Békés, felszabadult lázadás volt június végén a rendszer ellen, öröm, hogy végre egymásra találtak a demokraták, sokan vannak, kiállásra, tettre készek. Ami háttérbe szorított mindenfajta gyűlöletet. Az 1956. október 23-i megmozdulás vagy Nagy Imre újratemetésének hangulata lehetett hasonló. (Baloldaliaknak eszébe juthat 1919. május elseje is, de erről most nem nyitnék vitát.) A szakítás pillanata harangozott. Elég volt ebből, elég volt belőletek, nem érdekel, mit mondtok, mit tiltotok be. Olyannyira, hogy a tömeg nem vonult a Parlament elé, tiltakozó hangon sem kezdeményezett kontaktust a hatalommal. Átnézett rajta, nem létezett számára.Már csak egy dolog lett volna hátra. Hogy az ellenzéki politika mindezt felismerje, tudatosítsa, deklarálja. Nem történt meg.
A képlet ismert. Élettársáról, házastársáról, párjáról már régóta érzékeli valaki, hogy nem figyel rá, kedvére használja, nem lehet rá számítani a háztartásban, a gyereknevelésben, mindent azzal hárít el, hogy itt minden neki köszönhető. Aztán kiderül, hogy más kapcsolatai vannak, benyúl a közös kasszába, hazudozik. A szakítás elkerülhetetlennek látszik. De sokszor csak a józan ész szerint.
Szakítani valakivel pokoli nehéz. Főleg, ha erős érzelmek kötöttek hozzá, ha egyszer megvolt a bizalom. Még ha sor kerül is az elválásra, a kapu nyitva marad. Talán visszajön, észhez tér, érzi a hiányt. Menjen a pokolba, de
Lakbéremelési ügyben több csepeli közösségi oldalon is olvasható volt egy kerületi lakos Borbély Lénárd polgármesternek írt levele, amelyben az emelés mértékét és annak körülményeit bírálta a levélíró. A címzett válaszáról nem tudunk. Különféle díjemelésekben Csepelen mostanában nincs hiány. Újabb és újabb rekordok elszenvedői lehetünk.
A híradások szerint Magyarországon szinte minden áldott nap történik valami abnormális dolog: sok más mellett mozdonyok füstölnek el, buszok lángolnak, a vonatpótló buszokat pótló buszok is késnek, autópályáinkon hegyén-hátán karambolok, MIG–29-es balhék, közelharc a nyilvános vécék használatáért…
Marad a kiszolgáltatottság és az elmaradottság. Csepel-Háros ügye is előkerült a főváros klímavédelmi, közlekedési és városfejlesztési bizottságának legutóbbi ülésén. A testület változatlanul nem javasolja a zártkertes terület lakóövezetbe vonását.
Ők nem tehetnek semmiről. Csak az EU, amelyik éppen hogy kölcsönös vámmentességet javasolt. Orbán szerényen utal rá, hogy ő jobb megállapodást kötött volna. Milyen kár, hogy Orbánnal senki sem akart tárgyalni. Trump sem.
Magára hagyja a szavára hallgatókat a kerületvezető? Miért nem beszél egy olyan ügyben a polgármester, amelyikben ő kezdeményezte a szülők tiltakozását?
Válasz nem volt, fájdalomcsillapító gyógyszert vagy injekciót nem kaptam, mehettem hatórányi várakozás után, ahova tudtam.
A temetések, sír- és urnahely megváltások csillagászati árai mellett, úgy érzem, hogy a Csepeli Temető egyre romló állapotokat mutat. Gyakran elhanyagoltnak, a fák és a dudvák vadhajtásai miatt gondozatlannak tűnik. A bejárathoz odabiggyesztett bódékonténer ezt a hatást erősíti! Nem mondható, hogy bezavar a csepeli összképbe, mert a szemben lévő (szeméttelepként használt, elhagyatott és összedőlni készülő) kenyérgyári létesítmény tövében éppen harmonizáló alkotás.
Azt állította Orbán Viktor a 3%-os fix lakáshitelről, hogy „a magyar álom lényege a saját otthon”, mert az adja a végső függetlenséget.
Még jól emlékszem 2002-re; az akkori választásokra. Még két fordulós volt a rendszer, és az előzetes felmérések biztos Fidesz-győzelmet ígértek, azaz a párt megőrzi kormányzó pozícióját. Ám szavazók másként döntöttek, nagyrészt a székház-ügy felemésztette a Fidesz hitelét, és hitelességét, és, iagz: mindenki számára váratlanul az ellenzék nyert (MSZP, SZDSZ) .
Karikó Katalinra és Nobel díjára mindnyájan büszkék vagyunk. Annak idején - érthetően - a kormány is sokat büszkélkedett vele: közös fotók az első számú vezetőkkel, fogadások, Semmelweis-díj, a magyar tehetség gyakori emlegetése. Sütkéreztek a fényében, a lelküket is odaadták volna egy közös megjelenésért. Most hallgatnak róla, és dugdossák az egykori közös fotókat.
A polgármester tette közzé, hogy befejezéséhez közeledik a Kölcsey Ferenc Általános Iskola „önkormányzati forrásból” történő külső-belső felújítása. A szövegből kiderült, hogy az alsósok régi, zöld épülete még nem készült el, az alsósok egy része a szemben lévő volt óvodaépületében kezdi a tanévet, de karácsony előtt visszaköltözhetnek épületükbe.
Orbántól, Szijjártón át a névtelen senkik seregéig, akik ma Ukrajna ellen uszítanak, hazudnak, gonoszkodnak, nos ők állítják elő azt a szégyen adagot, amely még unokáinkat is feszélyezni fogja. A magyar történelem a dicsőséges diadalok mellett a szégyen történelme is. Van mit szégyenleni a múltból, és ahogy elnézem, lesz mit szégyellni a jelenből a jövőben is.
A befejezéséhez közeledik az a társadalmi egyeztetés, amit a főváros új éjszakai közlekedési hálózatáról indított a Budapesti Közlekedési Központ. Javaslatuk célja a mainál gyorsabb, kényelmesebb éjszakai felszíni hálózat kialakítás a főváros egész területén. A tervezett változtatások természetesen Csepelt is érintik:
Csak azon csodálkoztam, hogy a hatvanpusztai palotakomplexumra Orbán Viktor szemrebbenés nélkül azt merte mondani, hogy az egy gazdasági épület. Meg tudta állni nevetés nélkül!
Nagy Márton gazdaságfejlesztési miniszter csak a csepeliek javát akarja. A csepeli kerületvezetők SZÓ NÉLKÜL odaadják?
Amikor, Orbán majd mint király, kormányzó vagy elnök - bevonul a bűnös városba, akkor azt zebraháton kívánja megtenni. Fehér ló már volt, de annak nem lett jó vége. A zebra mégiscsak más. Fehér lova errefelé minden bugris tengerésznek lehet. No, de zebrája. Ha esetleg mégsem az övé lenne, akkor szerintem barátja és bríftasnija, Mészáros aranykalászos gazda, kölcsön ad egyet a bevonulásra, mert nem irigy. Még ha tudjuk is, hogy közös zebrának túros a háta.
Az önkormányzat vezetői - gombnyomogató baráti társaságuk ellenszavazat nélküli jóváhagyásával - több nem önkormányzati feladatot vállalnak a kelleténél. A költségvetési bevételek nagy részét, mintegy 89 százalékát, saját működtetésre fordítja, ami nem ad más lehetőséget, mint az önkormányzati szolgáltatások árnövekedésének érintettekre való áthárítását. Így aztán például ősztől több ezer forinttal drágul az iskolai menza.
A minap felbukkant egy képsorozat, harminchat éve Prágában készült az augusztus 21-i tüntetésen, amikor őrizetbe vettek több száz, a szabadságért kiálló embert – köztük Deutsch Tamást. Azóta az említett lázadó kormánypárti politikussá vált, aki elérkezettnek látja az időt üzenni a fiataloknak és zenészeknek a mocskosfideszezés miatt. Ami amúgy nem nyáron és nem fesztiválon kezdődött: találkozhatott az ominózus kiáltással aki az elmúlt években járt tüntetésen. De ő már régóta nem jár.