Lomtalanítás, helyfoglalással egybekötött kacatvásár. Én így jellemezném ezt a kerületünkre vetülő csodás hetet-heteket. Ez az az időszak, amikor reggel nem lehet pihenni, este nem lehet pihenni, éjjel nem lehet pihenni, egyszóval semmikor nem lehet pihenni…
Kopácsolás, veszekedés, verekedés, ablak alá vizelés… játszótéri közkutaknál fürdés, etc.etc…
Sorolhatnám tovább. De nem akarom…Mát akarok, mást szeretnék:
Csepelen születtem, és nőttem fel. Gyermekkoromban előszeretettel mentünk édesanyámmal körbenézni, hogy van e valami „új” bútor a nyári konyhába.
Most ránézni sem szabad semmire, hacsak azonnal nem fizetsz valamiért.
Ellenben, nyomdafestéket nem tűrő okításban is részed lehet…
Hát kérem alássan, el vagyok keseredve… Évről-évre szegényebbek leszünk…
Tehetetlenül szemléljük az eseményeket, melyeknek akaratlanul is részesei lettünk…
Én nem politizálok… Nem érdekel… de ez a mocsár, ami lehúz, már életveszélyes.
Látom az embereken az ellehetetlenedést.
Amikor már guberálni sem lehet, mert a kicsiny „maffiák” uralkodnak, akkor már baj van.
Nem merem a gyerekemet elengedni egyedül bringázni, csak akkor ha „hordában” közlekednek a barátaival….
A lányom állandó figyelmet igényel, mert fürkésző szemek vizslatják.
Bárki bármit mond, a MI világunkban, ahol felnőttünk, ez másképp volt.
Nem így kéne ennek lenni, együtt békében… akár szegényen… akár még szegényebben.
De figyelni kellene, egymásra, és arra ahol élünk.
Csepelen nincs határ, itt minden véghezvihető… már ami az utcán folyó dolgokat illeti.
A lomizásra gondolok... és a vele járó fejetlenségre.
Szép napot... Csepel.
Sárközi Béla
A szerző blogja: belabavilaga.blogspot.hu
