Azt mondta valamelyik nap az unokám, nem érti, miért nem lehet belelátni az emberek gondolataiba? Ha nem is pontosan erre, de valami hasonlóra jutottam magam is, amikor hallgatva egyik-másik politikusunkat, legszívesebben azt kívántam volna: valami karácsonyi csoda folytán hirtelen azok a szavak jöjjenek ki a száján, amire gondol, és ne azok, amiket betanult.
Ha ez megtörtént volna, akkor Rétvári politikai biznisz-keresztény államtitkár sem arról beszél a minap, hogy büszke lehet ez a kormányzat az elért eredményeire, hiszen sokkal kevesebben nyomorognak ebben az országban, mint korábban. Ha elsétált volna valamelyik budapesti ételosztás színhelyére, maga is láthatta volna, még soha ennyi ember nem várta fagyoskodva, ha kellett órákig sorban állva, azt az egy tál meleg levest, ami a jótékonyság kondérjából jutott neki. Akkor inkább önkritikát gyakorol, megesik „keresztényi” szíve az „út szélén hagyott” szegények panaszain. De
a csoda elmaradt, karácsony küszöbén is hazugság hagyta el a száját.
Erdő Péter bíborost is megleckéztethette volna egy ilyen krisztusi csoda. Az éjféli misén – némi késői reakcióként - arra kérte a híveket, hogy gondoljanak karácsony éjszakáján azokra a gyerekekre, akik kénytelenek voltak szüleikkel együtt elmenekülni otthonaikból a háborúk és üldözések elől, és menekülttáborokban fagyoskodnak.
Ám, ha a valóság szavai tolulnak az érsek ajkára, ránéz a templom első sorainak egyikében bólogató Rogán miniszterre és szemrehányással illeti őt, egész kormányával együtt.
Egytől egyig megdorgálja a parlamentben bólogató, csak politikai érdekből keresztényeket, élükön az ájtatos Harrachot és Semjént, amiért szívtelenül elnézték, hogy családok ezrei, gyerekek százai étlen-szomjan, ázva-fázva, borzalmas körülmények között várják sorsuk jobbra fordulását. Onnan, a karácsonyi szószékről fedhette volna meg őket, miként a pápa is tette Rómában a rideg-szívűség bűnébe esett politikusokkal. Mea culpa, mea maxima culpa! - mondhatta volna, amiért sokáig hallgatott ő maga is. És megfeddhette volna püspökei többségét is ugyanezért.
De a csoda elmaradt.
Somfai Péter, az egykori Csepel újság volt munkatársa, ma a Népszava publicistája
