A Balatonpart egyik legszebb üdülője, a Csepel SZOT-üdülő, Siófok széplaki részén állt. Mellette közvetlenül a Csepel Vas- és Fémművek gyermeküdülője volt. A fiúk és a lányok a Csepel üdülőbe jártak ebédelni, vacsorázni, a reggelit és az uzsonnát az ősparki pavilonban kapták meg. (Ma már, a sokszoros átalakítás után, az 1990-es évek közepe óta ez is wellness szálló.). 1945 után a rendszerváltásig sok ezer család, sok ezer gyerek nyaralt itt, amíg lehetett. (A CSM-es vállalatok és intézmények különféle üdülőiről most nem beszélünk.)

A Képes újság riportere, S. Boda András 1980 nyarán így számolt be Csepel üdülős tapasztalatairól:

— János! Lángost is hozzál! Szirénaként szól az asszonyi hang valamelyik emeleti erkélyről, s lent az úton a fürdőnadrágos, strandpapucsos férfi egy sörösüvegekkel rakott szatyorral visszaint.

— Persze, hogy hozok.

1980. Siófok, nyár. Csepel SZOT-üdülő.

— Napi négyszeri étkezést biztosítunk a gyári beutaltaknak, a szobák kettő- plusz egyágyasak.

Szibele Ágostonné, a hatalmas üdülő egyik vezetője összegezi a lényeget. Pedig hát nem a lényeget, csak lángost meg a sört kérdeztem. Aztán magyarázza azt is:

Van egy furcsa sajátossága a magyar középiskolai felvételi rendszernek. Hivatalosan a tudást méri, a gyakorlatban azonban sokszor inkább azt, hogy ki bírja jobban a nyomást. 10-12 és 14 éves gyerekek ülnek hónapokon át különórákon, felvételi előkészítőkön, próbateszteken, miközben a szülők számolgatják az esélyeket és a pontokat.

Pedig érdemes lenne feltenni a kérdést: valóban ez a legjobb módja annak, hogy eldöntsük, ki milyen iskolába kerüljön?

Lannert Judit oktatási miniszter erről beszélt. Nem a hat- és nyolcosztályos gimnáziumok azonnali megszüntetéséről, nem valamilyen oktatási forradalomról, hanem arról, hogy érdemes lenne megvizsgálni a rendszert, és társadalmi vitát folytatni róla. Ez önmagában

Ki fog befürödni? Miért maradt ki a Csepeli Strandfürdő veszteségeit magyarázgató írásból a 65 éve megnyitott, jobb időket is látott létesítmény hosszabb távú üzemeltetésének ügye?

Ami a Csepeli Hírmondó 2026. július 15-ei, idei 14. számából kimaradt, azt mi közzétesszük, ami megjelent, arról elmondjuk véleményünket. 

    Elhallgatott témák, a pénzkérdések megkerülése, magyarázkodás, késői köszöntések, felújítások. Ennyi a Csepeli Hírmondó mostani száma aktuális rovatának lényege, természetesen most is csak pozitív megközelítésben, ellenzéki vélemények teljes elhallgatása mellett. Már a kérdéseket is a vezetés teszi fel, s rögtön meg is válaszolja – bizonyítandó szakmai hozzáértését. Az pedig a lap tartalma szerint huszadrangú kérdés, hogy az önkormányzati médiának is a lakosság véleményét kellene képviselni és

Rogánnak kellene nagyon hülyének lennie ahhoz, hogy ő legyen a falu rossza egyedül. Ám ő nem hülye, csak egy sima lator. Az omerta, a maffia hallgatási törvénye Magyarországon  töredezik. Persze kérdés, hogy hazánkban csak a pereme válik le, vagy a vizsgálat eljut a közepéig, ahol egészen nyilvánvalóan Orbán ül. A TEK leváltott vezetője, akit hétrendbeli, sanyargatással elkövetett jogtalan fogvatartással vádolnak, most azt vallotta, hogy Farkas Örstől, Rogán államtitkárától hallott arról, hogy az aranykonvojra felfigyeltek az általa felügyelt polgári titkosszolgálatok, és pénzmosásra gyanakodnak.  

Mármost a helyzet az, hogy a titkos és nem annyira titkos hatóságok pontosan tudtak addig is a szállítmányokról, a március 5-i rajtaütés előtti hónapokban több szállítmány is átment az országon, a hirtelen támadt figyelem tehát parasztvakítás. Az ukránok az útvonalról, és a bankközi tranzakciókról mindig egyeztettek a vámhatósággal, és sosem volt semmi probléma.

A probléma pont a választások előtt támadt, és magára rántotta a titkosszolgálatokat, a legfőbb ügyészséget, a TEK-et, valamint

Bár volt más jelentkező is, de az évi 42 millió forintos díj fejében 2030-ig továbbra is a 21. kerületi önkormányzat cége bérelheti a Csepeli Strandot. Ezen felül az önkormányzatnak a hidegvízért és a termálvízért köbméterenként 90 forint vízdíj is fizetendő. A csepeli önkormányzat legutóbbi ülésén hangzott el, hogy az idei évben a strandfürdő kapcsán 345,6 millió forint költség mellett csak 160 millió forint bevétellel számolnak. A fennmaradó - közel 200 millió forintos - összeget az önkormányzat biztosítja.

A szerződés hét évre szól, és további három évvel meghosszabbítható.

A fővárosi fürdők többségét működtető Budapest Gyógyfürdői és Hévizei (BGYH) Zrt. a csepeli Strandot évek óta bérbe adja. Itt úszómedence, termálmedence, szauna áll a vendégek rendelkezésére. Mindez a nyári főszezonban csúszdás élménymedencével és gyermekmedencével egészül ki.

A termálvizes strand működtetésére szóló szerződést 2016-ban kötötték. Ez a szerződés igazából már

Orbán János Dénes kurzusköltő és kurzuslovag, valamint operett dramaturg és irodalmár  természetesen, ha úgy tetszik, szerény tagja az orbáni közpénzek ellopására szakosodott csapatnak. Hiszen ebből a 412 millióból éppen, hogy két hétre tudná csak kibérelni a Mészáros Lőrinc által híressé tett Rose d’Or hajót. Két rongyos hétre, éppen annyi, amennyit szakszervezeti beutalóval lehetne a Balaton partján a dolgozónak tölteni. Már persze, ha még lenne üdülő a dolgozóknak a Balaton partján, mert azokat is elvitte Mészáros Lőrinc és baráti társasága.

Az ismeretlen irodalmár, mert irodalmárként ismeretlen, Orbán János Dénes szerényen adott magának az általa, jó fizetésért vezetett, közpénzből működő szervezetből 412 milliót néhány már régebben megírt műve pár éves jogáért.

Aki írt mostanában könyvet, novellát, verset, forgatókönyvet az körülbelül fel tudja mérni, hogy ennyi pénzt nagy valószínűséggel egy életen át sem keres meg – talán Jókai volt az utolsó kivétel. Igaz, az ő életműve több mint 100 kötetben jelent meg és

Új kanyar a Csepeli HÉV történetében. Nyitott kapukat döngetett a polgármester Vitézy Dávid közlekedési és beruházási miniszternek írt  levelével. 

> A Tisza áprilisi győzelme után ugyanis többször bejelentették, hogy az EU-s pénzek hazahozatala után jelentős közlekedési, így HÉV fejlesztési felújítási beruházások várhatók a 16,4 milliárd eurós forrásból. Igy Borbély május 21-i levele már a Tisza-kormány HÉV-vel kapcsolatos szándékainak ismeretében készült, várható volt a szerelvények cseréjével kapcsolatos pozitív döntés. 

> Az EU-s források hazahozatalához szükséges

A búcsúzkodó Orbán-rendszer egyik felháborító következményét érzékelteti a minapi hír:   30 kilogrammnyi jeget adományozott egy cég a Péterfy utcai Kórháznak, hogy lehűtsenek egy súlyos hősokkban szenvedő beteget. Ami ugye elérhetetlen volt egy kórházban. Kiderült, hogy az eset nem egyedi, ráadásul a cég más intézményeknek is szokott efféle adományokat adni. A szóban forgó egészségügyi intézményeknek nagy áldás, ha valaki legalább ennyiben besegít a hűtésbe. 

Steindl Imre építész és csapata az Országházat tervezvén gondolt arra, hogy mi lesz a szorgos törvénygyári munkásokkal kánikula idején. Bár természetesen a kutyáról elnevezett csillagképek nyári együttállásának, az úgynevezett kánikulának akkoriban teljesen más volt az értelmezése. Például az előző ezredforduló júliusaiban a 27 fokos hőmérséklet kifejezetten pokolinak számított.

Igazán kapóra jött nekik az újítás, a Parlament korának a világ egyik legmodernebb épületgépészeti rendszere szerint épült. Ami nagyjából úgy nézett ki, hogy az épület pincéjében kialakított hatalmas kamrákban tonnaszámra halmozták fel a télen akkor még befagyott Dunából jégtömböket. Ezt a szegény jégvágók, más néven jegesemberek termelték ki a fagyos folyamból,

Az áprilisi sakk-matt után Bástya elvtársat és a királynőt is levették a sakktábláról. Németh Szilárd már Király Nórának sem válaszol

Csak érdekességként jegyezzük meg, hogy a Fidesz Csepeli Alapszervezetéről április 12. óta nincs hír, pedig az önkormányzat legutóbbi képviselő-testületi ülésén is részt vett a szervezet két, listáról bejutott képviselője. Nem sok vizet zavartak. Németh Szilárd viszont, mint az

Az idei választás egyik legmeglepettebb választópolgára, Gajdics Ottó, a Hír TV szerkesztője. Az örök meglepetés jellemzi az országot, a Fidesz bukása éppúgy váratlanul éri a hazai közvéleményt, mint ahogy az Osztrák-Magyar Monarchia szétesésén is meglepődött. A közvélemény állapotát és a bukás mögötti hosszú folyamatokat érdemes vizsgálni.

„1918 őszén a magyar közvélemény túlnyomó részét súlyos meglepetésként érte a történeti magyar állam területének szétbomlása” – ezzel a mondattal kezdi a kiváló két háború közötti történész, Asztalos Miklós egyik könyvét: Mi tagadás, ezt a mondatot olvasva a 2026. évi magyar parlamenti választás is eszünkbe juthat, hiszen ekkor meg a Fidesz elitjét érte súlyos meglepetés. Nyilván két nagyon különböző időszak nagyon eltérő eseménysoráról van szó, de azért érdemes kicsit körbejárnunk a meglepetés mögötti jelenségeket.

A kérdést nagyon egyszerűen úgy tehetjük fel: mi okozza a meglepetést? Hogyhogy nincs felkészülve a bekövetkezőkre a politikai elit vagy legalábbis annak egy része?

Nagy arányú közúti és vasúti fejlesztés várható a Csepeli Szabad kikötőben-adta hírül nem rég az internetes a Csepel Újság. Örülünk a fejlesztésnek. Még jobban örültünk volna, ha mindezt az önkormányzat által szervezett, kerületi lakossági fórumon mondták volna el az illetékesek.

Talán megismerhettük volna, hogyan akarják a kerület vezetői a már így is meglévő áldatlan közlekedési állapotokat kezelni.

Kívánják-e a leállított gerinc utat tovább építtetni? Milyen konstrukcióban és mikor akarják a Corvin csomópont áteresztő képességét többszintűvé tenni? Hogyan fogják a

Elég könnyen egyet lehet érteni Zoltán Gábor (képünkön) író a Magyar Tudományos Akadémián  tartott székfoglalójának megnyitó beszédében elhangzott gondolattal, miszerint, ha az emberi alaptermészet része a kegyetlenkedés, akkor végül is 125 évnyi háború tényleg nem tűnik valami soknak. Mégis bosszantó mód egy igazi örökkévalóságnak látszódik, ha egy máig feloldatlan, rendszerint felmelegített konfliktusról van szó: mindez 1902-ben kezdődött, Zoltán Gábor szerint a magyar kultúra kettészakadásával a felek pedig jól láthatóan csoportosultak is, történészek jelzőivel élve a történelmi nemzeti és a modern polgári felekre.

Csak nézünk, mint a „független” csepeli polgármester és az egykori fideszes képviselő-jelölt a plaza moziban az ingyenes kampány filmvetítésen. Már másfél milliárd forintnál tart ugyanis a Csepelen csúfos kudarcot szenvedett képviselőjelölthöz, vagyis a Király Nórához köthető hét civil szervezet állami támogatása körüli botrány. A legutóbbi hír szerint már a Miniszterelnökség tesz feljelentést az ügyben.

    Csepelen gyakorlatilag 2025 végén, hivatalosan 2026 kora tavaszán dőlt el, hogy Németh Szilárd helyett Király Nóra lesz a Fidesz idei helyi országgyűlési képviselőjelöltje. Első kampányrendezvényét a Ficsak szervezte, 2026 február 27-én, amikor is ingyenes filmvetítésen való részvételre hívott 300 csepelit, a Csepeli Plázába.

Ezt követően indultak el – Borbély Lénárd polgármester aktív támogatásával –, csepeli kampányprogramjai, amelyekbe már bekapcsolta különböző, általa irányított, a cikkben is említett civil szervezeteit is. Kampányának helyi eseményei tavaly júliustól pörögtek fel, s alátámasztják a fentiekben idézett cikk állításait. Néhány kezdeti példa csak: 

Nem vettük észre annyi éven át a nagy tervet. A dolog azzal indult, amikor 2006-ban az Astoriánál a gyújtó beszéde után Orbán gyorsan lelécelt a helyszínről, hogy otthonról, fotelből nézhesse meg, ahogy a híveit megruházzák a rendőrök, majd a kivert fogú hívekkel megünnepeltette magát, az utcai harcost.

Aztán tovább ment a kondicionálás.

Éveken át egyre inkább zárt vadaskerti safe space-ekből hirdette az igét négy réteg vaskordon, egy réteg Valton, plusz öltöny alá húzott golyóálló mellény mögül, szigorúan csak a szeánszok csúcspontjára koreografált megjelenéssel, ahol rituálisan ledöfte a barlang falára felskiccelt mitológiai vadállatokat: libsik, Soros, migráns.

Aztán az áprilisi zakó után a Bálnában már csak

Édesapjára így emlékezett a 90 éve Csepelen született Balogh Mária(1936-2021), az első magyar női tévériporter: „Amikor azt mondjuk vagy halljuk, hogy egy munkásnak vaskeze van, ezt csak jelképnek hisszük. Pedig ez a költői hasonlat nagyon is igaz. Én az üzemből hazatérő apám vasszagát, tenyerének érdességét, amellyel még a simogatás is felért egy pofonnal, soha nem tudom elfelejteni.

Nem rég ünnepelhettük volna születésnapját, a 90.-et, de már öt éve annak, hogy ezt írták róla a médiában: „Hosszantartó, súlyos betegség és szenvedés után 85 éves korában elhunyt Balogh Mária, a magyar televíziózás első női riportere.” Mi most egy 53 évvel ezelőtti újságcikkel érzékeltetjük, hogy mit jelentett a korszakos riporternek a kötődés Csepelhez, amelynek szellemiségéhez egész életében és munkájában hű maradt. A Képes Újság ezt írta róla 1973 márciusában:

„A gyárak, üzemek nemcsak mindennapi munkáját, hanem magánéletét is végigkísérik, akarva-akarattalanul.

Édesapja Csepelen dolgozott.  Balogh Mária is ott született. A fogékony kislány minden apró rezdülést, körülötte zajló eseményt megfigyelt, elraktározott. A gyermekkorból érdekes emlékképei maradtak. Édesapjára így emlékezik:

Az Orbán-rezsim politikai felépítménye  gyorsabban dől össze a vártnál, de azért itt az alapok jóval mélyebbek mint az elődjénél. Már a 2018-as szavazás előtt megkezdődött, az elmúlt két ciklusban pedig ezerrel zakatolt a magyar állam fontos funkcióinak kiszervezése olyan közérdekűnek hazudott alapítványokba, amelyeket a volt kormánypárthoz, illetve elsősorban Orbán Viktorhoz lojális, leválthatatlannak elgondolt vezetőkre bíztak.

Az elképzelés nyilván az volt, hogy a rendszer – ha némileg fékezett habzással is – vidáman elmuzsikál majd négy évig egy esetleges ellenzéki győzelem idején; hogy ha győz a Tisza, csak kormányon lesz, de nem hatalmon, ahogyan Orbán a saját első, 1998-2002-es ciklusára gondolva gyakran emlegette (jórészt alaptalanul). Meg hát nem is „csak” a hatalomról szólt ez, hanem a pénzről is, ami, mint tudjuk, az orbáni világkép szerint bármikor hatalomra konvertálható, és viszont.

A leglátványosabb alapítványi vagyontárgynak számító

Gazdáival együtt egyre távolabb kerül a Csepeli Hírmondó az április 12-én elindult országos változási folyamattól. Ezért az önkormányzati újság kiadóinak, szerkesztőinek a lap olvasottságának, lakossági elismertségének további visszaesésével kell számolni. 

Ami a csepel.hu-n július 8-án közölt Csepeli Hírmondó, fejléce szerint már 2026. július 1-jei, idei 13. számából kimaradt, azt mi közzétesszük, ami megjelent, arról elmondjuk véleményünket. 

    Itt a nyár, s a témaszegénység, a szabadságok miatt egy megoldást talált a szerkesztőség a lap megtöltésére, az ismétlést. Több írás már megjelent az önkormányzati média valamelyik oldalán vagy, s ez a többség, a főnök, Borbély Lénárd polgármester saját fb oldalán már közölte. Így biztos nem lesz baj, vélhette a szerkesztőség… Baj tényleg nincs, ha csak annyi nem, hogy ezzel a megoldással

Tetszettek volna közszolgálati médiát csinálni! És akkor nem lenne most tömeges felfüggesztés, elsötétülés, átvilágítás, és nem érezné magát fenyegetettségben az a sokszáz munkavállaló sem, akik egyébként nem harcoltak a sajtó- és szólásszabadság ellen közmédiásként, és nem rombolták földbe a már amúgy is megtépázott tekintélyű intézményt.

Ismerem a dörgést – meg a járást is – a Kunigundában, 2011 és 2014 között a Magyar Távirati Iroda egyik főszerkesztőjeként volt időm megtanulni. Úgyhogy, most felfüggesztettek, azt tudom mondani, és ebben sok-sok saját tapasztalás is benne vagyon:

 - Ha úgy készítesz politikai témájú műsort valakiről, valakikről, hogy őket nem keresed, nem kérdezed – az nem közszolgálat.

- Ha az általad készített műsorszám 98 százaléka a Fidesz véleménye, állítása, amit a Fidesz politikusai, támogatói, megmondóemberei ismertetnek, és jó esetben a maradék 2 százalék, hogy az ellenzék ezzel amúgy nem ért egyet – az nem közszolgálat.

- Ha a nyilvánosságban nagy port kavaró, a Fideszhez köthető ügyeknek nem jársz utána, sőt, még csak be sem számolsz róluk, akkor

Kemény következtetésekre juthatunk, amikor újra és újra azt olvassuk a kerületvezetők médiájában , hogy "A Csepel SC köztulajdonba adását kéri a polgármester"

Blogunk több alkalommal foglalkozott a témával. Például itt és így: https://csepeliek.blog.hu/2026/06/03/a_csepel_sc_sorsa_bizonytalan_de_a_kimba-szorny_itt_marad_nemeth_szilard_oroksegekent#more19112173  

   Ebben a tények számba vételével együtt lesögeztük: 

> A kérés, miszerint a Csepel SC-t adja vissza a csepelieknek, értelmezhetetlen, hiszen az SC sosem volt a csepelieké….. 

> A hatályos sporttörvény szerint az önkormányzatnak

Hogy mit jelentett Brazília a futballban, azt a képünkön látható duplázó Erling Haaland szavai is bizonyítják: „Mindig arról álmodtam, hogy Norvégia csapatában játszhatok a világbajnokságon – mondta az emberi gólautomata –, de soha nem gondoltam volna, hogy egyszer a brazilok kiejtését ünnepelhetem. Az életben vannak lehetetlen dolgok; úgy véltem, Brazília legyőzése is ezek közé tartozik. Tévedtem.”

Úgy hiszem, ha van hely a bolygón, ahol a brazilok bánatát át tudják érezni, az Magyarország. Az övék Pelé, a miénk Puskás országa. Jó, ők sosem süllyedtek olyan mélyre a futballban, mint a mi hazánk, de honfitársaink nem is voltak nemhogy ötszörös, de egyszeres világbajnokok sem. Viszont akadt olyan tizenkét éves szakasz 1954 és 1966 között, amelynek során a brazilok kétszer kaptak ki a vb-ken, mindkétszer a magyaroktól.

Derült égből mennykőcsapásként közölte a hírt a kerületi hivatalos önkormányzati média: Nem lesz migránsszállás Csepelen. Az olvasók meg csak néztek mint Jenő a moziban. Miről van szó? Hol nem lesz ez a migráns szálló? Mi van már megint? 

    Kár, hogy a polgármester nem nevezte nevén a hír forrását, illetve a volt kenyérgyár területén építkezni szándékozó és fórumot tartó vállalkozó terveit. Kár, hogy a fórumon nem vett részt az önkormányzat valamelyik képviselője, mert egyrészt konkrét ismereteket szerezhetett volna a fejlesztési elképzelésekről, másrészt azonnal tisztázhatták volna a „valóságot”, amelynek alakításában együtt is működhetnének.

Így most a polgármester, a