CSEPELIEK ÚJSÁGA

Hírek, tudósítások, tények, vélemények

TISZTELET A TŰZŐRZŐKNEK!

2012. november 16. 00:05 - csú

Gondolkodó-v_3.jpg„Szabadok voltunk valaha nagyon régen / de hogy mikor / arra már nem emlékszünk. / Fogságba estünk és olyan tökélyre / jutottunk ebben már, hogy a fogoly / áll őrt / saját börtöne kapujában. / S a szabadítók bátor és merész / csapatait egy üres sorozattal / elégedetten lekaszáljuk” (Tamási Lajos: Az ember mértéke)

„Őrzők, vigyázzatok a strázsán, / Az élet él és élni akar, / Nem azért adott annyi szépet, / Hogy átvádoljanak most rajta / Véres s ostoba feneségek. / Oly szomorú embernek lenni / S szörnyűek az állat-hős igék / S a csillag-szóró éjszakák / Ma sem engedik feledtetni / Az ember Szépbe-szőtt hitét / S akik még vagytok, őrzőn, árván, / Őrzők: vigyázzatok a strázsán.” (Ady Endre: Intés az őrzőkhöz)

VOX cikke: Aktuális írás jelent meg a csepelujsag.blog.hu-n, „Tűzőrzők az 50 éves Csepeli Olvasó Munkás Klubból” címmel. Örültem, mert magam is olvasó ember lévén, rendszeresen olvastam a klub kiadványait, s néha most is bele-bele lapozok egy-egy megőrzött példányba. Eljutott hozzám – baráti körből –, a klub újabb kiadványa is, a „Tűzőrzők 2012” is, amely méltó módon köszönti az évfordulót.

A fentiekben címével idézett íráshoz, a klub történetének rövid áttekintéséhez, nincs mit hozzátenni. Irodalmi felkészültségemből, hozzáértésemből egyébként is, csak a vers, a próza feltétlen szeretetére, az írók tiszteletére „telik”, de ezt is köszönöm a sorsnak. Mindössze azért merek néhány sort, az irodalmat ismerők körében nagy megbecsülésnek örvendő G. Komoróczy Emőke írásához hozzátenni, mert tisztelegni akarok. Tisztelegni, az őrzők, a csepeli „Tűzőrzők” előtt. Elsőként a szerkesztői és lektorálási feladatokat ellátó Lengyel Gézát kell megemlítenem. Nem esik nehezemre. A költő, a „tanár úr” hét éve vezeti a klubot, s az az alázat, ahogy előszavában ír az elődökről, sokak számára példaértékű lehetne. „Emlékezzünk”, ajánlja a szerkesztő, leginkább, az 1923. január elsején született Tamási Lajosra, a „Piros a vér a pesti utcán” költőjére, az alapítóra. Tamásira, aki húsz éven át vezette a klubot, s akit a szerkesztő „Az ember mértéke” című versével idézett elénk a kötet első fejezetében.  A vers egyébként, a költő 60. születésnapjára, a Csepeli Munkásotthon által kiadott „Születésnapomra” című kötetben jelent meg, 1983-ban. Tamási, az irodalomtörténész szerint, „ekkor már mindent tudott a korról”. Ahogy írja, „Tisztában volt vele: alattvalók és uralkodók ugyanannak az éremnek két oldala. A diktatúra kitenyészti az alattvaló-lelkületű embereket, és fordítva: azok önként meghajlanak, s meghunyászkodásukkal fenntartják a diktatúrát. Szabadságról ilyen körülmények között természetesen beszélni sem lehet”.  S, hogy mennyire időszerű a Lengyel Géza által felidézett vers, annak bizonyítékául magam is megidézem az utolsó versszakot: „Szabadok voltunk valaha nagyon régen / de hogy mikor / arra már nem emlékszünk. / Fogságba estünk és olyan tökélyre / jutottunk ebben már, hogy a fogoly / áll őrt / saját börtöne kapujában. / S a szabadítók bátor és merész / csapatait egy üres sorozattal / elégedetten lekaszáljuk”

Kijár az elismerés a Csepeli Munkásotthonnak is. Annak a Munkásotthonnak, amely létrejötte, 1962 óta helyt ad, „Minden kedden” és máskor is, a magát tíz éve Tamási Lajos Olvasó Munkás Klubnak nevező, országszerte ismert és elismert, ahogy Lengyel Géza nevezi: „parányi kis közösség”-nek.  És nem csak „eltűri” tevékenységét, de büszkén hirdette, hirdeti klubjai között, s minden kiadványát anyagilag segítette, segíti. Most is, amikor a kultúra, az oktatás hadállásai egyre szorulnak vissza, sőt elindult ismét államosításuk, amikor „Látod, ontanak rőt vért, / lelkünkben zűrzavar van”, vagy amikor a jelenlegi polgármester, megszüntetve az önkormányzati támogatást, csak egyszerűen „kommunista fészeknek” nevezi a 92 éve a csepelieket szolgáló Csepeli Munkásotthont.

Gratulálok az idén ötven éves Tamási Lajos Olvasó Munkás Klubnak! Csakúgy, mint az évkönyvben verseikkel, írásaikkal „szereplő” költőknek, íróknak, amatőröknek, és profiknak. De nem maradhatnak ki a fotók, az illusztrációk készítői, s a kiadvány megjelenését támogató vállalkozók sem. Hölgyeim és Uraim! „Ez jó mulatság, férfi munka volt!”

Ady Endre írja, az „Intés az őrzőkhöz” című versében: „Őrzők, vigyázzatok a strázsán, / Az élet él és élni akar, / Nem azért adott annyi szépet, / Hogy átvádoljanak most rajta / Véres s ostoba feneségek. / Oly szomorú embernek lenni / S szörnyűek az állat-hős igék / S a csillag-szóró éjszakák / Ma sem engedik feledtetni / Az ember Szépbe-szőtt hitét / S akik még vagytok, őrzőn, árván, / Őrzők: vigyázzatok a strázsán.”

V O X

komment

A bejegyzés trackback címe:

https://csepeliek.blog.hu/api/trackback/id/tr474909372

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása