A negyvenes éveiben járó dr. Szabó Szabolcs bölcsen azt mondta, hogy elég! Érdemes lenne azon elgondolkodni, hogy amit most Csepelen látunk, az csupán egyszeri eset, vagy általánossá váló jelenség? Dr. Szabó Szabolcscsal ugyanis egy komoly, felkészült és döntéseket alaposan megfontoló, (néha a hezitálásban túlzásokba is eső) embernek, a politikából való idő előtti távozását szemlélhetjük.

Egy ilyen korú és képzettségű embernek most kéne a politikában a legtöbbet vállalnia, hosszútávú egzisztenciát építenie! Éppen ezért érdemes azon elgondolkodni, hogy a mai politika miért selejtezi ki azokat az embereket, akik a legjobb korban vannak és a leghasznosabb tulajdonságokkal rendelkeznek?

Nem csak a mai magyar néplélek, hanem a demokratikus világ viselkedése is megfejthetetlen, értékrendje kifürkészhetetlen! A fejlettnek mondott demokratikus világban, nem a felkészültség, az ismeretek megszerzése és csoportosítása, a megoldások megtalálásának tehetsége és azok hiteles közvetítése jelenti a legfontosabb szempontokat a választói mérlegeléseknél, hanem a látvány!

A látványpolitizálásnak van itt az ideje! Úgy tűnik, mintha a

valóságot is a digitális világban megszokottak alapján értékelnék az emberek és nem a realitások, hanem az (álom)képek vezérelnék egyéniségüket a szavazataik bejelölésekor. Ebben a körben leértékelődik a tudás, és felértékelődik a nyers erő, az akaratosság, a hazugság és az átverés szerepe. Sok komoly ember (benne leginkább az elméleti felkészültekkel) úgy véli, hogy egy ilyen értékek nélküli csoportba nem szeretne közreműködő lenni!

A megválasztottak nem ritkán a nyilvánosság erejét nem a közvélemény figyelmének a társadalom legfontosabb ügyeire való fókuszálásra, hanem hozzá nem értésük és koncepciótlanságuk leplezésére, a „jó balhé” kiprovokálására alkalmazzák.

A ma érzékelhető értékrendben nem ritkán olyan emberek kerülnek a választók kedvezményezettjei közé, akiknek nem az emberi tartása adja ambíciójuk alapját, hanem ambícióik eléréséhez alakítják viselkedési normáikat. Ez képmutató magatartás! Az ilyeneknek politikai ismereteik nincsenek, viszont hatalmas egojuk van! (lehet, hogy még nagyobb a pénzéhségük) Ezek az emberek sokkal kevésbé a közösség előtt tornyosuló feladatok megoldásának keresésében, hanem a jelenségekre való reflektálásban tudnak csak frappáns megoldásokat, látványos megmozdulásokat produkálni. A valóság adta problémákat nem, hogy kezelni, de még felismerni se képesek! Az a látszat mutatkozik, hogy ma a politikában – alsó-, közép- és felső-szinten - működő vezetők legtöbbje ideje legnagyobb részében nem képvisel, nem vezet, hanem különböző mértékben színjátékot folytat! Legértékesebb munkatársaik nem a terület műszaki, pedagógiai, egészségügyi, szociálpolitikai, jogi stb. szakértőiből, hanem a fényképészből, stylistből, edzőkből és bértollnokokból állnak! Oda jutottunk, hogy a népszerűséget nem a vélemények sokaságának koordinálása és kiváló képviselete, hanem a vezetői akarat többségi (erőszakos) elfogadtatása, és szolgalelkű támogatása adja.

A választópolgároknál mandátumot jelentő sikerességhez a hosszú évek felkészülését, az ismeretek és összefüggések tudását simán felülírja egy jó performansz, vagy egy jól elhelyezett poén. Néhai Vajda Pál főpolgármester helyettes mondta még 2010 előtt: Egy jól sikerült hozzászólás manapság többet ér, mint több évtizedes munka! Most már ez a sikeres választási szereplésre is igaz! És ha nem változtatunk, ez hatalmasat fog visszaütni a jövőben.

Ezekkel a kérdésekkel foglalkozva könnyen oda juthatunk, hogy Dr. Szabó Szabolcs nem túl szomorú búcsúja a politikától, nem is annyira neki okoz problémákat. A problémákkal a társadalom fogy szembe kerülni. Hogy mikor, azt nem tudjuk, de, hogy keserves lesz az biztos!

Forrás: Horváth Gyula közösségi (fb) oldala