A kormány olyan szorgalmasan irtja a nekem fontos dolgokat, hogy összeomlott az időbeosztásom. Szerda este szerettem volna elmenni az Emlékmű ellen tiltakozni, majd az ottaniakkal együtt Iványiékhoz, hogy kifejezzük szolidaritásunkat az egyházi jogaitól ismét megfosztott közösséggel. De nem tudtam, mert már elígérkeztem az állami hirdetések visszatartásával kivéreztetett Népszavával szolidáris rendezvényre.

Nem akarok morbid lenni, de vagy kollektív (szociális)temetést rendezünk mindennek, ami szép, jó vagy érdekes még (ld. 'A sírt, hol nemzet süllyed el...), vagy valahogy mégis megállítjuk az önfeledt gyilkolászást.

Amúgy a Népszava esten is szóba került: amikor a németek 1944.március 19-én bejöttek, jó katonai szokás szerint azonnal megszállták a stratégiailag fontos pontokat: pályaudvarokat, hidakat, repülőteret. Meg a Népszava szerkesztőségét. Tudták, hogy ez stratégiailag legalább olyan fontos. Lehet, hogy szegény Gábriel arkangyalnak egy Népszavát kellene a kezében tartania? (Forrás: Lendvai Ildikó Facebook oldala)