A rendszerváltás eddigi legfelemelőbb pillanata nem a taps volt, nem a nagy beszédek, nem a politikai üzengetés. Hanem az a csendes jelenet, amikor a csepeli dr. Kátai-Németh Vilmos aláírta a szociális miniszteri kinevezését.

És ahogy néztem ezt a pillanatot, a torkomban bizony ott nőtt egy gombóc. Mert ebben a képben valahogy sokkal több volt egyszerű politikánál. Benne volt az, hogy minden ember értékes. Benne volt az, hogy a méltóság nem attól függ, ki mennyire erős fizikailag vagy mennyire „tökéletes” kívülről. Hanem attól, hogy milyen ember legbelül.

És tudjátok, mi jutott eszembe? Hogy hány gyereket csúfolnak nap mint nap az iskolában azért, mert más. Hogy hány ember érzi úgy ebben az országban, hogy kevesebb, mert sérült, beteg, nehezebben mozog, vagy

Tizenhat év értelmetlen múltba révedés, állami erőszak és pusztítás meg pusztulás után végre ismét van jövő Magyarországon. És van remény is. Hogy pontosan milyen lesz ez a jövő, az éppen ezekben a napokban, hetekben derül ki, amikor a megbukott kormány miniszterei átadták és a hivatalba lépett újak hivatalosan is átvették az ügyeket. Tartok tőle, hogy a dossziék egyszerre lesznek hatalmasak és hiányosak – az Orbán-diktatúra összes hagyományát követve.

Irányváltás a kerületvezetővel? A szalagátvágás elmaradt, de a polgármesteri fotózás nélkülözhetetlen volt a Csepeli Piac parkolójában

A csepeli onkormányzat fb oldalán jelent meg a   hír: módosult a forgalmi rend a Csepeli Piacnál. Már-már arra gondoltunk, hogy Városközpont parkolási rendszerének teljes átalakítása indult el.

A hírt tovább olvasva azonban megtudhattuk, hogy a piac északi oldalán lévő parkolónál, lakossági jelzés nyomán, hosszas vizsgálatok, egyeztetések, elemzések után, felülvizsgálták a forgalmi rendet, a kötelező haladási iránytáblák szükségességét.

Végül, a körzet

Ha valaki  összefüggést fedez föl a rendszerváltás, a kukoricamorzsolás és a menekülő egerek között, az magára vessen. Én csupán annyit mondok, ha valaki felelős azért, ami a kukoricánkkal történt, az maga a góré.

Nem tudom, hányan maradtunk meg abból a korból, amelyben ismertté vált a „háztáji” szó, ami, ha ma értelmezni próbálom, elég szerencsétlen kifejezés volt. Mondhatom, a házhoz, jelesül a házunkhoz semmi köze nem volt, a házunktól látott tájhoz még annyi sem. Ez volt az a kicsiny földdarab, amit azért osztogattak a téeszcsé tagoknak (termelőszövetkezeti csoport, oroszul kolhoz), hogy maguk művelhessék meg, a szántástól a vetésen át a begyűjtésig. Krumpli, kukorica, miegymás.

Hogy milyen kemény munkával járt a háztáji kukoricás, azt

Minden titokra fény derülhet egyszer. Még a legnagyobbakra is, csak ki kell várni a megfelelő pillanatot, és megtalálni a forrást. Mi megtaláltuk. Csepel polgármesterénél.

Borbély Lénárd polgármester fb oldalán egy több mint 5 perces kisfilmet nézhettek meg az érdeklődők a május 1-i csepeli retro majálisról. A rendezvényre rendkívül büszke propagandisták kiemelkedő szorgalmát bizonyítja, hogy a kisfilmet megelőzően már elárasztották a csepelieket a programról szóló hírekkel, képekkel: 

Bayer Zsoltot (képünkön Nagy Feró és Németh Szilárd társaságában), Orbán udvartartásának meghatározó tagját arról kérdezték, hogy szerinte a durva stílus szerepet játszhatott-e a Fidesz és Orbán csúfos választási vereségben.

Bayer Zsolt és Fodor Gábor volt a Mandiner Reakció című műsorának vendége, amelyben az alakuló Tisza-kormány mellett a Fidesz történelmi választási vereségének okait is fejtegették. Egy ponton szóba került, hogy akár a fideszes publicista által előszeretettel alkalmazott durva stílus is szerepet játszhatott a Fidesz szempontjából csúfos eredményben

Az alkotmánybíróság visszamenőleges hatállyal megsemmisítette a szolidaritási adóról szóló kormányrendelet egyes rendelkezéseit.  Csepelt több milliárdos sarc kivetésével sújtotta az Orbán-rendszer. A választás utáni új helyzetre való tekintettel is, a csepeli önkormányzat érdeke lenne  a korrekt, a kölcsönös érdekeket figyelembe vevő együttműködés a fővárossal és vezetőivel. Ez egy  valódi civil csepeli polgármesternek igazán nem lehet nehéz.  

A megszűntetett rendelkezések lényege, hogy az Alkotmánybíróság kimondta:

> a szolidaritási hozzájárulás megállapítása, beszedése, és elszámolása folyamatában is van lehetőség közigazgatási perre vagy azonnani jogvédelemre;

> a kormányrendeletet folyamatban lévő bírósági eljárásokban nem lehet alkalmazni, így a 2023-2025 közötti években elindított pereket a

Hoppá, még ki sem hevertük a május 9-ei nagy és örömteli bulit, a szemfüles hatóságok már őrizetbe is vettek egy  nem rég leszerelt fideszes képviselőt, Bóna Zoltánt. A korrupciós bűnügy szálai Csepel szomszédságába, Halásztelekre, egészen pontosan a polgármesterig vezetnek vissza.

Hiába, az ügyészség tudja a dolgát. Ha valakivel kapcsolatban a törvénytelenség gyanúja vetődik fel, már le is csapnak. Jó, fel lehet vetni, hogy mégis, mi a fenét csináltak az elmúlt bő másfél évtizedben, amikor a szemük előtt lopták el a fél országot. de ne legyünk telhetetlenek.

A túlélési ösztön most így működik az ügyészekben: íziben bepótolják azt a mulasztást, amelynek következtében néhány ezer vagy tizezer milliárdnak egyelőre bottal üthetjük a nyomát. De már összekapták magukat, hirtelen tudják a dolgukat. Ahogy ma már például az állami tévénél vagy hírügynökségnél dolgozó munkatársak egyre nagyobb része is úgy emlékszik, hogy ő mindig is. És ellenállt és mindent megtett és belülről

Legyen vége Csepelen is az átvágásoknak! A választások mérlegelésénél szokták együtt emlegetni a törvényes és tisztességes jelzőket. Most éppen választások után vagyunk, és ideje elgondolkodnunk, hogy Csepelen hogyan is állunk ezzel a két jelzővel.

Borbély Lénárd polgármester eljátssza, hogy nem történt semmi, csak parlamenti választás volt, ami semmiben sem érinti az ő polgármesteri helyét. Nem tisztességes erre az álláspontra helyezkednie, mert a választás tényleg az ország vezetőiről szólt, de a hatalomgyakorlás helyi módszereit is hatalmas kritika érte!

Csepelen ugyanis az elmúlt 16 évben élenjártak a demokrácia, a nép által ellenőrzött helyi hatalom leépítésében, az egyeduralom kialakításában. Lehet, hogy találhatók olyan jogszabályok, amelyeket jogi csűrés-csavarással rá lehetne erőltetni néhány megtett dolgukra, de ezek tisztességes volta szóba se jöhet.

1, Itt van például a Németh és Borbély urak által egyaránt alkalmazott

A mindent megszépítő messzeség számlájára írható, hogy a férfi emlékezetében az első mondatok úgy fogalmazódtak meg: „minden úgy indult, mint a tündérmese”. Ha jobban belegondolt, soha semmi nem indul úgy, mint a tündérmese. A józanság és a tapasztalat szólal meg utóbb, amire ötven éves korára szert tesz az ember.

A nagy csinnadrattával bemutatott, a romos Rákosrendezőt felvirágoztatni hivatott, az elvetélt, botrányos „Mini-Dubait” felváltó tervek akkor lennének relevánsak a fővárosiak számára, ha a korábbiak elkészültek volna! De nem készült el sem az Észak Csepelre tervezett „lagúnás” beruházás, sem a „diákváros” elképzelés sem. Az egyik helyén elhanyagolt főleg invazív növények által benőtt vad környezet, - bitangokkal, és a társadalom kivetettjeivel - a másik elplanírozva, régi épületei kirabolva, maradványai az égnek meredve, katasztrófa sújtotta területnek látszik.

A tervasztalról nem csak a lakónegyedek nem kerültek át a valóság színterére, hanem olyan ehhez képest egyszerűbb műveletek sem, mint a HÉV bevezetése a Kálvin térre, (5-ös metróról ne is beszéljünk) vagy a Dél Pestet összekötő közlekedési folyosó az utakkal, hidakkal és villamos vonalakkal!

Az új városnegyed elképzelésének hatalmas tervezési díjait kifizették, a bemutató banketteket megszervezték, az ünnepi beszédeket felolvasták: oszt annyi! Az elképzelések tervpapírokon, és adatrögzítőkön maradtak majd

Albert Einstein (1879-1955) világhírű fotóját, melyen kinyújtja nyelvét bizonyára sokan ismerik, de a miértjét még kevesebben.

A képet Arthur Sasse, az UPI fotósa készítette, az újságírók egész hadának társaságában, akik mind azért gyülekeztek az utcán, hogy szóra bírják az Egyetemi Klubban születésnapját ünneplő Einsteint egy mondat erejéig.

A kép 1951 március 14-én készült, az Einstein 72. születésnapjára rendezett összejövetelt követően, Einsteint az Aydelotte házaspár társaságéban kapták lencsevégre, ugyanis

Úgy látszik, a Fidesz és az Orbán-rendszer hatalmas választási veresége hirtelen megváltoztatta Csepel „független” polgármesterének eddigi viszonyát Radnóti Miklós csepeli szobrához. Mint ismeretes, valamivel több, mint hat éve, 2020 januárjában, testületi döntés nélkül, az éj leple alatt, a kegyetlenül meggyilkolt mártír költő szobrát 30 méterrel arrébb rakatta, áthelyeztette a Radnóti Miklós Művelődési Ház előtti parkban. Radnóti helyére Wass Albert szobrát állíttatta.

A Népszava akkor, 2020. január 10-én, ezt írta: 

„Szimbolikus hadüzenetet küldött a Fidesz, amikor Radnóti mellé állították Wass Albert szobrát….a 3,2 millióba került szobor kapcsán…polgármester elismerte, hogy előzetesen sem a lakossággal, sem a Magyarországi Zsidó Hitközségek Szövetségével nem egyeztetett (csak a Csepeli Lelkészi Körrel és a székesfehérvári püspökséggel konzultált), de indítványát nem volt hajlandó visszavonni.” 

    Sőt, tavaly, Radnóti ötéves áthelyezését elhallgatva, Wass Albert születésének 117. évfordulóján, Borbély úr az fb oldalán, még az alábbiakat írta Wassról: „…Munkássága örök értékeket közvetít, amelyek

Az első rendszerváltás idején, ’88–90 táján az akkor felelős pozíciókba került negyveneseknek az volt a dolguk, hogy a már minden szempontból vállalhatatlan államszocializmus maradványait a lehető legtisztességesebb módon adják át az újonnan érkezőknek. A mai rendszerváltó negyveneseknek viszont az lesz a dolguk, hogy a lehető legkisebb – de mindenképpen elkerülhetetlen – veszteséggel számolják fel az elmúlt másfél évtized örökségét. A múltbéli alakok erejük teljében bezártak maguk mögött egy ajtót. A mostani erőtől duzzadóknak egy másikat kell szélesre tárniuk.

Annak idején úgy hívták őket: „a Dimitrov téri fiúk”. Azokról a fiatal oktatókról, illetve végzős hallgatókról van szó, akik a hatvanas és hetvenes évek fordulóján a budapesti Közgázon tanítottak, illetve tanultak. És akik két évtizeddel később a hazai gazdaságpolitika, illetve a kormányzat csúcspozícióiban bukkantak fel. Az előbbi csoportba tartozott Hoós János, Kemenes Ernő és Horváth Ferenc, az utóbbiba Németh Miklós, Kunos Péter, Visi Ferenc és Mohai László.

A mindig kedves Goldperger István, aki szintén fiatal oktató volt a polgazd tanszéken, később találó megjegyzést tett rájuk: ők voltak azok, akik „a 2-es villamossal érkeztek a hatalomba”. Ha valaki megnézi a 2-es villamos azóta is változatlan útvonalát, akkor

Ma megalakul az új parlament és kormány, hivatalosan is véget ér az Orbán-rendszer 16 esztendeje. Az ország házában, s előtte a téren, illetve a rakparton mindezt örömteli-ünnepi programok kísérik, ám az új rendszerváltás legemlékezetesebb pillanata mégis csak az lesz, amikor Orbán Viktor becsukja maga mögött a T. Ház kapuját. Ki- és elvonulása zárja le az elmúlt 36 esztendőt, sőt, valójában a Nagy Imre és társai 1989-es temetésétől eltelt időszak végére tesz pontot.

Az új Országgyűlésben mindössze egyetlen olyan politikus, a fideszes Németh Zsolt marad, aki az első szabadon választott parlamentnek is tagja volt, ami jól mutatja, egy szűk harmadszázad alatt lecserélődött, elkopott a teljes rendszerváltó elit. Elsőként az MDF tűnt el, majd a kisgazdák, őket követte az SZDSZ, mára kopott el végleg az MSZP, s noha még küld képviselőket az országgyűlésbe, a KDNP kriptopárttá silányult már két évtizede, most pedig a Fidesz is elindult a lejtőn és az

Több  fővárosi kerületben évek óta építik az új önkormányzati lakásokat. A Csepeli Hírmondó cikke szerint viszont Csepel több mint két évtized után most még csak ott tart, hogy egy bizottságnak kell majd javasolni egy bérlakásprogram elindítását. Tisztelt kerületvezetők! A nálunk és a CSH cikk végén is képpel büszkén bemutatott csepeli önkormányzati lakások 2003-ban, huszonhárom évvel ezelőtt, még a szocialisták időszakában lettek átadva! Azóta Csepelen új önkormányzati lakás nem épült.

Ami a Csepeli Hírmondó 2026. május 6-án megjelent idei 9. számából kimaradt, azt mi közzétesszük, ami megjelent, arról elmondjuk véleményünket. 

Majd egy hónappal az országgyűlési képviselőválasztás után az önkormányzatinak nevezett lap ugyanott folytatja, mint a választások előtt. Ismét a polgármester fb oldala a kiinduló pont. Sikertörténeteket közölnek itt is, ott is.  Így aztán a CSH-ból nem tudhatjuk meg, hogy hova tűnt a Budáról fideszes képviselő-jelöltnek Csepelre küldött Király Nóra?! Mennyi közpénzt költöttek a kampányára a kerületvezetők?!

    A Tisza jelöltjének győzelme, a Fidesz és a Borbély-Németh duó által támogatott budai jelöltjének súlyos helyi veresége ellenére, Csepelen tehát minden maradt/marad, ahogy volt. 

Véleményünk a lap néhány írásáról:

Talán egyszer azt is megtudjuk, Orbán és Szíjjártó végül is milyen ellenszolgáltatást kapott az orosz felebarátoktól.

„Nem ülnek oroszok az asztalnál” – ezt mondta a lengyel miniszterelnök minap az Európai Bizottság utolsó tanácskozásán, amire a bukott magyar kolléga már el sem ment. Tusknak ez a mondata pontosan jelzi, hová züllesztette Magyarországot Orbán. Eddig az volt szokás, hogy ha valamely tagállamban kormány vagy miniszterelnök váltás történik, a soron következő bizottsági ülésen a régit szépen és méltó módon elbúcsúztatják. Most viszont azt ünneplik, hogy eltűnik a színről.

Ennél azért nincs lentebb. Orbán politikai pályafutása ezen a ponton véget ért. Még ha vissza is szeretne térni, még ha össze is tudja lapátolni most inkább szétesőben lévő pártját, az már nem menti meg attól, hogy a történelmekönyvekben mint áruló, mint a szövetségeseit kijátszó, végtelenül cinikus és mérgező hatású szereplőként jegyezzék. Ha egyáltalán. Az orosz rulettben kedvenc játszótársa, Szíjjártó Péter talán még rosszabb minősítést kap, hiszen

Április 12 vagyis az országgyűlési választás várható helyi hatásaival nemcsak a kerületi  önkormányzatnak, hanem  Csepel politikai, civil szervezeteinek is számolni kell.

Magyarország nagy részén új, rendszerváltó átalakulások várhatók a politikai, gazdasági, társadalmi élet valamennyi területén. Hogy a csepeli önkormányzati vezetés figyelmen kívül hagyhatja vagy sem mindezt, az

Orbán Viktor a választási vereség okait kutatva még mindig a kampányhibákra hivatkozik, de a lényeget nem említi: nem vette észre, vagy nem akar beszélni arról, hogy a magyar nép  megelégelte a hazugságot, a csalást és a lopást.

Az itt élők elutasítják a luxizást, a törvényesített korrupciót, az uszítást, az ellenőrzésre hivatott szervek leigázását, a média ferdítéseit, ahogy az