A káosz jó terep lehetne a Tiszával azonos számú fővárosi mandátumot begyűjtő Fidesznek. Szentkirályi Alexandra és a budavári farkasfalka agresszív ugyan, de nem több. Az önmagát a megegyezések bajnokának beállító Karácsony Gergelynek mint városvezetőnek láthatóan fogalma sincs, miként terelje legalább a fő kérdésekben közös mezőre a közgyűlési nyájat.
Párhuzamos univerzumokban mozognak a Fővárosi Közgyűlésben helyet szerző politikai erők, amelyek között egyelőre nincs kapcsolat. Mindenki ragaszkodik a saját valóságértelmezéséhez, tudomást sem véve a másféle nézőpontról.
Karácsony Gergely bukással felérő győzelemmel a háta mögött próbál kapaszkodni a demokrácia hőse szerepbe, miközben az előző ciklusban több olyan húzása is volt, ami nem sokban különbözött az orbáni modelltől, lásd például a Nemzeti Konzultáció mintájára indított lakógyűlést vagy éppen az egyszemélyi döntéshozatalt, amelynek eklatáns példája volt a két kormányközeli üzletemberrel két közgyűlés között saját hatáskörben nyélbe ütött plakátszerződés.
Az új többség – részben ezekre hivatkozva – követeli a hatáskörök visszaadását a közgyűlésnek és a bizottságoknak. Nem is lenne ezzel baj, ha a görbe ujjak nem akarnának szinte mindent, kiszolgáltatott bábbá silányítva a főpolgármesterséget. Karácsony ebbe nyilvánvalóan nem mehet bele. Húzhatna persze