Az Értől az óceánig

A temetés szép volt, ha egyáltalán egy temetés szép lehet, mondjuk inkább, hogy méltó volt Horn Gyula nagyságához. Az igazi kisemberek miniszterelnökét temettük el. Ahogy könyvében „A CÖLÖPÖK"-ben olvastam, proli miniszterelnöknek tartotta magát. Szerény, de nagyon nagy távlatokban gondolkozó és látó, érző politikus volt. Az egyetlen, aki működése, ideje alatt az ország fejlődött. Ma is szívesen emlékezem egy csepeli összejövetelre, egy György névnapra, amikor a sors kegyeltjeként mellette ülhettem és beszélgetett velem. Soha sem felejtem el, soha nem felejthetjük el, hisz sokat tett értünk, Csepeliekért a „melósokért", az idősekért, mindenkiért. Szívesen jött Csepelre.

A beszédek, különösen Katona Béla a család felkérésérére elmondott megemlékező beszéde méltó volt Horn nagyságához. Érdemes még egyszer felidézni, elolvasni. Egyetlen egy momentum volt, ami méltatlan Horn Gyula személyiségéhez, emlékéhez, amikor a jelenlegi miniszterelnök helyezte el koszorúját. Az a pillanat felejthető.

Katona Béla beszéde Horn Gyula ravatalánál

Tisztelt Gyászoló család! Tisztelt búcsúzók!

Néhány napja vesztettük el Horn Gyulát, de hosszú ideje hiányzik már. Hiányzik a férj, az apa, a nagypapa, a barát. És hiányzik őszinte, helyenként érdes, de mindig felelős hangja a magyar és az európai közéletből.

Amikor a rádió bemondta Horn Gyula halálhírét éppen egy fodrászüzletben ültem. A mindig zsibongó boltban szokatlan csönd lett egy pillanatra. Azután halk beszélgetések kezdődtek. Értette a gondjainkat, mondta valaki, törődött a sorsunkkal mondta a másik. Tudtuk, ami nekünk fáj, azt Ő is érzi és miniszterelnökként is megmaradt kisembernek. Olyan volt, mint mi. Egy volt közülünk!

Egy volt közülünk! Hazafelé ez a mondat járt a fejemben és arra gondoltam, ha Horn Gyula egyszerű politikus lett volna, elég is lenne ennyi. Ha Anna, a felesége, Kisanna és Gyula a gyerekei, az unokák, barátok, harcostársak állnák körül a sírt, mindenki értené ennek a mondatnak a nagyszerűségét és megnyugodva vennének Tőle búcsút.

De Horn Gyula nem egy volt a politikusok közül. Ő volt az a kiemelkedő magyar államférfi, aki Ady Endre gondolatait idézve: az Értől indult és eljutott az Óceánig. Élete maga volt a XX. század Magyarországának történelme, annak minden cikk-cakkjával, ellentmondásával együtt. Ez a század sok nehézséget, megpróbáltatást tartogatott a számára, mégis amikor lehetősége nyílt rá az ország, sőt Európa sorsának alakítója lett.

Aki a '30-as években szegény, hétgyermekes munkáscsalád – Ő úgy mondaná, „proli család" - fiaként született, akinek gyermekkora legnyomasztóbb érzése az állandó éhségérzet volt, akinek az apját politikai szimpátiája miatt agyonlövik, és gyerekként éli át a világháború borzalmait – az nem sok jóban reménykedhetett. Neki, sok hasonló sorsú kis társával együtt, a kommunisták adták meg a felemelkedés lehetőségét. Esti iskola, szakérettségi, és – ami már keveseknek adatott meg – az egyetem, igaz, csak a Szovjetunióban.

A 'Fényes Szelek' nemzedékéről sokaknak már csak Jancsó Miklós zseniális filmje jut eszébe, de Horn Gyulának ez volt maga az élet. Boldogan, vidáman énekelve szálltak fel a vonatra, és hamarosan meg kellett ismerkedniük a szovjet valósággal. Meg kellett tanulniuk, hogy a szocializmus sem véd meg az üldözéstől, az igazságtalanságtól és a szegénységtől. Amikor pedig diplomával és tapasztalatokkal gazdagodva hazatért és családot alapított, hamarosan belekerült az 1956-os forradalom forgatagába. Ami csak azoknak tűnik egyszerűnek, akik nem élték meg azoknak a napoknak az örömeit, csalódásait és borzalmait. Nem egyedül volt, aki akkor és ott rossz döntést hozott.

Utána elmerülhetett volna az akkori külügyi munka könnyű, unalmas, de jó megélhetést biztosító állóvizében, de akinek önálló véleménye van és el is meri mondani, annak mindig szembe kell néznie a következményekkel. Ő ezt a nehezebb utat választotta. Neki mindenért keményen meg kellett dolgoznia. Figyelt, tanult és gondolkodott, így jutott el addig a felismerésig, hogy ennek az országnak csak Európában van jövője, és „Komp-ország" hajóját a nyugati partoknál kell végleg kikötni.

Látta, érezte, hogy a világ, Európa és benne Magyarország jövője azon múlik, hogy meg tudjuk-e szüntetni a hidegháborút, tudjuk-e csökkenteni, majd felszámolni a két világrendszer durva katonai és politikai szembenállását. Úgy döntött, ezért a célért érdemes dolgozni, és ebben Ő személyesen is részt akart venni. Szerencsére akkor már itthon és külföldön is voltak hasonlóan gondolkodó partnerei.

Először abban vállalt egyre nagyobb szerepet, hogy Magyarország rendezze kapcsolatait Nyugat-Európa országaival és a nemzetközi szervezetekkel. Majd külügyminiszterként a vasfüggöny megszüntetésével, a határnyitással tevékeny részese lett Németország újraegyesítési folyamatának. A magyar kormány akkori döntései nemcsak Németország, de egész Európa és a világ számára új lehetőségeket teremtettek.

Amikor 1990-ben mindenkit megelőzve kardoskodott Magyarország NATO-tagsága és az Európai Unióba való belépés mellett, mindenkit meghökkentett, itthon és külföldön, miközben példát is mutatott a többi kelet-európai ország számára. Végignézve, a mai Európán megállapíthatjuk az élet Őt igazolta. Valóban értette a világot, megérezte a szükséges változásokat és hajlandó volt részt venni azok megvalósításában. Ezért tartozik ez a diplomáciában szokatlanul őszinte, szókimondó, a mellébeszélést utáló kis ember Európa nagy reformerei közé, amit nemzetközi kitüntetések sorával ismertek el.

Horn Gyula azonban tudta, a külpolitikai sikerek csak akkor lehetnek hasznosak az ország számára, ha magunk is végrehajtjuk a demokratikus átalakulás nehéz feladatát. A volt kommunista – aki nemzetközi tapasztalatai alapján sokkal inkább szociáldemokratának érezte már magát – felismerte, hogy a még oly puha diktatúrából is egy jelző nélküli demokráciába való átmenet csak kemény küzdelemben valósítható meg, és ebben szükség van minden változást akaró erő együttműködésére. Ő részt vállalt ebben a harcban. Egyre többször és egyre hangosabban állt ki az átalakítás szükségessége mellett, a sikert pedig közös eredménynek tekintette. Manapság divat a 'Nagy Rendszerváltó' szerepében tetszelegni, mégis, ki merem jelenteni: a rendszerváltás folyamata Horn Gyula, a Horn Gyulák nélkül sokkal nehezebb és lassabb lett volna.

1990-ben volt bátorsága átvenni a karanténba szorított és a választásokon félig agyonvert Szocialista Párt vezetését. Társaival együtt bebizonyította, hogy Magyarországon szükség van egy igazi, erős baloldali pártra, és a következő választásokon fényes győzelmet aratott. Horn Gyula nem volt filozófus, nem próbált bonyolult elméleteket alkotni a modern baloldaliságról. Számára természetes volt, hogy a baloldali politika célja az, hogy az egyszerű emberek, kisemberek jobban, nyugodtabban éljenek és növekedjen a biztonságuk.

Nem hivatkozott elődei esetleges mulasztására, a külső körülményekre. Az adott lehetőségek között próbálta az ország és polgárai számára a legjobb megoldásokat megtalálni. Sokunk szerint akkor vált a szó igazi értelmében államférfivá, amikor az ország jövője érdekében valóban szükséges – plebejus gondolkodásával éles ellentétben álló – az életszínvonalat csökkentő és az emberek jelentős részét átmenetileg hátrányosan érintő intézkedéseket is meg merte hozni. Ennek eredménye az, hogy a rendszerváltástól napjainkig Ő az egyetlen Miniszterelnök, aki jobb állapotban adta át az országot, mint ahogy átvette. Egy gazdaságilag jobban működő, demokratikus értékeiben, európaiságában megerősödött országot hagyott utódaira.

Azon ritka politikusok közé tartozott, aki a nemzetközi tárgyalásokon úgy tudta hazája érdekeit eredményesen képviselni, hogy közben értette, és figyelembe vette a másik fél szándékait, és mindig törekedett a mindkét fél számára megfelelő megállapodás elérésére. Az országnak nem ellenségeket, hanem barátokat szerzett.

Politikai ellenfeleivel kemény, szikrázó, időnként szenvedélyes vitákat folytatott, de Ők is tanúsíthatják nem volt bosszúálló, nem akarta személyükben megalázni őket. Nem ellenségnek, nem hazaárulónak, hanem a demokratikus rendszer elengedhetetlen részének tekintette őket. Tudta: a politikusok ellenzékben nagyon tudnak ragaszkodni a demokratikus szabályok betartásához,de az igazi politikus az aki akkor is betartja azokat, ha hatalomra kerül.

Hatalmát, kapcsolatait, politikai tőkéjét soha nem használta saját vagy családja, egyéni céljai érdekében. Nem gyűjtött milliárdokat, nincsenek földbirtokai, gyárai. Még a távozása után neki járó ingatlanra sem tartott igényt. Ezzel nem csak példát mutatott és mércét állított politikustársainak, utódainak, de kivívta az egyszerű emberek elismerését és politikai ellenfelei tiszteletét.

Horn Gyulának a politika lett az élete, igazi munkamániás volt. Ha este tízkor még megbeszélést tartott, azt a kollégái, beosztottai nem igazán szerették, pedig a napi 16-18 órás munkavégzést, az átdolgozott hétvégéket valójában a családja, sínylette meg, akikkel egy átlagos férjtől vagy Édesapától elvárhatónál sokkal kevesebbet tudott foglalkozni. Szerencsére, Ők tudták, a szeretetet nem időegységben mérik, elfogadták a helyzetet és támogatták Őt. Köszönet érte!

Pályafutását nemzetközi kitüntetések sorozata kíséri, de a hazai politikai légkör és az emberi kicsinyesség miatt magyar kitüntetéssel nem ismerhették el kiemelkedő tevékenységét. A bánáti bazsarózsák nagy barátja Horger Antalként ezt megakadályozta. Ez akkor nagyon igazságtalannak tűnt. Ma már nem számít. József Attilát sem felejtettük el!

Horn Gyula nem volt tökéletes. Számtalan hibája volt, de akinél az erények száma jelentősen meghaladja a hibákét, az értékes ember. Horn Gyula értékes ember volt!

Horn Gyula kalandos élete során hozott rossz döntéseket. De akinél a jó döntések száma jelentősen meghaladja a rosszakét, az sikeres ember. Horn Gyula sikeres ember volt!

Horn Gyula politikai pályája során többször tévedett, de aki időben felismeri az országa előtt álló lehetőségeket és meg tudja határozni az abból adódó feladatokat, az okos politikus. Aki hajlandó részt venni azok végrehajtásában, az hasznos politikus. Aki eredményesen meg is valósítja mindezt, az államférfi. Horn Gyula államférfi volt.

Az államférfitól búcsúzunk most, Köszönjük, amit Magyarországért, Európáért tettél, és nem felejtünk.

Isten Veled, nyugodj békében!

Forrás: DOBÁK ISTVÁN CSEPELIMSZP.HU