A sötét oldal most Washingtontól Budapestig ünnepel, de megjegyzem, már hosszabbodnak a nappalok, több a világosság. Most azonban még itt tartunk: Trump átvette a hatalmat és rövidesen kiderül, hogy mennyit sikerül lebontania az amerikai demokráciából, kialakítani egy új világot, ahol a régi szabályok semmit sem érnek. Simán meg lehet fenyegetni más országokat, hogy elfoglal belőlük egy részt, vagy az egészet.
Kilóra meg lehet venni a nagy cégek vezetőit – oké, sok megatonna az. Én már ott is hagytam az X-nek nevezett Twittert, most nem lennék a helyükben. Szervusz Bluesky. Barátkozni mocskos és gyilkos diktátorokkal – jó persze csak négy év, de hosszú lesz, az biztos.
Nem beszélve az itthoni triumfáló, kitiltott legények kurjongásáról, azt bizony kellemetlen lesz hallgatni. Jaj de kár viszont, hogy Orbán mégsem ment oda a beiktatásra, pedig, hogy lehetett volna lelkesedni érte. Még csinos öltönyt is biztos csináltatott volna, aztapaszta. Én már a bevonuló zenéjét is kitaláltam. Majka Csurran-cseppen, Bindzsisztánban játszódó daljátékának a hangjaira lépkedhetett volna be. Persze zsebre dugott kézzel kapaszkodva az új nadrágjába, ahogy szokta.
Majka és dala: tegnap este, amikor ránéztem, 4 millió 400 ezernél jártunk, ma kora délután at ötmilliót nyaldosta a számláló higanyszála. Jó, egy Tóth Gabi-Ákos duett bármikor félkézzel lenyomja ezt, nem beszélve az esztétikai élményről.
Valóban, a kis vezető és családja, barátai és üzletfelei népes tábora lop, rabol, amit már régóta sejtünk, hogy nézni is tereh. De talán akad pedagógiai haszna, ha
ez rapben is elmondódik, azok számára, akik nem vették észre, hogy mennyivel kerül többe ma egy vacsora párizsiból kevés vöröshagymával, vagy műbeles virslivel, akciós zsemlével. Vagy, hogy ahhoz, hogy sorszámhoz jusson az egészségügyi intézményben, két hetet kell már csak várnia. Vagy, hogy a magyar oktatásügy legfőbb célja, hogy minél kevesebb művelt, diplomás ember legyen, lehetőleg már gimnáziumba se nagyon jussanak el a legtöbben, főleg az alacsonyabb szociális státuszúak, ahogy elegánsul nevezzük azokat, akikben a hatalom beletörli a bakancsát, amikor csak lehet. A szavazóik, a hét meg a nyolcát.
Talán leegyszerűsítés, hogy a buta szavazó a fideszes szavazó. Mert akad ott okos ember is elég ott, például a... , meg a... – na ja. Ja, és a Kósa Lajos is. Mindenesetre buta fideszesnek nincs párja - és a butítás igen jól áll. Lehetőleg a szegényebb világból származó fiatalok ne is akarjanak tanulni, minek az, csak kihullik tőle a haj. Már gimibe se menjenek lehetőleg, mert mi van, ha menet közben rákapnak a tanulás izére és akkor majd alig lehet elrángatni őket az egyetemek bejáratától.
Szociális numerus clausus ami itt van. S éppen szociális jellegéből következik, hogy ezek a pechükre ide született fiatalok más országba sem tudnak elmenni tanulni.
De van más védvonal is. Így az sem baj, ha az ELTÉ-től elveszünk annyi államilag finanszírozott helyet, amennyit csak lehet. A Ludovika névre hallgató, közszolgálatinak csúfolt hadiitézmény majd oktat tanárokat. Fel, vigyázz! - végülis az oktatás is a belügyi tárcához tartozik. Phenj, felállni oktató négyszögbe, ma a lírai szonettet vesszük, pihenj. Van kérdés pajtások?
Vagy valahogy így.
Szociális numerus clausus az oktatásban, és ha így terjedhet csak a magas kultúra, akkor éljen a rap - amit professzortól a suszterinasig és vissza azt mindenki élvezheti. Az igazság rapbe csomagolva.
A sötét oldal most Washingtontól Budapestig ünnepel, de megjegyzem, már hosszabbodnak a napok, több a világosság.
Forrás: Dési János (Szabadság Klub)