Facebook

Megvan a véleményük

Naptár

augusztus 2020
Hét Ked Sze Csü Pén Szo Vas
<<  < Archív
1 2
3 4 5 6 7 8 9
10 11 12 13 14 15 16
17 18 19 20 21 22 23
24 25 26 27 28 29 30
31

Most olvassák

A Facebookon a Csepel Újságban
olvashatók cikkeink

Programkínáló

B u l v á r

Nemzeti Szemét

2016.06.05. 04:24 csú

Lendvai Ildikó publicisztikája

lendvai_ildiko_ir-255_3.pngSemmi célozgatás, semmi átvitt értelem. Itt kérem konkrét szemétről lesz szó, hivatalos nevén nemzeti hulladékról, amelyről most már egyetlen Nemzeti Hulladékgazdálkodást Koordináló és Vagyonkezelő Zrt gondoskodik. Illetve a baj éppen az, hogy nem gondoskodik. De legalább szép neve van. Bár a szemét nem annyira a nemzeté, inkább az államé. Miért pont a szemét ne volna az? A központosítás miatt mindenki aggódik, a sajtó meg az önkormányzatok jajveszékelnek, hogy nyáron leállhat a hulladékszállítás, belefúlunk a szemétbe.

A helyes felfogás szerint nem az állami vízfej szokott szerencsétlenkedéséről van szó, hanem - ahogy az egyik újság fogalmazott - „Nagy Nemzeti Hulladékforradalom” zajlik. Az ilyen grandiózus változások persze felkavarják az állóvizet. Nem kellene mindjárt hisztizni. Megmondta Madách Az ember tragédiájában a francia forradalom kapcsán: „Vak, aki Isten szikráját nem érti,/ Ha vérrel és sárral volt is befenve…/ Mert az erő nyomá rá bélyegét.”

A szemétforradalomra szintén az erő nyomja rá bélyegét. Az állam ereje, amelyik mindent centralizál, magához von. Egyrészt hogy

minden szál a hatalom kezében fusson össze, mindenki tőle függjön. Másrészt így nem kell apránként, lepkehálóval összefogdosni a lenyúlható pénzeket, ott van mind egy kupacban. Ami szemétfronton történt, az modellje annak, amit az oktatásban és a legfrissebb tervek szerint az egészségügyben csinálnak. Előbb kivéreztetik anyagilag, majd a működési nehézségekre hivatkozva központosítják, elveszik attól, akié volt: az önkormányzatoktól vagy magánkézből. A túlállamosított rendszer működésképtelenné válik, erre gyógyírként még jobban központosítanak. Legalább mindenkit megtanítanak kesztyűbe dudálni: ha panaszkodik, kritizál, csak még rosszabbat hoz a fejére. Ami szemétügyben a Nemzeti Hulladékgazdálkodó, az az oktatásban a KLIK, az egészségügyben meg ilyenek lesznek a kórházaktól minden jogot elvonó kancelláriák, amelyeknek hivatalonként egy-másfél millió ember ellátását kellene irányítaniuk. Ha már ilyen jól bevált ez az iskolákban.

Ki tudja, miért, a szemét kezdettől izgalomba hozta a rezsimet. Már 2011-ben érzékeltették, ők az urak a szemétdombon, nemcsak a jelképesen, hanem a valódin is. Némely állatfajhoz hasonlóan rögtön körbejelölték a sajátjuknak tekintett területet: törvényt akartak arról, hogy kukázni tilos, ami a kukába kerül, az az övék. Szokás szerint a legnyomorultabbakon akartak ütni, de mielőtt a törvény hatályba lépett volna, Pintérbe belehasított a felismerés: nem tud minden kuka mellé rendőrt állítani, és töröltette a paragrafust. (Hogy a megtorolható vétkek száma semmiképpen ne csökkenjen, a helyébe büntetendővé tették pl. a „zugfürdőzést”, amely terminus nyelvileg is lenyűgöz.) De addigra már számos önkormányzat - élen a Hajléktalanok Ostoraként ismert Kocsis Mátéval - saját rendeletében tiltotta meg a kukázást, sőt a bíróság „izgatásért” ítélt el egy szociális munkást, aki látványosan tiltakozott a rendelet ellen. De ha a kukázás törvényi szinten meg is úszta, azért demonstrálni kellett az állam szemétjogát. Kimondták: a lomtalanításkor kitett kacatok abban a szent pillanatban pl. Budapesten a Fővárosi Közterületfenntartó tulajdonába kerülnek, azokból bármit elvenni az állam meglopása. Ha nem ér sokat a kiguberált holmi, megúszhatjuk 1-60 napos elzárással vagy 300 ezer forint bírsággal. Még jó, hogy ez most kivételesen nem visszamenőleges hatályú. Különben reszkethetnék a családért: körülöttem mindig minden gyerek bűnös vonzalmat táplált a lomtalanítás iránt, és boldogan zsákmányolt lyukas lábost, törött játékot, fakardként használható széklábat.

2012-ben a dolog komolyra fordult: megszületett a „Törvény a hulladékról”. Remek olvasmány. Nemcsak azt lehet megtudni belőle, mit jelent a „hulladékhierarchia” vagy a „hulladékstátusz” (juszt sem mondom el), hanem azt is, hogy sajnálatosan az állam hatalma sem teljes körű. A törvény hatálya, mint írják, „nem terjed ki a fekáliára”. Egyelőre. Ez a jogszabály még csak a hulladék feldolgozását államosította. Igaz, ettől többe került (hja, a baráti szerződések, megbízások), és az újrahasznosítás aránya nem nőtt, hanem csökkent. Nálunk 25 százalékot sikerül újrahasznosítani, Nyugat-Európában 90-et. Majd jött a végső csapás: a szemétszállítást is államosították, a díjbeszedést központosítják. A szokásos módszer szerint előbb hazavágták az önkormányzati cégeket, új adókat, díjakat verve rájuk, majd közölték: a vak is látja, hogy centralizálni kell. Április 1-től Budapest kivételével nem a helyi vállalatok, hanem csak az új, központi hivatal (a szemétKLIK) szedheti a szemétdíjat, majd ő oszt vissza a cégeknek, kinek mennyit. Eljött a május és június is, de a rendszer nem működik. Áprilistól nem kaptak a központtól egy fillért sem a szemétszállítók - a napokban is csak némi előleget ígértek nekik -, amelyek így sorra mennek csődbe. Többen bejelentették: júliusban már se benzinük, se emberük a szállításhoz.

A szemét viszont itt marad nekünk. Mindig így van ez. Nem baj. A gyerekek legalább guberálhatnak krétát az iskolának.

Lendvai Ildikó

Forrás: Népszava

A bejegyzés trackback címe:

https://csepeliek.blog.hu/api/trackback/id/tr268779538

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.