Ellentétben a hivatalos Fidesz-párttörténettel, a szovjet csapatok kivonásának a lehetősége 1989-ben Orbán június 16-i szónoklata előtt már jó párszor szóba került a korábbi hónapokban is. Hogy egy olyan médiumot idézzek, amit akár a Fejér megyei Orbán is olvashatott, a Fejér Megyei Hírlap címlapján hozta, 1989. február 1-jén: “Elsőként májusban-júniusban: Szovjet csapatkivonások hazánkból”. És aztán részletesen a hír, hosszan, alaposan. (A Fejér Megyei Hírlap ma az orbáni állam propagandagépezetének egyik gyártósora, a KESMA nevű pénznyelő és hazudozó kombinát része.)
A magyar történelemben június 16. többször is fontos nap volt. 1958-ban ezen a napon végeztette ki Kádár János Nagy Imrét. Hogy aztán évtizedekig a rendszer legnagyobb titka legyen ez a bűn. Az államterrorista rezsim persze az évek alatt egyre több mindent engedett meg, fridzsider, kis utazás, rántott hús-ubisali, háztájiban meggebedés, de erről a gyilkosság-sorozatról, ahogy a szovjet csapatok jelenlétéről, az úgynevezett első nyilvánosságban, nem lehetett beszélni.
Teltek-múltak az évek és 1989. június 16-ra eljutottunk oda, hogy a pesti Hősök terén, nagy nyilvánosság előtt lehetett megemlékezni az áldozatokról, s ezzel a morális igazságszolgáltatással indult a nagyközönség számára a rendszerváltás. Akár jól is alakulhatott volna.
Amikor az orbáni hatalomnak már nincs új ötlete, akkor megelégszik a több ezer éves római mintával is: oszd meg és uralkodj! Az elv és a sokszor bevált gyakorlat alkalmazása Csepelt sem kerülhette el, amikor elindult az állami osztogatás újabb fordulója. Most a civil szervezetek között osztottak ki országosan 4,8 milliárd forintot. A kerületben is kaptak belőle, de hogyan?
Interjút adott Takács Péter egészségügyi államtitkár a Hetek című lapnak, ahol azt is bejelentette, hogy sem 2025-ben, sem pedig 2026-ban nincs beütemezve béremelés az ágazatban. Mielőtt bárki arra gondolna, hogy a kormány, ígéretei ellenére, ott hagyja az embereket az út szélén, az államtitkár jó hírként közölte, hogy a baj nem akkora, mint amilyennek látszik: „Mivel a kollégáink túlnyomó többsége hölgy az egészségügyben – szakdolgozóknál abszolút többségben vannak, és az orvosoknál is, főleg a fiatalok körében –, azt se felejtsük el, hogy hamarosan megduplázódik a családi adókedvezmény és a háromgyerekes édesanyák, januártól pedig a 40 év alatti édesanyák válnak adómentessé. Szóval lesz keresletnövekmény az egészségügyben, csak nem pántlikázottan, hanem a családpolitika keretein belül.”
Csepel és a Kis-Duna életében meghatározó szerepe van a Kvassay zsilipnek, ahol nemrég lezárult az elmúlt évtizedek legjelentősebb vízügyi beruházása. Az átadó ünnepségen Németh Szilárd rezsibiztos ott volt, de nincs nyoma Csepel polgármeserének, Borbély Lénárdnak. A hiány okáról azóta is nagy a csend.
A kínai konténerek tömeges érkezése, a szabadkikötői konténerszállítás mennyiségi és minőségi fejlesztése előtt csak az a kérdés, van-e valamilyen kerületi önkormányzati elképzelés a csepeli közlekedési rendszer helyzetének és jövőjének alakítására? Nincsenek illúzióink! A kerület észak-déli közlekedési úthálózata zsúfoltságának további növekedésével kell számolnunk.
Nagy Márton gazdasági csúcsminiszter egyetlen prognózisa sem vált be eddig. A különféle stopok ellenére például a tojás, az étolaj, vagy a liszt több mint 25 százalékkal kerül többe, mint egy éve
Mai szemmel nézve fantasztikus dolgok történtek Csepelen 75 éve. Miközben az itt élők és dolgozók sokszor ember feletti munkával vettek részt az ország második világháború utáni újjáépítésében, nem csak ipari termékek, de művészi alkotások is születtek itt. Virágoztak az úgynevezett kultúrcsoportok, amelyek többek között drámákat vittek színpadra. A munka után próbáló és fellépő munkások, alkalmazottak soraiból néhányan, mint például a képeinken látható Suka Sándor és Donáth Lili, később országosan ismert és szeretett színészek lettek. A Színház és Mozi című hetente megjelenő újság, a Film, Színház, Muzsika elődje – a korabeli nyelvezettel és stílussal - így számolt be a legendás csepeli csoport különleges fellépéséről:
Terrortámadás képe kezd kibontakozni Jeszenszky Géza volt külügyminisztert és feleségét ért kalapácsos merényletből. Az elkövető G. Ferenc ugyan azt állította, hogy valami belső késztetésre, találomra esett neki kalapáccsal áldozatainak. A részletekből azonban cseppet sem egy pillanatnyi tudatbeszűkülés alatt cselekvő képe rajzolódik ki. 
Csepelről nem látszik a sátoraljaújhelyi Bortemplom (fotónkon). De ott hogyan került képbe Németh Szilárd új alapítványa, s milyen kötődése van a csepeli fideszes politikusnak Sátoraljaújhelyhez, mi indokolta, hogy egy magánalapítványt bízzanak meg a borsodi város Bortemplomának működtetésével? A Népszavának ezekre a kérdéseire eddig nem reagált, nem adott választ sem Németh Szilárd, sem a sátoraljaújhelyi polgármester. Ami tény: az alapító okirat szerint az az új alapítvány alapítói jogai Németh Szilárd halála esetén két gyermekére, Virágra és Bendegúzra szállnak át
A cél, hogy a kisember kezdjen rettegni a büntetéstől, ha rosszul lép, szavaz, szól, mert annak van tömeghatása. Ha igaz az, hogy pillanatokra vagyunk egy totális putyini világtól, ami a gyakorlatban a belarusz állapotokat jelentené, vagyis a putyinizmus mellett egy gyarmati státust is, akkor annak eljövetelét a jelenlegi ellenzéki mozgalmak nehezíthetik, akadályozhatják, de nem tehetik lehetetlenné. Ahhoz kell a kádári kisember is.
Nem tudható, hogy mi épül majd a rommá vált szolgáltató ház helyén. Lesz-e megint álcázott közösségi egyeztetés mint a lakbéremelésnél?
A magyarországi kampány- és pártfinanszírozás számai köztudottan a költészet témaköréhez tartoznak: az sem hiszi el – sőt, az hiszi el a legkevésbé –, aki leírja őket, de azért mégis, eddig legalább a nagyságrendekre következtetni lehetett belőlük. Ne vitassuk el, hogy az ellenzék kampányköltéseinél is kerültek elő furcsa adatok; nem erről szól a mostani történet, nézzük inkább, mit machinál a Fidesz. Vejkey Imre törvénymódosító javaslata – amelyhez az átláthatóság olyan elkötelezett harcosai is csatlakoztak, mint Rogán Antal vagy maga Halász János – alapjaiban írja át a kampánypénzköltés szabályait:
A bíróságon időnként nemcsak ítéletet, hanem javaslatot is kapnak a perlekedő felek. Aztán hogy például a csepeli birkózók klubja vagy Németh Szilárd "akadémikus" mit kezd vele, az már a jövő zenéje vagy a múlt és a jelen bunyója. A birkózócsarnok-vita azonban csak a jéghegy csúcsa a Németh-Borbély duó évek óta folyó nemtelen hatalmi harcában. Most majd hallgatnak a jó szóra?
Jó reggelt, Magyarország! Ettől a táblát tartó fiútól és ifjú társaitól tart a legjobban a 15 éves rendszer névadója és vezére. Orbán Viktornak ma reális, potens kihívója van, akinek tábora több felmérés szerint már nagyobb a miniszterelnökénél, és egyáltalán nem biztos, hogy az átláthatóságihoz hasonló törvények meg tudják törni a lendületét, visszafogják a kormánnyal szembeni társadalmi indulatokat.
A legnagyobb botrányt az elmúlt egy évben a hat csepeli óvoda bezárásával foglalkozó, titokban előkészített előterjesztés váltotta ki. Ennek hatásai a mai napig jelen vannak a csepeli közéletben. Egészen elképesztő volt a javaslat testületi vitájának megszervezése, az egyetértő vezetői kör mozgósítása, a más megoldást, kompromisszumos javaslatokat megfogalmazó szülők, óvónők, civil szervezetek, ellenzéki képviselők véleményének helyenként tisztességtelen kezelése. 
Most végignézhetjük, hogyan fordul a magyar történelem valaha volt legundorítóbb és legnagyobb manipulációs gépezete önmaga bohózatává.
Pünkösd ünnepét a középkor óta ismert szokások kísérik, ügyességi versenyen (tuskócipelés, karikadobás) kiválasztották a pünkösdi királyt, aki a lakodalomba, mulatságokra, ünnepségekre hivatalos volt, a kocsmákban ingyen ihatott, a fogyasztását a falu állta.
A tenisz, a vízilabda és a röplabda bizonyítottan a magyar sport fertőzött területei, hiszen a szakszövetségek és néhány klub felelőtlenül, pazarlóan és szabálytalanul költötte a közpénzt. Annyit persze nem tudtak lopni, mint amennyit az MNB környékén felbukkanó öltönyös banditák, de néhány százmillió forint közösségi pénz azért itt is magánvagyonná változott. 
Rengeteg a hasonlóság az 1989-es rendszerváltást megelőző tervgazdaság-beli és az orbáni-gazdaságpolitika árszabályozása között. De a legfőbb talán az, hogy közük nem volt és nincs ahhoz, hogy a gazdaság hatékony működését segítsék. Mindkét esetben elsősorban a politikai érdek dominálja a döntéshozatalt. A szocializmusban a politikai cél a stabilitás és az egyenlőség látszatának megteremtése volt, Orbán Viktor viszont a lakossági elégedetlenség csökkentésére használja, azzal a nem titkolt reménnyel, hogy a választási kampányban nagyon jól jön majd hivatkozni rá.