Megnéztem a térképen, a Szőlő utca a Flórián tértől pár száz méterre van Óbudán. Gondolom, az a bizonyos fenntartott lakás sem lehetett messze az otthontól, ahová kiközvetítették az áldozatokat. Budapest egy sűrűn lakott területén folyt, ami folyt, és már tíz éve(!) felmerült a gyanú, hogy valami aljasság történik az intézményben és a lakásban is. Egy, kettő, három, négy, öt, hat, hét, nyolc, kilenc és tíz éve! Azóta nyomoz(gat)nak.
Nem értek hozzá, de nem értem. Fölszerelhettek volna egy kamerát, mondjuk, csak a kaput figyelve. Valakiket onnan valahová valakik, az illegális „escort”-szolgáltatás emberei (nevelői?) rendszeresen elkísértek. Egyes nyomozók a mozgások alapján követhették volna az egyeseket. Egy év alatt a rémség végére járhattak volna, és akkor bőven maradt volna idő a Völner–Schadl-ügyre.
Hogy lehet, hogy egyik esetben sem jutottak ennyi idő alatt egyről kettőre? A korrupt végrehajtók és a gyerekeket, fiatalokat „kiközvetítők” ennyivel ügyesebbek a hatóságnál? És tíz év után még mindig csak (!) a „felderítés” folyik? A Matolcsy nevével fémjelzett „pénzmozgás” sem tűnik hamar átláthatóvá. Csak gyűlik-gyűlik a szenny, de
A képviselő-testület legutóbbi ülésén a "független" polgármester és a csak tőle függő "független" frakciója nagy lépéseket tett annak érdekében, hogy a csepeliek még az eddiginél is kevesebbet tudjanak meg arról, hogy mi folyik a Szent Imre téri hivatalban a kulisszák mögött. Kezdenek visszatérni Németh Szilárd gyakorlatához, a nyilvánosság teljes kizárásához, ha a kerület közügyeiről van szó.
Tizenöt év alatt nem csak a gyermekvédelmet sikerült tönkretenni, hanem szinte mindent, amiből nem lehetett pénzt kilopni. Az egészségügytől kezdve az oktatáson át egészen a Magyar Államvasutakig. Egyfajta fordított alkimistaként működik az Orbán-kormány: nekik sikerül még a színaranyból is valami bűzöset előállítaniuk.
Csepelen is érezhető lesz a hatása: Karácsony Gergely főpolgármester jelentette be, hogy a kormány folytatta a budapesti költségvetés ellehetetlenítését, 6,76 milliárdot + 511 millió forint kamatot emelt le a főváros számlájáról. Tette ezt annak ellenére, hogy „…Vannak bírósági ítéletek és alkotmánybírósági határozatok, amelyek arról szólnak, hogy a kormányzati sarcpolitika jogellenes, ellentétes az alaptörvénnyel
A svéd akadémia szerint látomásos életmű ez, de valójában inkább prófécia: arról, hogyan zuhanunk mi, emberek, az általunk épített világ romjai közé, miközben tovább beszélünk, gondolkodunk, remélünk. Krasznahorkai nem a végidőket írja meg, hanem a túlélést a végidőkben. És talán ezért érthető mindenhol: mert az emberiség ma már közösen lakik ebben a leépülő, zajos, mégis gyönyörű világban.
Vagy fogalma sincs a durcás Gulyás Gergelynek, hogy miről beszél, vagy nagyon is jól tudja, és tudatosan vezet félre mindenkit
Vigyázat, most egy visszatérő csepeli álomról lesz szó! Kijózanító az álom és a valóság közötti különbség, pedig volt és részben még ma is van realitása a hét évtizede még fantasztikusnak tűnő terveknek. 1955-ös őszi cikkből idézünk: „Csepelről utasunk Budafokra megy át — gondolatban a leendő Csepel—Budafoki hídon, a hídfőnél a már épülő albertfalvai új lakóteleppel találkozik.” A tíz éve újra felvázolt tervek mint annyi más, a legjobb esetben fiókok mélyén várják a feltámadást vagy végleg semmivé lettek. Hetven éve azonban még így írtak le egy fantasztikus csepeli utazást a Magyar Építőművészet című folyóiratban:
„Tegyük fel, hogy utasunk korszerű, új közlekedési létesítményünkre a csepeligyorsvasútra száll és kiutazik a magyar munkásság fellegvárába, Csepelre. Mit látnak ott?
A hatalom csúcsán levők már a látszatra sem ügyelnek. Balog Zoltán református püspök, az államfői kegyelmi döntés sugalmazója beszédet mondott a Magyarországi Református Egyház konferenciáján. Leszögezte: nem érez lelkiismeret-furdalást, hiszen Novák Katalin helyes lépéséből csak az ellenzéki média fabrikált „ügyet”. A konferencia levezető elnöke megkérdezte, van-e újságíró a teremben.
A polgármester kijelentése: „…a csapatából szinte mindenki a civil szférából érkezett, politikai háttér és tapasztalat nélkül.” – Borbély Lénárd állítása – na, hogy is mondjuk – félrevezető, hamis. Ő maga és Ábel Attila a kirúgásáig Fidesz-KDNP tag volt, Kovács Dávid Attila és Tóth Sándor 2019-ben az ellenzéki pártokkal kötött megállapodásuk alapján, ellenzéki jelöltekként lettek képviselők, majd azonnal beléptek a Fidesz-frakcióba. Pákozdi József korábban tagja volt a Jobbiknak, majd a Bucka Szövetség jelöltjeként lett képviselő, s ő is csatlakozott a Fidesz frakcióhoz. Tehát mindegyikük komoly politikai háttérrel és tapasztalattal rendelkezett. Ilyen pedigrével „frissen és őszinte elköteleződéssel” léptek be a Borbély által létrehozott civil csapatba. Így lettek 2024-re civilek.
Gulyás miniszter kapott egy üzenetet, amelynek a küldője azt állította, hogy sosem látott akkora visszavárást, mint ami Varga Judittal kapcsolatos.
A Csete Balázs 15. szám alatti ingatlanban (képünkön) hét évnyi huzavona, több furcsa fordulat után most egy csepeli egészségház, felnőtt és gyermek tüdőgyógyászati rendelőintézet kialakítására készülnek a „független” kerületvezetők. Igen ám, de ott jelenleg a Csepel Galéria és a Városkép Kft. működik. Mi lesz a sorsuk, hol kapnak helyet, mennyibe kerülhet az új helyszín/helyszínek kialakítása és mikor lesz kész a többször beígért új egészségügyi létesítmény, benne végre az új tüdőgondozó központtal?
Tíz éve már nincs közöttünk Göncz Árpád (1922-2015), a rendszerváltás utáni Magyarország első köztársasági elnöke. Manapság a politikusok többségéről – a megveszekedett rajongókon túl – inkább rosszakat gondolunk. Néha túlzunk is ebben. Talán, mert kevés a jó példa. Éppen ezért kell Göncz Árpádra és az ő életművére büszkének lennünk, felidéznünk: Lehet így is.
„Nemsokára újra lesz Csepp TV - többek között erről is döntöttünk a legutóbbi rendkívüli testületi ülésen” Ezt maga Borbély Lénárd fideszes polgármester jelentette be még 2018. július 14-én a helyi internetes közösségi oldalon. Azt már mi jelentjük olvasóinknak, hogy a televíziós műsorsugárzást azóta sem oldották meg az időközben „függetlenné vált” kerületvezetők.
Semjén Zsolt kérdezze csak meg Donáth Annát és a volt képviselő több társát, milyen könnyű is az ilyen karaktergyilkos mocskot levakarni. Őket pont önök rágalmazták meg a legocsmányabb, legszemetebb módon, a képviselő úr pedig finom mosolyával tapsikolt hozzá. Szóval öt-hat év, és már nem fogják az utcán a háta mögött suttogni, hogy a Nemzet Zsolti Bácsija. Fogja fel úgy, hogy a vártnál kissé korábban, már ideát elkezdődött a purgatórium.
A 2010-ben bekövetkezett vezetőváltás egyben szemléletváltást is jelentett Csepel kapcsolati politikájában. A kormányzat által erőltetett határon túli magyarlakta területekkel való kapcsolatfelvétel eleinte visszaszorította, majd megszüntetett több sikeres külföldi kapcsolatot is. A korábbi két erdélyi testvérvárosi együttműködés helyett székelyföldi testvérvárosokat kerestek, favorizáltak, miközben a finnt, a németet, a horvátot és az EU-t leépítették.
A Fidesznek elég volt bő fél nap arra, hogy felépítse az államellenes összeesküvés drámáját. Semjén Zsolt nemkívánatos parlamenti megszólalása kényszerpályára helyezte a kormányzatot: a Finkelstein-labor ennek megfelelően munkába lendült. Hiszen ennek már fele sem tréfa; Semjén magára és hatalomra borította a Szőlő utca-ügyét – vajh hogyan lehet ebből kimenekülni.
Nagy csata van kialakulóban az MLSZ és a szurkolók között, miután a szövetség bejelentette, hogy keményen büntetni fogja a pályára nem illő rasszizmust és verbális durvaságot.
A Szabadság-szobor talapzatára került kereszt – ahogy az lenni szokott – pár hétre felkavarta az állóvizet, de mára csak a nagy csönd maradt.
Csepelen már régóta utca, tér vagy iskola viselhetné Zsurzs Éva nevét. De ha eddig elmulasztották valamelyik közintézmény, közterület átnevezését a kerület vezetői, ha valamikor, akkor ezt az idén pótolhatták volna, hiszen néhány nappal ezelőtt, szeptember 29-én volt száz éve annak, hogy megszületett Zsurzs Éva (1925-1997) Kossuth-díjas magyar filmrendező, érdemes