Csaknem 50 éve mondták ki felette a halálos ítéletet, de az emléke ma is él. Sokkal könnyebb lenne a csepeliek élete, ha most, amikor évek óta zűrös a csepeli HÉV helyzete és ezért gyakran a pótló buszok helyett is pótló buszok szállítják az utasokat, járna még a Határ úti HÉV. A Határ útival Pesterzsébetig lehetne döcögni, és onnan a Ráckevei HÉV-vel a 2-es villamoshoz vagy a 66-os busszal a metróhoz lehetne csatlakozni. A jó öreg 23-as busz pedig elvinne az ábrándos Boráros térig. De ne álmodozzunk! A Határ úti HÉV sínjeit réges régen felszedték, 1978-as felszámolása, megszüntetése óta csak az emléke él…

Bizonyára sokan emlékeznek azokra az időkre, amikor két csepeli HÉV is volt. Pontosabban volt a Pesterzsébetig közlekedő  "Határ út - Csepel HÉV", és volt a "Csepeli Gyorsvasút". Jól tudjuk, sajnos, hogy a kettő közül már csak az utóbbi létezik, pedig ha még húsz évet kibírt volna a Határ úti, akkor ma a 3-as villamos a vágányain átjárhatna a szigetre. Csak hát eléggé elöregedett egy viharvasút volt ez már a hetvenes években, sokadik életüket élő öreg járművekkel.

Ez a vezérlőkocsis szerelvény (képünkön) a Ráckevei HÉV ma is létező Pesterzsébet felső állomásáról a kelebiai vasútvonal fölött éppen Csepelre indult, és a Gubacsi híd felé kanyarodik.

Csak hogy térben és időben el tudjuk helyezni a vonalat: az eredeti csepeli HÉV a ráckevei vonalból ágazott ki; az utasforgalom 1912-ben indult rajta. 1938-ban összekötötték a

Mráz Ágoston Sámuel váratlan színre lépésével újra fellángolt a fideszes hülyeség és a vita a közvélemény-kutató intézetek választási előrejelzéseivel kapcsolatban. 

A mintavételezés szabályai, a sokaság, a szórás, a korreláció kétszáz éve sikeresen használt, alkalmazott matematikai fogalmak, nem lehet túllépni rajtuk. Persze ha a megrendelő más eredményt szeretne, túl kell lépni „e mai kocsmán”, de nem az értelemig, hanem tovább.

Jó pénzért lehet adni „a szolga ostobát”, és akár a hülyét is. Lehet azt hazudni, hogy aki bizonytalan, vagy azt ígéri, semmiképp nem megy el szavazni, de ellenzi a marihuána legalizálását, a pirézek letelepítését, a palagáz kitermelését, a szintetikus permetezést vagy az ukránok fegyverrel való támogatását, az már biztos Fidesz-szavazó.

A hülyeség tartós hullámait láthattuk a fideszes közvélemény-kutatók

Miért nem merték a tájékoztatóban leírni, hogy a Tihanyi úti felújítás kivitelezője a csepeli utak felújítását évek óta végző és minden ilyen pályázatot elnyerő Gerulus Kft., a csepeli utak örökös felújítója címmel rendelkező baráti cég?

Elkezdődött a Tihanyi utca felújítása - adták hírül a csepeli önkormányzati médiában.

Ami hiányzik a tájékoztatásból:

> Mikorra várható a teljes felújítás zárása? A kérdést „az utca felújításának későbbi ütemei” mondatrész különösen indokolttá teszik.

> Mennyibe fog kerülni majd

A balhénak, amit Pócs János főszereplésével  csapnak a munkahelyükön, a Parlamentben a fideszes honatyák és honanyák, nagyon is józan oka van, az tudniillik, hogy mindent inkább szeretnének, mint megbeszélni azt a 16 év alatt felgyűlt korszakos mocskot, amibe Magyar Péter folyamatosan veri bele az orrukat. Ritka egyetértés alakult ki a Tisza és a Fidesz között: mindkét párt támogatja, hogy  alkohol és drogteszteket próbáljanak ki a parlamenti képviselőkön.

Az ötlet, mint ismeretes, a miniszterelnöké, aki Pócs János parlamenti munkájával kapcsolatban élt már többször is kifogással. Pócs, mint egy igazi rossz tanuló, az üléseken képregényt rajzolt, vagy gyerekregényt olvasott a pad alatt, ha pedig ezt megunta, videózott, bekapcsolt vakuval vette fel a kormányfőt, aztán, hogy ebből balhé lett, váltott. Ezt úgy kell érteni, hogy egy Ray-Ban Meta okosszemüveg rejtett kamerájával folytatta a cirkuszt, nemrég pedig egy Magyar Péter felszólalás alatt kartonlapra írt „ Hányinger” szót mutatta felel a kamerának.

Kitől mi telik, ki hogy van agyilag bútorozva.

Az imigyen megcélzott miniszterelnök ezek után úgy vélte, Pócsnak ideje lenne kukoricára térdepelni, de mert a nebuló lassan a 63-dik életévébe baktat, inkább a drog és alkohol tesztet javasolta. Ezzel persze azt tételezte fel, hogy

Hol van már a tavaszi kézfogás? Most hullanak a levelek és az átkok. Borbély Lénárd polgármester továbbra is magyarázkodik a 226 millió forintos támogatás-csökkenés  ügyében. Nemrég  a kerületvezetők szócsövében, a Csepeli Hírmondó hasábjain, egy teljes oldalon, igyekezett bizonygatni, hogy nem ők a hibásak. 

A helyi hivatalos lapban ebben a témában más nem kapott szót.

Az állami támogatások csökkentése Borbély úr szerint tévedés vagy „eltérő számítás” eredménye. A kerületvezetőnek egyetlen célja van, napirenden tartani a témát, amellyel,

Bűn és hiba. Az  euróra való átnyergelés elmaradása éppen attól fosztotta meg  a hazai gazdaságot az Orbán-kormányzás alatt, ami a legjobban kellett volna a magyar lakosságnak:   az életszínvonal stabilizálása, növelése. Itt nem volt tudatos árfolyampolitika, elengedték a gyeplőt

"A csepeli társasházak sokféle, régóta aktuális fejlesztés megvalósításához keresnek támogatást.” - írja a kerületvezetők médiája, miközben az önkormányzati vezető(k) évi 100 millióval és sok populista mondattal próbálja, próbálják  csitítani a társasházakban élő csepeliek növekvő gondjai miatt érzett elkeseredettségét. A jelzők egyre nagyszabásúbbak, a programkeret értéke meg egyre csökken.

A 2023-as 100 millió ma ~ 92 milliót ér,… egyes felújítások esetében még kevesebbet…. És bármikor kéznél van a kerületvezetői válasz: nincs több pénze az önkormányzatnak a magántulajdoni vagyon növelésére.

Közben láthatjuk a tényeket: "a…2026. évi költségvetési….. bevétel nagysága 43,9 milliárd forint, amiből a nem önkormányzati feladatok működési támogatására 5,1 milliárdot terveznek…" 

Átcsoportosításokkal 7-800 milliós pályázati keret is vállalható lenne, de sajnos

Az utóbbi időszakban az önkormányzat egyre többször hangsúlyozza, „teljes egészében saját forrásból finanszírozza” a Tihanyi utca felújítását. Mielőtt hőst csinálnánk a kerületi önkormányzatból, vezetőiből, megjegyezzük: a Tihanyi utca kerületi tulajdonban van, kezelése és felújítása a tulajdonos, azaz a csepeli önkormányzat kötelessége, csakúgy, mint a felújításhoz szükséges forrás biztosítása.

Az, hogy tud-e hozzá valamilyen más forrásból (EU-s pályázatokból /pl. TOP Plusz/, a fővárossal közös megállapodásokból) támogatást szerezni, az  más kérdés. Ez már nem csak a kerületen múlik. Ezek szerint a Tihanyi esetében nem sikerült támogatást szerezni. Ha volt ilyen kezdeményezés, és az meghiúsult, akkor kudarc okairól legalább egyszer őszintén kellene  tájékoztatni a csepelieket.

 A CSH-ban megjelent hivatalos információ szerint a Tihanyi utca Erdősor u-Mária Királyné útja közötti szakaszának – ami az utca teljes hosszának, 1170 méternek kb. a fele –, felújítása

Hazudtak nappal, hazudtak éjjel, hazudtak minden hullámhosszon  (az interneten is, meg az összes tv- és rádiócsatornán). 16 év pusztító szellemi rombolása után hogy lehet megoldani azt, hogy ne csak a köztévé épületéből, az adásaiból, de a tévénézők agyából is teljesen kitörlődjön másfél évtized hazugságáradata, aljas uszítása, példátlanul ocsmány gyűlöletkeltése.

Lehet, hogy velem van baj, de képtelen vagyok benyomni az 1-es gombot a tévém távirányítóján, ráadásul annyira tájékozatlan vagyok/lettem az elmúlt 16 évben, hogy azt sem tudom, hogy az 1-es gombot kellene-e benyomnom ahhoz, hogy a köztévé adását láthassam. Azért gondoltam az 1-esre, mert arra még emlékszem, hogy az első néhány számot kisajátította az Orbán irányította  hatalom.

Amikor azon a várva várt napon, jelképesen 19.56-kor a Tanú című filmmel nyitott a főnökcseréken túlesett, másfél évtizeden át magába zárkózott, NER-en kívüliek számára szó szerint bevehetetlen köztévé, örvendeztem, kiváló döntés volt, akkor is, ha

Még soha nem volt ennyi csőtörés Csepelen - olvashattuk a kerületvezetők által uralt médiában. És tényleg! Valóban egyre több a csőtörés Csepelen. Borbély Lénárd és Ábel Attila szerint a labda a Fővárosi Vízműveknél pattog és a tűrhetetlen helyzet miatt a polgármester még levelet is írt a vízműveknek. Bravó! A kerületvezető megírta a lényeget, miszerint, ebben sincs hatásköre Csepelnek. A kerület jelenlegi vezetői tisztára ártatlanok. Teljesen megnyugodtunk.

Igaz, a csőtörések miatti javítások még sokáig eltartanak, s valószínű, hogy az újabbak miatt az urak már készíthetik is az újabb levelet.

Ábel úr azonban rátett egy lapáttal, amikor saját hírblogján a legfőbb felelőst is megnevezte:

Kivételesen nincs semmi túlzás abban, amikor most történelmi időkről beszélünk. Békeidőben, választás útján végbement kormányváltás nyomán nem találni arra példát a magyar történelemből, hogy képviselők, nemrég volt miniszterek mentelmi jogát függessze fel a parlament, majd rögvest őrizetbe vegyék őket (aztán letartóztatásba is kerültek). 1990 óta minden hatalomváltásnál így vagy úgy elhangzott az elszámoltatás ígérete, de ilyen mélységig még egyszer sem jutott a folyamat. És még csak a ciklus elején járunk, a jogállami intézmények élén sem értek véget a személycserék.

Bár aligha ez volt a belső válsággal küzdő ügyészség szándéka, de azzal, hogy indítványukra az Országgyűlés  egymás után függesztette fel két ellenzéki politikus és a hivatalban lévő miniszterelnök mentelmi jogát, világos jelzést kapott a választóközönség arról, hogy korszakhatárhoz érkeztünk. A jelentőség és a vélelmezhető elkövetési érték tekintetében nem egy súlycsoportban lévő ügyek összemosásával a Polt Péter-i súlyos örökséget cipelő vádhatóság maga segített annak felmutatásában, hogy véget ért a politikai különbségtétel korszaka a bűnüldözésben.

És talán eljuthatunk odáig, hogy a törvény előtti egyenlőség ne csupán az ideák világában fellelhető törvényi deklaráció maradjon, hanem a joggyakorlat, jogalkalmazás valósága. Régóta úgy gondolom, hogy

Ezen a héten merült fel, már nem először, s komoly vihart kavart a kérdés: mikor helyezik vissza a sétáló utcába a felújításra, karbantartásra elvitt padokat. A kerületvezető által megígért határidő hónapok óta letelt

Egyetértve a padok visszahelyezését követelő többséggel, közzétesszük Borbély Lénárd polgármesternek május 27-i bejelentését: 

„Rendbe tesszük a sétálóutcát!...A fejlesztés keretében megújulnak a zöldfelületek, rendbe tesszük a magasított ágyásokat és növénytárolókat, helyreállítjuk a burkolatokat, valamint felülvizsgáljuk és rendezzük a kihelyezett utcabútorokat is…. A fejlesztés hamarosan elindul, befejezése Csepel napján várható.”

    Ismereteink szerint Csepel Napját 2026. július 18-án, lassan három hónapja, megtartották, a sétálóutcai padok visszahelyezésére vonatkozó ígéretet azóta sem. Minden rosszindulat nélkül megjegyezzük: lehet magyarázkodni, lehet valós szakmai probléma a háttérben, de az elfogadhatatlan, hogy a csepeliek megjegyzéseire, kritikáira, kérdéseire még egy korrekt válaszra sem telik az önkormányzati vezetés részéről. 

    Szerintünk, ebben

Harminchat év!  Komolyan, ennyi időnek kellett eltelnie a rendszerváltás óta ahhoz, hogy Magyarországon törvénybe foglaljuk azt az egyébként magától értetődő követelményt: aki közhatalmat gyakorol, közpénzekről dönt, annak vagyongyarapodását az adóhatóság kiemelt figyelemmel kövesse. Több mint három és fél évtized kellett ahhoz, hogy megnézzék, honnan lett a ház, a föld, a részvény, vagy a családi kúria falán lógó sokmilliós festmény, amely egy videón látszik, a kanapén pöffeszkedő politikus feje felett. Mindez összhangban áll-e az illető adózott jövedelmével.

A csepeli gyárkomplexum – amely a 20. század közepére Közép-Európa egyik legnagyobb nehézipari központjává nőtte ki magát – nemcsak a termelésével, hanem a nevének változásaival is pontos tükre volt a hazai politikai rendszereknek. A patinás Weiss Manfréd Acél- és Fémművek a diktatúra csúcsán, 1950 márciusában felvette a pártfőtitkár, Rákosi Mátyás nevét, majd – éppen most 70 éve - 1956. október 23. előtt nem sokkal, 1956. október 5-én, az óriási társadalmi változások hatására kapta meg máig jól ismert elnevezését.

A gyárat alapító Weiss családtól a háború után fokozatosan elvett, majd 1948-ban végleg államosított vállalat 1950 tavaszán került a sztálinizmust másoló Rákosi korszak propagandájának középpontjába. 

1950. március 24-én a Minisztertanács határozatban döntött úgy, hogy a gyár új elnevezése Rákosi Mátyás Vas-és Fémművek Nemzeti Vállalat legyen.

A kormányhatározat alig néhány nappal követte a pártfőtitkár 58. születésnapját. A korabeli propaganda (a Szabad Nép és a Magyar Filmhíradó) úgy tálalta az eseményt, mint a csepeli munkásság „forró, alulról jövő kívánságát” és háláját a „népünk szeretett vezére” felé. A valóságban a döntés a személyi kultusz kiépítésének és a

Csepeli György szerint az elmúlt években történt visszaélések és törvénytelenségek olyan tömegével kell szembenézni, amelyet meg kell beszélni, és amelynek rendszerszintű összefüggéseit is fel kell tárni. Érthetőek és indokoltak az elszámoltatás körüli társadalmi indulatok, de úgy véli, az elhúzódó felelősségre vonás tartósíthatja a nyugtalanságot és a stresszt.

A szociálpszichológus a Klubrádióban arról beszélt: szükség lenne egy átfogó „fehér könyvre”, amely tételesen összegyűjti, milyen döntések, tettek és szereplők juttatták az országot az elmúlt 16 évben oda, ahol most tart. Szerinte az nem jó megoldás, hogy egyenként, elhúzódva derülnek ki az ügyek, az egész rendszer működését egyben kellene láthatóvá tenni. Az ELTE professor emeritusa élesen bírálta, az alapítványi modell visszafordítása automatikus és szerinte az Orbán-rendszerben pozícióhoz jutott embereknek is távozniuk kellene az egyetemekről. 

Csepeli György szerint teljesen indokoltak azok az indulatok, amelyek az elszámoltatással kapcsolatban egyre erősebben

„Mi szükség van a titkolózásra Csepelen a kerületvezetőknél és sajtójuknál, médiájuknál? Mikor szűnnek meg végre a régi reflexek, mikor lesz már természetes igénye, mindennapi gyakorlata az állítólag civil vezetésnek, a Borbély csapatnak, az egész intézményrendszeri vezetésnek, a lakosság korrekt, tisztességes tájékoztatása? Lehet, hogy tanácsadókat kellene már váltani?” 

Ami a Csepeli Hírmondó 2026. október 7-i, idei 19. számából kimaradt, azt mi közzétesszük, ami megjelent, arról elmondjuk véleményünket.

    A lap legújabb számából is kimaradtak az ország, a főváros és a kerület gondjai. Ezek, a lap tulajdonosai, a CSH szerkesztői szerint, egyébként sem az olvasókra tartoznak. A szokásos színes magazin jellegű oldalak azonban bőven biztosítják a tulajdonosi szándék megvalósulását: ezért a lap továbbra is kerüli az emberek valós, mindennapi gondjaival való foglalkozást.

Ami az önkormányzaton, Borbély úr munkáján, népszerűségét szolgáló ügyeken kívül történik, az a lap számára nem érdekes. Nem fértek bele az újabb számba  a

Az 1956-os forradalom közelgő 70. évfordulójával kapcsolatban Rainer M. János történész (képünkön), a korszak egyik legelismertebb kutatója, az Orbánék által felszámolt '56-os Intézet igazgatója azt mondta, önmagában felszabadító hatású lehet, ha megszűnik az elmúlt időszak   emlékezetpolitikai hegemóniája. Úgy fogalmazott, az 1956-tal kapcsolatos korábbi emlékezetpolitika szelektív, jelentéktelenítő és zavaros volt. Szerinte nincs szükség arra, hogy az állam előírja, miként kell 1956-ra emlékezni. 

Rainer M. János úgy látja, az 1989 utáni konzervatív emlékezetpolitika 1956-ot az ezeréves magyar államfolytonosságba illesztette bele. Ennek részeként az 1944 és 1990 közötti korszakot elsősorban idegen hatalmak erőszakos megszállásaként és a magyar társadalomra kényszerített akaratként ábrázolták. Rainer M. szerint ez részben igaz, de közben arról sem szabad megfeledkezni, hogy az itt élő társadalom valamilyen módon maga is részese volt ezeknek a történeteknek.

A 2010 és 2026 közötti emlékezetpolitika szerinte tovább szűkítette 1956 jelentését: „kimosott, kilúgozott minden olyat, ami

Tudták, hogy a Csepel Sport Club Alapítvány és a Csepel Torna Club is visszafizette már azt az összeget, amit az NKA botrányos 17 milliárdjából kifizettek számukra? Az érintettek hallgattak róla, ahogy arról is, hogy magkapták a támogatást. Vajon miért? A Király Nórához köthető civil szervezeteknek (FICSAK, Patrióták Magyarországért stb) juttatott ~ 1,5 milliárd állami- és közpénztámogatás visszafizetéséről nincs hírünk, valószínűleg az időközben elindult eljárás befejezéséig nem is lesz. Az érintettek ebben az esetben is hallgatnak.

Mindkét sportszervezet  - az alapítvány és az SC is - Németh Szilárd érdekeltségi köréhez tartozik, s július végéig fizették vissza a kiutalt összegeket. https://lakmusz.hu/2026/08/19/mutatjuk-kik-fizettek-vissza-az-nka-botranyos-17-milliardjabol-kiutalt-penzt-julius-vegeig 

A cikk szerint az alapítvány

A fizikai erőszakkal játszik Orbán Viktor,  ez a minden gátlást levetett, bukott alak, amikor személyeket zsarol és fenyeget azzal, hogy odadobja őket a nyilvánosságnak. Konkrétan persze a szélsőjobbnak, amihez lelkileg már régóta tartozik. A csőcselékhez.

A Tiszának, a sajátján kívül persze, már majdnem annyi neve van, mint az egykori kommunistának, Ságvári Endrének, aki azért többszörözte meg magát, hogy Horthy rendőrsége nyomát veszítse. 

A hasonlóság abban is kimerül, hogy a Tiszát újkommunistának is hívják, az viszont különbség, hogy a neveit nem ő választotta, hanem a Fidesz megnevezésen futó, meglehetősen amorf képződmény. Így hamarjában a Soros-ügynök jut eszünkbe, a dollárbaloldal, önkényúr, Brüsszel-bérenc, háborúpárti, de a már mondott újkomcsi mellett megjelenik az AVH-s, illetve az ukrán ügynökség vádja is. Konkrétabban Orbán szerint az ukránok már be is épültek a magyar politikába, más Fidesz-forrás szerint az államba is.

Ezekkel már csak azért sem érdemes vitatkozni, mert nemcsak a célba vett politikai erő, meg a nevekkel operáló másik tudja, hogy maszlag az egész, de a tisztelt publikum is tisztában van már vele. Orbán pedig a leginkább tudja magáról, hogy hazudik, ezt mi is tudjuk, így az

A csepeli kerületvezetők úgy viselkednek, mintha nagymúltú településünk története 2010-ben velük kezdődött volna. Ezt, azért alakították így ki, hogy  vágyaik szerint mutathassák be Csepel életét, történelmét, és erre alapozva alakítsák, - politikai, hatalmi törekvéseik szerint - kerületünk jövőjét.

Sok mással együtt ezek a vezetői attitűdök azok, amelyek a helyi társadalom több kritikusát arra késztetik, hogy kimondják: Csepelen önkényuralom és személyi kultusz van.

Aktualitást ad a fentieknek az a Csepeli Hírmondóban megjelent írás, amiben beszámolnak „az első alkalommal” rendezett csepeli nemzetiségi napról. A hír majdnem igaz! Ilyen rendezvényt 2010 óta egyszer se volt. De mivel a valós történelem korábban is élt, ilyen jellegű találkozókat nem egy, hanem több alkalommal is szerveztek Csepelen! Érdekes módon azoknak is a