Matolcsy György minden valószínűség szerint úgy gondolja, hogy itt semmi bántódása nem eshet, nyugodtan jöhet-mehet, akár megbújnak aranyórák a zsebében, akár nem – Jegyzet Kun Béláról, Matolcsyról, Szijjártótól és a kérdésről: mi lesz velük és mikor?
Kosztolányi Dezső írta Édes Anna című regényében:„Kun Béla repülőgépen menekült az országból. Délután – úgy öt óra felé – a Hungária-szállóban székelő szovjet-ház körül fölrebbent egy repülőgép, átrepült a Dunán, a Várhegyen s merész kanyarodással a Vérmező felé tartott. A gépet maga a népbiztos vezette. Alacsonyan szállt, alig húsz méter magasságban, úgyhogy arcát is látni lehetett. Sápadt volt, borotválatlan, mint rendesen. Vigyorgott az alant álló polgárokra s vásott kajánsággal, csúfondárosan még búcsút is intett egyeseknek. Zserbókat vitt, melyekkel teletömte puffadozó zsebeit, aztán ékszereket, grófnék, bárónék, kegyes, jótékony hölgyek drágaköveit, templomi kelyheket, sok más egyéb kincseket. Karjairól vastag aranyláncok lógtak. Egyik ilyen aranylánc, mikor az aeroplán magasba lendült s eltűnt az ég messzeségében, le is pottyant a Vérmező kellős közepére és ott egy öreges úr, régi krisztinai polgár, adóhivatalnok a Várban, a Szentháromság-téren, valami Patz nevezetű – Patz Károly-József – meg is találta. Legalább a Krisztinában ezt beszélték.”
Az élet, mint tudjuk, gyakran utánozza a művészetet, a legendákat. A “Krisztinában azt beszélik”, hogy Szijjártó Péter szépen elreppent Magyarországról. Persze az új kor új szokásai szerint nem csak a zsebeit tömte meg