A polgármester Kossuth Lajos utcával kapcsolatos javaslata szerintünk teljesen irreális volt. Az ország gazdasági helyzete, a kerület fokozódó elszigetelődése miatt semmi esély nem volt az állami pénzcsapok megnyitására
A jelenlegi, döntő többségében Borbély-hívekből álló képviselő-testület még tavaly ősszel a Kossuth Lajos utca városközponti szakaszának újjáépítése érdekében pályázati anyagot hagyatott jóvá. A fölényes(kedő) döntés kezdeményezői és meghozói a környék közlekedési feszültségeinek csökkentését remélték.
Borbély polgármester
A Partizán műsorában adott interjút Tölgyessy Péter politikai elemző. A volt országgyűlési képviselő a közélet átláthatósága érdekében benyújtott törvényjavaslat okairól beszélt, valamint arról, hogy szerinte az ellenzék előnye vidéken is egyre nagyobb. A javaslatot Tölgyessy szerint azért vetik be most, mert a kormány számára „hihetetlen kellemetlen”, hogy hatodik éve nincs növekedés. „Az Orbánhoz hasonlóan régóta hatalmon lévő emberek sorra buknak meg, vagyis a bukás veszélye már közvetlen”
Németh Szilárd tavaly „teljesen véletlenül” ugyanarra a napra tűzte ki a saját sportos programját mint Borbély Lénárd. Az örökös rezsibiztos a Csepel SC területétére hívta meg a klub egykori sportolóit egy vele való találkozóra. Nehogy már lemaradjon az akkori választási kampányban Borbélytól. Ráadásul az alkalomra gyorsan kifestette a Béke téri sporttelep főkapuját, amelyre kirakatta a híres csepeli sportolók faragott arcképeit is – amelyek 3-4 hét múlva tönkre is mentek.
A Magyar Tudományos Akadémia alapításának a 200. évfordulója alkalmából rendezett ünnepi közgyűlés nagy kérdése az volt – miután kiderült, hogy Orbán Viktor nem vesz részt az eseményen –, vajon sor kerül-e nyílt pengeváltásra az MTA vezetése és a kormányt képviselő Hankó Balázs miniszter között. Előre sejteni lehetett, hogy nem a szintén megjelent Sulyok Tamás köztársasági elnök (képünkön) lesz a „mérleg nyelve”, vagy az, aki tekintélyével békét teremt a jó ideje húzódó konfliktusban. És valóban, nehéz lenne egyetlen eredeti, a jelen helyzetre reflektáló gondolatot is felidézni a beszédéből. Bizonyos szempontból persze ez is nagy teljesítmény: úgy betölteni a legmagasabb protokolláris tisztséggel járó feladatokat, hogy egyetlen említésre méltó mondat se hagyja el az ember száját.
Azon a 45 évvel ezelőtti tavaszon tovább gyarapodott Csepel. A fájdalmas szanálások, magyarán a drámai, többször tragikus bontások után a hetvenes évek végére, a nyolcvanasok elejére felgyorsult a lakásépítés. Ennek egyik csepeli állomását örökítette meg az Esti Hírlap 1980-as tudósítása. Négyezerötszázan költöztek új otthonba. A kor népszerű délutáni újsága a címoldalán ezt írta: „Ma délelőtt Gérnyi Kálmán, a Fővárosi Tanács elnökhelyettese avatta fel, s adta át lakóinak Csepelen a Királymajor negyed lakóépületeit és gyermekintézményeit. E szépen csengő név — Királymajor — valójában egy romantikusnak, szépnek aligha mondható szeglete volt a munkások lakta szigetnek, Csepelnek."
A most benyújtott törvényből a történelemből ismerős, Moszkvától Nürnbergig a totalitárius rendszerekre jellemző ördögi szisztéma rajzolódik ki. A diktátor mindenre feljogosító, szubjektív gumiparagrafusokat alkot, nyomorult senkiket ruház fel teljhatalommal, majd hátradől, és mossa a kezét. Az elnyomó gépezet innentől magától is üzemelni fog, mint a bekapcsolva hagyott ütvefúró. A magas polcra tett nímandot folyamatosan gyötri a saját silányságából fakadó bizonytalanság és bizonyítási illetve önigazolási kényszer, így folyamatosan újabb és újabb célpontokat fog keresni. Magyarországon egyetlen civil szervezet, cég, egyház sem alhat nyugodtan. Örökké ott lesz a fejük felett, hogy a vértelen pártcsinovnyik NER-sintér egy Facebook-like vagy bármilyen megnyilvánulás esetén rájuk süti a „szuverenitásellenességet”, és egy gombnyomással lenullázza életük munkáját.
Kuszák a viszonyok, ellentmondásos a helyzet az egykor szebb napokat is látott, viharos sorsú, a Vermes utca és a Kiss János altábornagy utca sarkán lévő ingatlan hasznosítása körül.
A határon túli kisebbség bőrére alkudozik Orbán Viktor, amikor a fejük felett egyezkedik – most például a szélsőséges román elnökjelölttel. Végre! – sóhajthatott fel Orbán Viktor, amikor megtudta a román elnökválasztás első fordulójának eredményét. A jelentősebb magyar kisebbséggel rendelkező országok közül Szlovákiában és Szerbiában már olyan nacionalista-populista erők vannak hatalmon, amelyekkel Orbán szót ért. Romániában eddig más volt a helyzet. A hétvégén azonban George Simionnak nagy esélye van Románia elnöki székébe ülni, s Orbán már meg is érezte a lehetőséget, teljes egyetértéséről biztosítva a magát nemzeti-szuverénnek mondó román politikust.
Csak új VASÚTI híd fog épülni VALAMIKOR, de attól még a régi, ki tudja meddig, rozsdásodhat?
Kiszámíthatatlan, aránytalan, szakmaiatlan, jogsértő és embertelen. Noha sokszor és sokan jellemezték már hasonlóan a gyermekvédelemben zajló folyamatokat, a kormány véget nem érő, emberjogi szempontból is értelmezhetetlen, elvtelen korlátozásait, most egy újabb bizonyíték arra: a Fidesznek a területen dolgozók értéktelenek, bármikor eldobják őket, mint egy rongyot. Mindezt persze a gyerekek mögé bújva.
A közbiztonság erősítésében a kerületvezetőknek meghatározó szerepük volna. Jelzi ezt az is, hogy a legutóbbi csepeli képviselő-testületi ülésen megtárgyalt 28 napirendből 4 foglalkozott valamilyen formában a kerületi közbiztonság témakörével. 
Nem lepődtem meg, amikor Orbán Viktor szövetséget ígért az újfasiszta román elnökjelöltnek, aki ellen egy emberként mozgósít az erdélyi magyar politika és az egyházak. Inkább azon csodálkoztam, hogy mindeddig várt ezzel, holott George Simion már rég kifejtette, hogy a román Orbán Viktor kíván lenni. „A nemzet miniszterelnöke” nem először cselekszik a nemzet érdekei ellen, amikor az ő személyes és pártérdekei így kívánják. A szerbiai magyarságot már sikeresen Vučić karjaiba terelte, Szlovákiában is sok magyart sikerült rávennie, hogy Robert Ficóra, majd az általa támogatott elnökjelöltre voksoljon.
Az ország gazdasági válsága, az önkormányzatok orbáni, fideszes kifosztása komoly pénzügyi gondokat jelez a 21. kerületben is. Németh Szilárd étvágyát sem lehet kielégíteni. Ennek ellenére a látványköltekezés újabb lendületet vett Csepelen.
Az Orbán-rendszer vezérkarának tábora úgy fog járni, mint a második világháború elvesztése után azok a fiatal német katonák, akik értetlenül néztek idősebb társaikra, mert éveken keresztül csak azt hallották, hogy őket nem lehet legyőzni. 
A lakhatási válság komplex kezelésére nem lesz alkalmas, de jó szolgálatot tehet látványos szépségtapaszként. Ráadásul meg lehetett szerezni vele a Fudan-beruházást megakasztó fővárosi és ferencvárosi önkormányzati ingatlanokat is. Már ki is sajátították. 
Azt állította a miniszterelnök, hogy az elmúlt 15 évben nem látott semmilyen kudarcot az Orbán- kormány tevékenységében, mert – mint mondta – „az abszolút kudarc azt jelentené, hogy amikor látsz egy kihívást, egy problémát, nem vágsz bele, hogy megoldd. Mi nem ilyen csávók vagyunk, ez nem egy ilyen kormány.”
Nagy felfordulás van az önkormányzatban. Egy 2018-as kormánydöntés után csak 2020-ban kezdődött el a képünkön látható Vermes utcai létesítménybe tervezett Csepeli Egészségház (Vermes 12 projekt) terveinek előkészítése. Elmúlt öt év, de semmi sem valósult meg belőle. Milliókért készült tervek lettek kidobva. Új "gazda" van a láthatáron. Hét év után próbálják menteni a menthetőt. Mindez a tervszerű, felelős csepeli (borbélyi) pénzügyi és vagyongazdálkodás jegyében
Nagy bajba kerülhetnek, akik tartanak otthon készpénzt – írta nemrég az orbáni sajtó. Pedig most a készpénzhasználat állampolgári jog lett, de lám, aki otthon tartja a pénzét, ráfizethet. Még szerencse, hogy azonnal kaptuk is a megoldást az Orbán-kormánytól: ugyan, adjátok már oda a cihában tartott kis maradékot, jobb helyen lesz ebben meg abban.
Felsorolni is lehetetlenség, hogy a körömreszelőtől a tüzérségi ágyúig mi mindent készítettek a csepeli Weiss Manfréd Művekben, és még nem is ejtettünk szót a kohóról, vagy az acélgyártásról... A gyáróriás legismertebb terméke mégis a kerékpár lett. 
A totális önellentmondás eddig is kitermelte a totális hülyeséget. Most Szalay-Bobrovniczky Kristóf (képünkön) honvédelmi miniszter magyarázhatja az olyan fárasztó bárgyúságokat, hogy a békepártiság alapja a háborús mentalitás. Hja, ez van: aki mindenkit hülyének néz, abból lehet egy nap a legnagyobb sügér.
Lakbérügyben mit akar a csepeli polgármester és csapata? A közvéleménykutatásnak álcázott irányított, átlátszó kérdezősködés helyett nem kellene inkább őszintén beszélni, valódi társadalmi párbeszédet folytatni a csepeliekkel? Azt olvashatjuk a CSH-ban, hogy „Konszenzusra kell jutni a lakbérek mértékében!” De kivel? Ez itt a kérdés! A gazdagabbakkal, akiknek nem lesz gond az emelés, vagy a szegényebbekkel, akiknek az elmúlt évek hallatlan mértékű inflációja miatt a jelenlegi lakbérek kifizetése és a többszörösére növekedett megélhetési költségek is komoly gondokat okoznak?