Orbán Viktor miniszterelnököt így mutatták be a tüntetők az Opera előtt.

A maradiság naftalinos és atillás fantomja járta be az Operaház széksorait. Neofiták és megfelelési vágytól űzött percemberkék töltötték meg a terem nagy részét. Ünnepeltették, tapsoltatták magukat az emelvényen és a nézőtéren egyaránt. Közben dühösen, és félelemtől reszketőn figyelték az utcán gyülekező sokaságot. Azt a sokaságot, amelyik nem kér ebből a módszerből! - olvashatjuk Horváth Gyula firss blogbejegyzésében, amit most változtatás nélkül közlünk:

Az Operaház fantomja

Az újesztendő első munkanapján a Fidesz megünnepelte a hazánkra kényszeríttet alkotmánypótló alaptörvényét!

A mindig az életről, az emelkedett erkölcsiségről, és a művészetről híres ház falai között már megint más szellem uralkodik.
Fantom, amelyik gúzsba köti, elszigeteli ezt a népet Európától. Pedig ezt a házat éppen ennek a fantomnak az ellenkezőjére alkották meg. A magyar szellemnek a modern világhoz való tartozását szimbolizálja, emelkedett, világhírű esztétikája.
Az Operaház mostani fantomja olyan előadás volt, amit a demokratikus országok nem tartanak értéknek. Ma már, nem is visszalépésnek, hanem olyan irányú elindulásnak, ami nem befelé, hanem egyre inkább kifelé vezet Európából.

Amikor Európát emlegetjük, nem elsősorban a földrajzi kiterjedést, sokkal inkább az erkölcsi, morális állapotokat vizsgáljuk. Ebből következhet az, hogy a kontinensen a Fidesz KDNP természetes szövetségesnek számító konzervatívok kezdik legerősebben bírálni, szorítani, félretolni a magyar populista pártkoalíciót.
Pironkodva küldenek, ejnye-ejnye intelmeket.

Aztán szigorú pénzügyi korifeusokat, majd -mint legutóbb- szájbarágós egyértelmű üzeneteket.
Azért, mert muszáj nekik demonstrálniuk, hogy azzal a populizmussal, félrevezetésen és a félelmen alapuló politizálással, amit a magyar kormány tesz, nem hajlandók közösséget vállalni.
Az európai és USA politikusok igaz, hogy konzervatívok, de ezt a minőségüket jóval megelőzi az, hogy demokraták.
Ezt az alapkövetelményt látják veszélyben a mai Magyarországon. Mindezt azon intézkedések és törvények megalkotásából következtetik, amelyek ennek a kormánynak a munkáját fémjelzik.

Az újév második napján a maradiság naftalinos és atillás fantomja járta be az Operaház széksorait.
Neofiták és megfelelési vágytól űzött percemberkék töltötték meg a terem nagy részét. Ünnepeltették, tapsoltatták magukat az emelvényen és a nézőtéren egyaránt. Közben dühösen, és félelemtől reszketőn figyelték az utcán gyülekező sokaságot.
Azt a sokaságot, amelyik nem kér ebből a módszerből!

A rendszerváltás óta ez az ország jólétet és biztonságot akar.
Ezeket, pedig a demokratikus országok eddigi eredményeiben látták megtestesülni. Nincs a világon olyan ország, vagy régió, amelyik ne a modernizmus eredményeit és módszereit használva érte volna el a sikereit.
A nacionalista befelé fordulás és a gyűlölködés az emberek és népek egymásnak ugrasztása a történelemben hosszú távon még csak vért, kínt és szenvedést hozott az embereknek.
Százezer ember az utcán, és rengeteg szövetségese a gondolatok mezején azt harsogta, hogy rossz az az út, amelyiken választott vezetői poroszkálnak.

Az utca szelleme és az Operaház fantomja a pesti Andrási úton január másodikán megütközött!
Nem volt döntő ütközet! Erőfelmutatás volt, ami csak a kezdetet jelenti.
Most már a hazai konzervatív beállítottságú gondolkodóknak is el kéne meditálniuk azon, hogy meddig engedik lejáratni saját tisztességben felépített egyéniségüket.
Csak egynek kéne kimondania azt az őszinte szót, hogy a király meztelen!

A rendezvény civil szerveződésen alapult. Végig meg tudta őrizni ennek méltóságát.
Nem volt könnyű, mer a fantom kiszökött az operából és gárdaszellemű gyűlölettel tört a népre.
Másrész viszont volt olyan politikai erő, mely el akarta lopni dicsőségüket. Durva, alpári szavakkal devalválta az esemény emelkedettségét, és visszafojthatatlan reváns vággyal kívánt fölébe kerülni.
Mert nem képes belátni, hogy nem pártok és politikák viaskodnak, hanem eszmék és erények. Ezeknek nem fölébe kerülni kell, hanem együtt menni vele azért, hogy a fantom nehogy kijöjjön az operából!

Írta: Horváth Gyula