„Te sem hárítottad soha a felelősséget a körülmények adta kényszerűségre, hanem a legreménytelenebb időkben is az állampolgári jogegyenlőségért, a gazdasági, szociális és vallási egyenrangúságért, azaz az emberi méltóság védelméért száltál síkra.” – mondta Németh Szilárd Boldog Jerzy Popieluszko atyához intézett fohászában. (csepel.hu, 2014.03.24.)
Az a Németh Szilárd mondta ezt, akinek pártja és kormánya 2010-es hatalomra kerülése óta intézkedéseinek sorával sértette meg az állampolgári jogegyenlőséget, és lépésről-lépésre számolta fel a gazdasági, szociális és vallási egyenrangúságot az országban. Az a Németh Szilárd, aki országgyűlési képviselőként szavazataival mindehhez asszisztált, elősegítve ezzel Orbán Viktor autokráciájának kiépülését, hatalmának minden áron való meghosszabbítását célzó választási feltételek törvényi rangra emelését. Pedig éppen Jerzy Popieluszko mondta, hogy „Torz az az eszme, amely csak erőszakkal tud fennmaradni”.
Már pedig az, ami ebben az országban Orbán Viktor uralma alatt az elmúlt négy évben történt, az maga az erőszak. Igaz, fegyverek nélküli, vértelen erőszak. Kétharmados, fülkeforradalmi erőszak.
Nem lehet másként értelmezni a Magyar Köztársaság Alkotmányának széleskörű egyeztetés nélküli átírását, azt, hogy felszámolták a fékek és egyensúlyok demokratikusan kialakított rendszerét, hatalmuk alá hajtották a médiát, fideszes politikusokat neveztek ki az ország legfontosabb hatalmi ágainak vezetésére, kényük-kedvük szerint írták át a választási törvényt. Erőszak az unortodox gazdaságpolitika, az ország kettészakadásához is vezető adózási rendszer (egykulcsos adó, 27 %-os ÁFA) létrehozása, mert hozzájárult ahhoz, hogy több mint négy millió ember került a szegénység, a megélhetés határára, vagy az alá. Elvették az emberek jelentős részének magánnyugdíj-pénztárakban tartott pénzét, megszüntethető járadékká minősítették a mozgáskorlátozottak, bányászok, közrend-védelmisek nyugdíját, becsapták, megalázták a pedagógusokat, megakadályozták egyes vallási csoportok egyházként való működését. Mindeközben milliárdokat juttattak sajátjaiknak, közbeszerzéseknek csúfolt eljárások lebonyolításával, törvények átírásával, személyre szabásával hithű, új családi, baráti, párthű oligarchiát hoztak létre.
Igen, szerintem ez erőszak. Az erőszak meg félelmet szült. Abban az országban, ahol az emberek nem mernek véleményt mondani, nehogy kirúgják őket a munkahelyükről, ahol a munkaközösségekben, de még baráti, családi kapcsolatokban sem mernek nagyon politizálni, ahol semmibe veszik a civil szervezeteket, és csak minden negyedik, ötödik ember meri független közvéleménykutatóknak elmondani, hogy kire szavaz április 6-án, ahol feljelentésre buzdítják, hívják fel az embereket, ott a félelem uralkodik. Éppen ez, a fortélyos félelem légkörének tudatos létrehozása tette lehetővé, hogy az ország vezetői harcot hirdessenek mindenki ellen, aki nem hódol be a Kedves Vezetőnek, akiért még 2012 januárjában Németh Szilárd áldóimát is kért a csepeliektől.
Az a Németh Szilárd fohászkodik áldásért „a példát adó lelkipásztorhoz”, akiben az elmúlt négy évben, véleményem szerint „megfért” egymással a szavak és tettek egységének lebecsülése, az „ésszel, szívvel, tisztességgel” jelszó hangoztatása mellett a fentiekben vázolt autokratikus rendszer kritika nélküli kiszolgálása, másolása, az antiszemita nézetek, szélsőséges csoportok burkolt és nyílt támogatása. Akiben jelen volt és van az évtizedes hagyományok, értékek lerombolására és a régi, bukott, az országot tragédiába sodró rezsim újjáépítésére való törekvés, a másképp gondolkodókkal, a kerület más politikai, társadalmi és gazdasági erőivel való együttműködési készség teljes hiánya.
Ezért tartom hiteltelenek Németh Szilárdnak a lengyel Popieluszko emléktáblájánál mondott fohászát. Elfelejtette, talán soha sem tartotta fontosnak a Bibliában olvasható mondatokat:
„Miért zúgolódnak az emberek az életben? Ki-ki maga bűne miatt sóhajtson!” (Jer, sír 3, 39). Igen, illik először saját magunk miatt sóhajtozni, fohászkodni. Aki nem ezt teszi, az előbb-utóbb kiűzetik a templomból.
„Ceterum censeo…” – Németh Szilárdnak mennie kell!
V O X
