Azon a 45 évvel ezelőtti tavaszon tovább gyarapodott Csepel. A fájdalmas szanálások, magyarán a drámai, többször tragikus bontások után a hetvenes évek végére, a nyolcvanasok elejére felgyorsult a lakásépítés. Ennek egyik csepeli állomását örökítette meg az Esti Hírlap 1980-as tudósítása. Négyezerötszázan költöztek új otthonba. A kor népszerű délutáni újsága a címoldalán ezt írta: „Ma délelőtt Gérnyi Kálmán, a Fővárosi Tanács elnökhelyettese avatta fel, s adta át lakóinak Csepelen a Királymajor negyed lakóépületeit és gyermekintézményeit. E szépen csengő név — Királymajor — valójában egy romantikusnak, szépnek aligha mondható szeglete volt a munkások lakta szigetnek, Csepelnek."
A tudósítás így folytatódott:
"A Duna partján találni ezt az alig 12 hektárnyi területet, ahol ma egy felvonulási épületté alakított földszintes házikó idézi csak a múltat, s ahol e „csepeli Mária-Valéria telep” — a helybéliek mondják így — helyén fölépült a kerület új lakónegyede. Tegyük hozzá: igen gyorsan.
Három évvel ezelőtt kezdték el a bontást, a lakók elköltöztetését, s néhány hónap után, 1978-ban már átadták az első tízemeletes épületet. S azóta az összes többit, az utolsót a múlt év szeptemberében; négy épületcsoportot, hat önálló házat, összesen 1216 lakással. Ma már