a propagandagyára egyre lejjebb teszi a mércét, Tisza-programot hamisít, hálószoba titkokról kacsingat, drogvádakat konstruál, háborús bűnöket előlegez meg M.P.-nek, a Fővárosi Törvényszék egy bíráját azzal vádolja hamisan, hogy regisztrált a Tisza applikációjában. A sor végtelen, a hazugságok egyre ostobábbak, egyre inkább önmaguk paródiái, de tolják, nyomják, erőltetik, mert a goebbels-i nagykönyv úgy tudja, nem a minőség, hanem a mennyiség számít. És mert nem is tehetnek mást, mint hogy a maradék reputációjukat kényszerből maguk teszik tönkre.

Pótcselekvésekkel csapják be magukat, és a híveket. O.V. ismeri a valódi számokat, de azt mondja, biztos a Fidesz kétharmada, és ezt talán hinni is akarja. Legalább ő bízzon a nemlétezőben.

A hit, az erő elfolyt, füstté lett, de a hatalom megvan. A közvélemény-kutatás pillanatfelvétele önmagában nem garantál kormányváltást. Hitelesség nélkül is létezhet uralom, csak az már annyit sem fog törődni a látszattal, mint eddig. O.V. meg is mondta őszintén az elmúlt napokban: „ Mindenre képesek vagyunk.”

És valóban. Mindenre képes.

Forrás: Szénási Sándor (Klubrádió)