Bámulhatjuk napestig a megújult M1 „hírtévét”, nincs az a tömegmédián elhülyült néző, aki ezt az általános iskolás szerepjátékot komolyan vehetné. A kérdés inkább az, hogy aki kitalálta, komolyan gondolta-e. A bakikat persze el lehet kerülni, az inzertesek is megtanulják előbb-utóbb leírni az államfő, amúgy nem túl bonyolult nevét, hang és kép is rutinosan szinkronba kerülhet. A gond az, hogy amit látunk, amit látni engednek, az így nem fog szinkronba kerülni a valósággal. Olyan hírtévét – médiát – meg még nem pipált a világ, amely elkerüli a híreket, amely pártmegrendelési szempontológia alapján szemléli a valóságot. A pártsemleges időjárás-jelentés pedig kevés lesz kitölteni a pártos adásidőt.
Ámde, még egy párttévével sem volna baj, ha azt a párt tagjai pénzelnék, nem pedig az egész közösség fizetné a nyolcvan milliárdját. Ezért sprőd Kövér László felháborodása, amely a médiatulajdonosoktól félti a sajtószabadságot. Most éppen Simicska Lajostól, akinek a nyomására majd hirtelen ellenzéki lesz a Hír TV és a Magyar Nemzet is. A közmédia szabadságát vajon miért nem óvja a köztulajdonos jogait gyakorló végrehajtó hatalomtól, pontosabban annak fejétől? Miért nem féltette a Hír TV szabadságát Simicskától, amíg a kormányfő meg nem vonta tőle a közpénzt, s lett „önjáró”? Amíg adóból kiabált forradalmat 2006 őszén, nem volt gond a szólásszabadsággal, csak most kezd derengeni a Házelnöknek, hogy baj lehet vele, ha – esetleg – kormány ellenes hangokat kezdene hallatni. A sajtószabadság akkor sem nagyon foglalkoztatta Kövért, amikor két saját lapjának adott interjúja közben Széles Gábor elvétette a mértéket, s a centrumhoz képest éppen kissé túl jobbra tolta saját lapját, az egykor volt liberális és sikeres Magyar Hírlapot. Kövér elfelejti: pártja, a végrehajtó hatalom, de még a törvényhozás többsége sem a teljes nemzet, de még csak nem is maga a jobboldal vagy a konzervativizmus. Akkor sincs joga sajátjaként kezelni a közmédiát, ha éppen megteszi. Közmédiát közpénzből, törvényekkel garantáltan érdek nélkül pénzelni – az állam kötelessége, a nemzet nyilvánosságának pártatlan szolgálata. Ezt kisajátítani: politikai aljasság. Magánmédiát pénzelni: érdek és/vagy erény. Simicska Lajos, mint magánember arra költi a saját pénzét, amire akarja. Ha akár anyagi, akár nem anyagi érdekei okán éppen kékre akarja festeni az eget a saját televíziójában (lapjában), akkor addig teszi, amíg célszerűnek és kivitelezhetőnek találja.
Mi viszont most bambulhatjuk napestig az M1-et. Amit látunk, az a szabad nyilvánosság leplezetlen legyilkolása. Ami csaknem tragikomikusan azzal kezdődött, hogy két régi (elv)barát összeveszett. Dereng még valakinek, hogy miért is?
Friss Róbert
Népszava
