Mostanában mindenről egy-egy vicc jut eszembe. Eddig sikerült ettől megkímélni az igényes és kitartó olvasót, de most ide- és kikívánkozik a következő.
Mózes lejön a hegyről az irdatlan nagy kőtáblával, követői körbeveszik.
- Az Úrtól megkaptam az ukázt a miheztartás végett. Van egy jó, meg egy rossz hírem, melyikkel kezdjem?
- Hát a jóval!
- Sikerült a Tizenkét parancsot lealkudnom tízre!
- És mi a rossz?
- Hát a Ne paráználkodj, és a Ne kívánd felebarátod feleségét, benne maradt!

Néhány napja, március 15-én a Nemzeti Múzeumnál valami hasonló történt a Márciusi ifjak 12 pontjával is.

Egy másik népvezér szerint, aki kivezetné a népét Európából, a forrófejű forradalmár ifjak kifelejtették a 13. pontot, a rezsicsökkentést. Pontosabban, nem ismervén a jövő nagy találmányát, holmi úrbéri viszonyok megszüntetését, közös teherviselést forszíroztak.

Nemcsak egy fülkeforradalmár számára nyilvánvaló, hogy ezek meg sem közelítik, nem paritásosak, nem kompatibilisek egy rezsicsökkentéses folyamattal (ráadásul a Nemzeti dalból is kimaradt, kedélyeskedett sokszínű vezetőnk, csak az ő kedvéért próbálom beerőltetni elképzelését: Fényesebb a láncnál a rezsi, A kart jobban ékesíti, És mi mégis láncot hordunk! Ide veled, rezsi harcunk – elnézést). Míg márciusi ifjaink csak egyszer és mindenkorra drasztikusan helyretennék a függőségi viszonyokat, a teherviselést mindenkire kiterjesztenék, addig szeretett kormányunk nagyon kíméletesen előbb fokozatosan felemelve, majd amikor már nehezen elviselhetővé vált, apránként valamelyest csökkentve, szokásukhoz híven más farkával verve a csalánt (közüzemek, önkormányzatok terhére, amit rajtunk majd visszafizettetnek) kedveskedtek. A mai forradalmáraink közteherviselési intézkedéseinek hatására a szegények szegényebbek, a gazdagabb gazdagabbak lettek, a jövedelemolló 9 és félszeresére nőtt áldásos tevékenységük eredményeként, a rezsicsökkentés végeredményben az átlagnak pár ezer forint visszatérítést jelent, a nagy ingatlannal, nagy fogyasztással élő felső rétegnek akár százezer forintot jelenthet évente.

Hát ennyi jött át az igazi bátrak, a márciusi ifjak örökösének valló fülkeforradalmár vezérnek, a rezsicsökkentés, szerinte ezzel meg lehet nyerni nemcsak a jelent, a jövőt, de még a múltat is. A 12 pont szellemiségéből, szándékából, céljaiból semmi nem találtatott említésre méltónak, esetleg összehasonlításra, mire jutottunk például a sajtó szabadságát illetően, (1. pont) most már médiafüggetlenség szempontjából, vagy törvény előtti egyenlőség polgári és vallási tekintetbe (4. pont), mennyiben felel meg ennek az egyházak elbírálása, támogatása, érdekképviseleti szervek, jogorvoslati lehetőségek korlátozása. Követelték még elődeink a felelős minisztériumokat (2. pont), a mai minisztériumok mikor számolnak be éves munkájukról a parlamentnek, a közvéleménynek?(8. pont) Esküdtszék, képviselet egyenlőség alapján, nézzük meg az alkotmánybíróság, bíróságok, ügyészségek pártok szerinti összetételét, az egyenlőség nyomokban sincs meg. Nem jobb a helyzet (9. pont) a Nemzeti Bank kormánytól függetlenségét, független vezetőjét illetően A politikai status foglyok szabadon bocsátása (11.pont), most úgy aktualizálható, hogy ellenzéki politikusokat karaktergyilkosság néven elhíresült koncepciós perek szisztémája szerint előzetes letartóztatásba kézbilincsen „pórázon” vezetik, semmiféle ellenállás ellenére törvénytelenül,

Az esetek többségében felmentettek semmiféle kárpótlást, erkölcsi elégtételt nem kaptak, az alaptalanul vádlók következmények nélkül folytathatják tevékenységüket. Eleink küzdöttek az Unióért is (12. pont) ez akkor az Erdéllyel történt volna, de kétség nem fért az Európához való tartozás igényéről, ezt a 12 pont zárszava: szabadság, egyenlőség, testvériség.
Van mit felvállalnunk a forradalmi ifjak bátorságából, van mit képviselnünk nekünk demokratáknak, és nem csak tartozunk hozzájuk, de tartozunk nekik folytatni a szét nem szedhető, ki nem sajátítható örökséget.