KÉT HATÁRESET: FENT HORN GYULA ÉS MOCK OSZTRÁK ALKANCELLÁR EGYÜTT 1989-BEN BONTJA A VASFÜGGÖNYT A NYUGATI VÉGEKEN,
LENT HENDE CSABA ÉS PINTÉR SÁNDOR 2015-BEN A SZERB HATÁRON KÖZÖSEN ÉPÍTI A KERÍTÉST, AMELY A HÁTTÉRBEN ÖSSZEDŐL...
Az idősebb korosztály férfi tagjai nagyon jól tudják, hogy a honvédségnél, meg a határőrségnél az őr és járőr szolgálatokban kellett alkalmazni ezt a kifejezést.: Állj, vagy lövök! Sajnos voltak esetek, mikor ez a felszólítás nem csupán üres fenyegetésnek hatott.
A hatvanas, hetvenes években aztán, - mint az összes többi gyűlölt dologból akkoriban - ebből is gúnyt űzött a magyar nép. Főleg a katonák egymás közti érintkezésében volt divatban ennek a felszólításnak a csúfolkodó átalakítása.
A magyar fegyveres erők, túlzott létszámkeretének ésszerűsítése okán létrehozták az úgynevezett munkás dandárokat, amit mi csak dombelhárító alakulatnak hívtunk. Az ide behívott srácok valójában katonaruhába öltöztetett fizikai munkások lettek. Megtanították őket (úgy, ahogy) lőni, meg tisztelegni aztán két évig alig látták a puskáikat. Annál többet a lapátot, meg a csákányt. Kevesebb katonásdi és szabadabb élet, több zsold volt a jussuk.
A legkülönbözőbb helyen szolgáltak és építették a házakat, az utakat, és a vasutakat. Csepelen a Csillagtelepi munkásszálló (mostani Tejúti nyugdíjas ház) volt az egyik bázisuk. A hadseregben szolgáló kiképzett harcosok (mint én is) általában irigykedve vagy némi megvetéssel néztünk rájuk. Hogy kicsúfoljuk őket, állandóan az „Állj, vagy eláslak!” kiáltással bosszantottuk a munkás dandár katonáit. Rá se rántottak. Csak röhögtek rajtunk. Gatyanagyság szerint álltak sorba és össze-vissza lépdelve „meneteltek”vállukon az ásóval, csákánnyal.
A mostani honvédségi akció kapcsán eszembe jutott, hogy ma valószínűleg szintén csúfolnánk a honvédség kijelölt alakulatait. A Szerb határon mutatott „vitézségüket” értékelve valószínűleg az „Állj, vagy bekerítelek” szlogent ragasztanánk rájuk. Az a különbség, hogy most senki nem röhögne rajta!
Horváth Gyula
Forrás: facebook
