Megállnék Orbán Balázs gondolatánál, miszerint Hatvanpuszta ügye lezárult. Vagyis, nincs Hatvanpuszta ügy. Nono. A Schadl-ügy sem zárult le, a Pegazus-ügy sem, most meg sötét fellegek gyülekeznek, pedofil-ügyben semmi előrelépés.
Tartalmilag, stílusában is Zuschlag János ötlik emlékeztebe, akit azzal vádoltak, hogy civil szervezetek közbeiktatásával szabálytalanul használt fel a költségvetéstől, a Fővárosi Önkormányzattól, a Táncsics Alapítványtól és az Európai Uniótól pályázatokon elnyert támogatásokat.
A gyanúsított az újságíróknak az első meghallgatást követően azt mondta, „Nincs Zuschlag-ügy!”. Aztán először tizenegy év börtönbüntetésre ítélték, amit a
Negyvenmillió forintért vásárolt háromezer-háromszáz bértapsolót a közmédia. Erről jut eszembe: ha én lennék a felcsúti Puskás Akadémia elnöke, igencsak kapaszkodnék a székembe. Most elmondom, hogy miért. 
Ne szépítsük: október 23-a ma csak hivatalosan nemzeti ünnep Magyarországon, de valójában nem az, mert csupán a nemzet egyik fele ünnepli tiszta szívvel. Abban, amit az Orbán-rezsim hangadói és véleményformálói gondolnak meg időnként mondanak is róla, nincs, és soha nem is lesz nemzeti konszenzus - márpedig nemzetként ünnepelni csak azt lehet, amiről azonosan gondolkodunk. Arra, hogy a forradalom évfordulója újra a szabad, a gyarmati igát nem tűrő Magyarország születésnapja lehessen, még egy kicsit várni kell: talán a 70. évfordulót már közösen ünnepelhetjük.
Büntetés jár a szabálytalannak minősített kukatárolásért január 1-től - adta hírül a kerületvezetők egyesített sajtó szakasza. A csepeli közösségi médiában sok dühös bírálatot kapott ez az intézkedés, mondván, választott vezetőink nem voltak hajlandók egyeztetni a lakosokkal és nem is vették figyelembe az évtizedekkel ezelőtt épült lakótelepi házak sajátos helyzetét, és nem válaszolnak a lakossági kritikákra, javaslatokra sem.
Most bepillanthatunk műhelytitkaikba is. Egy különösen riasztó családi drámát készülnek színre vinni. Visszahoznák az épp általuk kinyírt, ki tudja, ki helyett bűnbaknak kiszemelt Varga Juditot, legalábbis erős nyomást fejtenek ki rá ennek érdekében. Az csak mellékhaszon, hogy a Vargát kritizáló Lázárt pukkaszthatják vele (a fák nem nőnek az égig, ugyebár, mindig jön egy lombkoronasétányos vállalkozó, baltával). Az is, hogy újra lenne okos, szép nő a vezérkarban, Szentkirályi Alexandra eszerint kiesett a szereplőválogatón.
Ha meg kellene tippelnem, a futballközvetítések mellett mi lehetett Orbán Viktor kedvenc műsora gyermek- és ifjúkorában, elsőként a szovjet Mindent tudni akarok! című alkotást jelölném meg. 
Milyen jól hangzik majd, ha megvalósítják a javaslatot: "Mészáros Lőrinc a Duna gyöngyszeme". "Mészáros Lőrinc 5. kerületében élek." "Mészáros Lőrincre remek kilátás nyílik a Várból." "Mészáros Lőrinc sokszínű és fejlődőképes, kulturális élete gazdag."
Festetics Tasziló hercegnek Keszthelyen eszébe sem jutott azt állítani, hogy ez nem kastély, pláne hogy nem az övé, hanem az édesapja mezőgazdasági üzeme lenne. A hercegék a kastély, a fenékpusztai majorságok és üzemek mellett iskolákat is alapítottak, és fenn is tartották azokat. Előbb egy elemit, majd egy gimnáziumot is, hogy a végén létrehozzák a Georgikont. 
Molnár Rudolf, a Csepel Művek Transzformátor Gyárnak volt évtizedeken keresztül legendás igazgatója. Sokan emlékeznek rá úgy, hogy akinek tudott, segített. Ezt folytatta nyugdíjasként is. Ő azon kevesek közé tartozik, akiktől a mese is igazság! Ezért mindenkinek érdemes figyelni rá
A kocsmárosok józan paraszti ésszel mindenre találnak megoldást
Csepelen a költségvetési kiadások ~ 9,6 százalékát elviszi a kormánynak befizetendő szolidaritási hozzájárulás, amelynek mértéke már 6,5-szerese a 2019-évi hozzájárulásnak. 
Alig ismerte valaki Sulyok Tamást, az Alkotmánybíróság elnökét, amikor másfél évvel ezelőtt, Novák Katalin csúfos bukása után elfoglalta Magyarország legfontosabb közjogi méltóságának székét. A köztársasági elnök ismertsége később sem lőtt ki az egekbe, és ahelyett, hogy legalább részben visszaállította volna az egykoron valóban fontos jelképes jelentőséggel bíró pozíció hírnevét, csak tovább rombolta azt.
Semmi sem lesz belőle? Kerületvezetőként Németh Szilárd és Borbély Lénárd is megígérte az új tanuszoda felépítését az 1975 óta szolgált és lebontott Posztógyár utcai létesítmény helyett. Németh úr egy Béke téri plakátig jutott (képünkön), Borbély úr addig sem.
Idén több mint 113 ezren ajánlották fel adójuk egy százalékát az Iványi Gábor lelkész vezette Magyarországi Evangéliumi Testvérközösségnek (MET). Ez a szám az előző évi, rekordot jelentő 93 ezer adórendelkezést is jócskán túlszárnyalta. A MET a harmadik leginkább támogatott egyházzá vált. Sára Botond főispán viszont jó fideszes pártkatona módjára igyekszik végrehajtani Orbán parancsát, ezért módszeres könyörtelenséggel lép fel Iványi Gáborék ellen. És amíg a mostani kormány lesz hatalmon, ez így is marad.
Megnéztem a térképen, a Szőlő utca a Flórián tértől pár száz méterre van Óbudán. Gondolom, az a bizonyos fenntartott lakás sem lehetett messze az otthontól, ahová kiközvetítették az áldozatokat. Budapest egy sűrűn lakott területén folyt, ami folyt, és már tíz éve(!) felmerült a gyanú, hogy valami aljasság történik az intézményben és a lakásban is. Egy, kettő, három, négy, öt, hat, hét, nyolc, kilenc és tíz éve! Azóta nyomoz(gat)nak. 
A képviselő-testület legutóbbi ülésén a "független" polgármester és a csak tőle függő "független" frakciója nagy lépéseket tett annak érdekében, hogy a csepeliek még az eddiginél is kevesebbet tudjanak meg arról, hogy mi folyik a Szent Imre téri hivatalban a kulisszák mögött. Kezdenek visszatérni Németh Szilárd gyakorlatához, a nyilvánosság teljes kizárásához, ha a kerület közügyeiről van szó.
Tizenöt év alatt nem csak a gyermekvédelmet sikerült tönkretenni, hanem szinte mindent, amiből nem lehetett pénzt kilopni. Az egészségügytől kezdve az oktatáson át egészen a Magyar Államvasutakig. Egyfajta fordított alkimistaként működik az Orbán-kormány: nekik sikerül még a színaranyból is valami bűzöset előállítaniuk.
Csepelen is érezhető lesz a hatása: Karácsony Gergely főpolgármester jelentette be, hogy a kormány folytatta a budapesti költségvetés ellehetetlenítését, 6,76 milliárdot + 511 millió forint kamatot emelt le a főváros számlájáról. Tette ezt annak ellenére, hogy „…Vannak bírósági ítéletek és alkotmánybírósági határozatok, amelyek arról szólnak, hogy a kormányzati sarcpolitika jogellenes, ellentétes az alaptörvénnyel
A svéd akadémia szerint látomásos életmű ez, de valójában inkább prófécia: arról, hogyan zuhanunk mi, emberek, az általunk épített világ romjai közé, miközben tovább beszélünk, gondolkodunk, remélünk. Krasznahorkai nem a végidőket írja meg, hanem a túlélést a végidőkben. És talán ezért érthető mindenhol: mert az emberiség ma már közösen lakik ebben a leépülő, zajos, mégis gyönyörű világban.