„Mi lesz ebből az országból, ha észreveszi, hogy a hazugok országa? Nem vagyunk már optimisták, s jó előre sajnáljuk azt, aki ezt hangosan megmondja. Föltétlenül megkövezik, s az ország tovább hazudik önmagának s úgynevezett vezéreinek. Hogy a vezérek is hazudni fognak, arról talán kár is elmélkedni. Mit tudnak ezek mást, mint hazudni, ámbár azt igazán jól tudták, s jól tudják mindörökké ámen.” (Ady Endre 1908.)
Ady Endre gondolatainak megidézésével újabb csepeli olvasónk, Nagy Gyula küldött cikket szerkesztőségünknek. Írását szívesen fogadtuk, és figyelmébe ajánljuk mindenkinek, akit érdekel, hogy mi és miért történik mostanában Magyarországon? Honnan táplálkozik az úri gőg és a vele együtt járó országpusztítás.
Magyarországon ma különös idők járnak -írja Nagy Gyula, majd így Folytatja: Kezdjük az "eredendő bűnnel": mit nevezünk kétharmadnak? A Fidesz(KDNP) 2010-ben 2,7 millió választó szavazatát kapta. Ez a teljes népesség 27%-a, a szavazásra jogosult 8 millió embernek 33.7%-a. Kétharmad az, ami különben az összes szavazó arányában 52,7 %. A választást követően még elhangzott néhány mentegető szó, melynek lényege az volt, hogy a fülkeforradalmat úgy kell érteni, hogy azok, akik nem mentek el szavazni, a jogaikat átruházták az urnák elé járulókra, ezzel legitimmé (igazolttá) vált a győztesek teljhatalma. A választási törvény jóvoltából a parlamentben ez az arány eredményezett kétharmados többséget.
A "zemberek" 27%-ának felhatalmazása alapján lehet mindazt csinálni, amit ma a kormány művel. Évtizedeket eltörölni a magyar történelemből, visszamenőleges hatályú törvényeket alkotni, a demokratikus ellensúlyokat felszámolni, a bírósági ítéleteket semmibe venni.
Fel lehet rúgni a teljes magyar jogrendet, ellehetetleníteni a szakszervezeteket, kiszolgáltatottá tenni a munkavállalókat. Vég nélkül sorolhatnánk az anomáliákat, miközben a pártszócsővé silányított közszolgálati média dicshimnuszokat zeng a nemzet nagyszerűségéről. Szóvivők és pártkatonák merev arccal öntenek a képünkbe képtelen hazugságokat.
A hazugok országa lettünk. Még szomorúbb, hogy ez nem most kezdődött. A Budapesti Napló 1908. január 24-i számában Ady Endre ma is aktuális írása ezt igazolja. (Nagy Gyula)
Ady Endre : A HAZUGOK ORSZÁGA
"Ez már kész tragikomédia, ez mindennek a megcsúfolása, ez a tételes röhej. De mégse lehet csak őket vádolni, mégse lehet azt mondani, hogy mindennek a koalíció az oka. Úgy tudjuk, hogy a koalíción kívül még ez idő szerint létezik egy ország is. Ez az ország lehet becsapott, elszédített, alvó, de mégis csak ország. Ennek az országnak van népe, olyan-amilyen polgársága, közvéleménye. Ez az ország, mint minden eleven orgánum, él, tendál, vágyik, akar. S ez az ország úgy viselkedik, mintha egyenesen az ő életföltétele volna az a hazugság, mely pedig csak az ő mai urainak életföltétele. Az országnak hazudnak a kormányzói, s az ország azt hazudja vissza, hogy rendben van. "Gúzsba kötlek - üzenik a kormányzók -, megcsinálom, amire Tisza se mert gondolni." Az ország kéjesen, álmosan nyújtózik egyet, s kinyújtja kezét-lábát: tessék.
Nemcsak ők hazudnak és csalnak: mindnyájan részesek vagyunk a bűnben. Miként nekik, mindünknek van titkos célja, ápolt reménye, fekete álma. Íme a nemzeti idealizmus milyen cinikus gazembereket nevelt belőlünk. Nagytiszteletű Baltazár úr már nem irigyli a váradi püspök vagyonát. Apponyihoz hálaföliratokat írnak a szabadságukról híres kálvinista gyülekezetek. A házszabályrevízió s a svindleres választói jog elé nyugodtan nézünk: semmi baj. Azzal vigasztalja magát a magyar, hogy mégis csak jobb dolog az, ha a kitűnő Kossuth Ferenc, Apponyi és Andrássy árulják a hazát, mint ha idegenek teszik ezt. Tisza István idegen volt, s mindenki idegen, akit nem Ugron Gábor bélyegez le tüzes vassal, mint a marhát. Nemcsak a kormány csal, általános a csalás; mi is csaljuk a kormányt. Csaljuk a kormányt, csaljuk egymást, csaljuk a jelent és csaljuk a jövőt. Pénzekkel talpra állítottuk a politikai desperádókat, hogy meglegyen az anyagi függetlenségük is - az árulásra. Rábíztuk magunkat és sorsunkat azokra, akikre tíz esztendővel ezelőtt tíz garast és tíz embert nem mertünk volna bízni.
Mi csak arra vagyunk kíváncsiak, hogy meddig győzzük még hazugsággal és erővel. Mert a fizika szerint mégis csak az erő minden, s az erő elfogy, ha más hivatása nincs, mint - kitartani. Kitartottuk s kitartjuk azokat, akik megölik a jelenünket, de mi lesz a jövővel? Reméljük, hogy egy-két ember akad még ebben az országban, akinek a jövő is eszébe jut?
Van a hazugságnak egy gyönyörű legendája, melyet talán fogjunk rá Demokritoszra, mint mindent, minek gazdáját adni nem tudjuk. Együtt éltek a hazugok, s gyönyörűeket hazudtak egymásnak és végül - mindenki hitt egymásnak. S mikor az igazság csak egy kicsit közeledett hozzájuk, jajgattak, jajgattak és biztatták egymást, hogy az igazság - nem igaz. Ma is élnének, ha meg nem haltak volna ezek a hazugok, s ha az életnek nem volna princípiuma a valóság. Mi lesz ebből az országból, ha észreveszi, hogy a hazugok országa? Nem vagyunk már optimisták, s jó előre sajnáljuk azt, aki ezt hangosan megmondja. Föltétlenül megkövezik, s az ország tovább hazudik önmagának s úgynevezett vezéreinek. Hogy a vezérek is hazudni fognak, arról talán kár is elmélkedni. Mit tudnak ezek mást, mint hazudni, ámbár azt igazán jól tudták, s jól tudják mindörökké ámen.
