Sebes György publicisztikája a Népszavából
A szocialistáknak egy nagyon egyszerű kérdésre kellene egyértelmű választ adniuk. Valóban le akarják-e váltani a jelenlegi kormányt a következő parlamenti választáson, vagy jó nekik az, ami most van?
Erre persze csak látszólag könnyű válaszolni. Előtte ugyanis azon kellene gondolkodni, szabad-e bármilyen módon támogatni őket - most.
Mindez az MSZP elnökének legújabb nyilatkozatai kapcsán merült fel. Molnár Gyula ugyanis megerősítette, pártja nem támogatja a kötelező betelepítési kvótát. Ez nem kevesebbet jelent, mint hogy ha egy erről szóló törvényjavaslatot terjesztenek a parlament elé, akkor a szocialisták készek támogatni a kabinetet.
Úgy látszik, már nem áll egészen távol tőlük Orbán Viktor álláspontja, amely szerint
a kérdést nemzetállami keretekben lehet - kell (?) - megoldani. Ugyanakkor az nem új, hogy az MSZP következetesen elutasítja a kvótát. Az persze még nem eldöntött kérdés, hogy az unió valóban rá akar-e, és ha igen, rá tud-e kényszeríteni a tagállamokra kötelezően betelepítendőket. Az viszont világos, hogy a szocialisták ezzel a véleménnyel igazából azt akarják mondani: feleslegesnek - és pénzkidobásnak (is) - tartják az október 2-i népszavazást. És persze az is tény, hogy választóik egy része - mint pártállástól függetlenül a többség - menekült- és bevándorlásellenes. Köszönhetően a kormányzati propagandának.
Azzal azonban, hogy Molnár Gyula érvelésével - szavakban legalábbis - kiállt a kormány mellett, átlépett egy igen érzékeny határvonalat. És mivel úgy tudni, ez még a pártban nem is egyeztetett álláspont, felmerül, vajon készek-e elfelejteni, hogy a jelenlegi rendszerrel semmilyen módon nem vállalhat(ná)nak közösséget. Már csak azért sem, mert ebben nekik a mit sem számító díszellenzék szerepét szánták. Már csak azért sem, mert a vezető kormánypárt állandóan rájuk mutogat (vissza) több mint hat év távlatából is. Már csak azért sem, mert Orbánék egyetlen törekvése hatalmuk bebetonozása. Ha pedig mindezt nem veszik észre, vagy hajlandók asszisztálni hozzá, akkor megérdemlik sorsukat.
Bár meglehet, a helyzet még rosszabb: semmi sem az, aminek látszik és mindenki csak szerepeket játszik. Ez esetben a bevezető kérdésnek sincs már értelme.
Sebes György
